Második ehrenburgi éjszakánk után is reggelizés közben diskuráltuk meg, hogy az időjárás előrejelzés függvényében hová menjünk. Szerencsénkre aznap alkalmasnak kínálkozott a hegyekbe tartani. Indulásunk előtt benéztem a motorházba, hogy a nyestek vajon jártak-e benne. Örömmel nyugtáztam, hogy nem. A hűvös reggel bepárásította az autó üvegeit. Amíg letöröltem addig melegedett a motor.
A nagyon forgalmas SS49-es főútra Bruneck felé fordultunk egészen Toblachig. Csupán egy apró, de ősi faluban Sonnenburgban (Castelbadia) álltunk meg. Az alagút feletti vár renoválás okán sajnálatunkra zárva volt, de a várhegy alatt volt egy kisebb várkastély is hatalmas gazdasági épülettel. A kápolnán és egy alpesi ház muskátlis ablakai között külső freskókat fedeztünk fel.
Toblachnál a körforgalomban fordultunk rá délre az SS51-es főútra a Höhlenstein - völgybe a Rienz patak forrása felé. A csodálatos hegyek ölelte 1259 méter tengerszint feletti magasságon elterülő Toblachi - tó mellett parkoltunk le az egykori vasútállomásnál. A reggeli pára felhőként kúszott el a bérceken. Vonulásukat percekig figyeltük.
A tótól 3,5 km-re első világháborús osztrák katonai temető van. Több magyar név is olvasható a sírkereszteken. Az egykori erőd elhanyagolt állapotban rejtőzik az út menti növényzetben innen 3,7 km-re délebbre. Pár száz méterre a Dreizinnen Restorant-nál egy kis kápolna festői szépsége a szirtek hátterével megállásra ösztönzött minket, mint sok más arra haladót. A Háromcsúcs Fogadó
A Höhlenstein – völgy másik tava a Dürrensee egy kilométerre sincs. A korai szeptemberi havazás nyomai még megvoltak a Dolomitokon, így még lenyűgözőbbek voltak a szirtek a tó mögött.
Újabb megállási kényszert éreztünk egy régebbi fogadó és az azzal szembeni XIII. századi kápolnánál, mivel a táj megörökítést kívánt.
A Boite patak völgyébe szerpentinen kanyarogtunk le, ami mentén a célállomásunkig a Veneto régióban lévő 5,5 ezer lakosú Cortina d’ Ampezzo-ig 9 km-t gurultunk.
A vidék Tirol részeként 1919-ig osztrák fennhatóság alatt volt, lakosai nem németesedtek el, megőrizték eredeti nyelvüket a ladint. Mára az erőszakos olaszosítás hatására lecsökkent az arány. Eredményes népszavazást tartottak 2007-ben a Veneto régiótól való elszakadás és Trentino – Dél – Tirol régióhoz való átcsatolás eléréséért. Veneto régió politikai vezetése viszont elutasította a népszavazási határozat végrehajtását.
Az azúr színű zubogó Boite patak közelében egy fizetős parkolóban álltunk le.
Először a belváros korzóján mentünk végig. A balkonokon itt kevesebb muskátli volt, mint északabbra a német nyelvű Südtirolban. Műemlékekben sem gazdag, de ezek nélkül is szép ez a híres síközpont.
Egykoron Toblachból vonat is közlekedett idáig. Ausztria által Olaszországnak fizetett jóvátételből épült meg 1921-re 65 km hosszban. Bezárása 1962-1964 között történt a kihasználatlanságra hivatkozva. Mára kerékpárút van a töltésen. A turizmus 60 év alatt olyan mértékű lett, hogy most zsúfolásig megtelne minden szerelvény. A vasútállomás most buszállomásként hasznosul.
Két felvonó is üzemelt a városból. Mi az északihoz mentünk vissza. Alig voltak páran. Fejenként 40 euróba került a jegy.
A kabinba még a belépés előtt jó melegen felöltöztünk, mert lent az induló állomáson 1224 méteren 18 C fok volt, de fent a Tofana csúcsánál 0,5 C fok. Két átszállással jutottunk fel 3191 m magasra. Mindegyik szinten volt 15 perc idő a nézelődésre.
A maradék hó és a jégcsapok olvadtak. A hirtelen jött szeptemberi hideg utolsó maradéka volt eltűnőben.
A kávézóba beülve forralt bort ittunk, majd a felsőbb szinten a csúcs megmászásával kapcsolatos személyekről megnéztük a portrékiállítást. Az egyik mellett magyar vonatkozású személyekről szóló szöveget olvashattunk olaszul és angolul. Báró Eötvös Lóránd leányai Ilona és Rolanda apjuk szenvedélyének hatására ők is a hegymászásban lelték örömüket a XX. század elején a Dolomitokban.
Sajnos a felhők takarták az itteni kilátást. Az alsóbb állomásokon és az azok körüli területekről, illetve a kabinokból ámulatba ejtő volt a táj.
A parkolódíj megfizetése után nyugatra Arabba felé tartottunk, hogy minél többet látva érjünk vissza a szállásunkra. Az SR48-as úton haladtunk nem túl gyorsan, hisz a számtalan éles, alig belátható kanyar miatt lehetetlen lett volna. A kaszkadőr ügyességű motorosok is gyakran váratlanul felbukkantak. Valahol Porsche találkozó lehetett, mert ezek a sportautók szétrajzottak és mindenütt találkozni lehetett velük. Pocol kapujában a Tofana hegy másik oldalánál ötszintes szálloda kedvelt helynek bizonyult, amit a sok parkoló autó bizonyított.
Az egykori Olaszországban és az Osztrák-Magyar Monarchia határán katonai tábor volt az első világháborúban, amelyben egy kápolnát is építettek. Annak hű mása közelében némi falatozásra és kortyolásra megálltunk. Ezt követően újabb erős és hosszú emelkedőn nyomtam a gázpedált, de a 94 lóerős Suzukinak ez nem volt erőlködés.
A napokkal ezelőtt leesett hó maradványai még megvoltak a Falzarego hágón (2117 m), de nagy olvadásban csurgott le a sziklákról. A hegyi fogadótól két irányban is le lehetett jutni a völgyekbe. Ott voltunkkor le volt zárva a kápolna utáni SP24-es út a másik kilátónál. Mi eddig is elmentünk, mert másik látószögből is fantasztikus a táj. A működő sífelvonó kabinok szüntelenül vitték a turistákat a csúcs közelébe. A régi katonai bunkerek maradványaiból bőven van még a magasban.
Számtalan természeti és építészeti szépség övezte utunkat, de mindet nem győztem lefotózni. Ezt majd kedves olvasó pótold helyettem! Alagutak nélkül járhatatlan lenne ez a táj.
Andraz várromja a szerpentin magasságából a fenyvesek ágaiból bukkant elő.
Arabba üdülőfalun csupán áthaladtunk, mert itt viszont a házak nem annyira ragadták el a tetszésünket. A körforgalomban az SP244 útra fordultunk északra tartva. Corvara in Badia szintén a Dolomitok árnyékának rejtőzik.
Stern (La Villa) ladin falvak egyike, amely várkastélya magánkézben van, de tulajdonosa nem tette látogathatóvá. Közelében egy igazi kis FIAT egérke kéklett a kávézónál.
.JPG)
.JPG)
Az esti és másnapi élelmünk megvásárlását a Colmarket gusztusos üzletében vettük meg Zwischenwasserben. Az ehrenburgi szállásunkhoz Sonnenburgnál fordultunk a nagyon zsúfolt SS49-es útra.
Keress rá a további 9. részre is!
Források :
https://hu.wikipedia.org/wiki/Toblachi-t%C3%B3
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BCrren-t%C3%B3
https://de.wikipedia.org/wiki/H%C3%B6hlenstein
https://falujaromotorvonat.blog.hu/2019/06/24/vonattal_a_teli_olimpiara
https://de.wikipedia.org/wiki/Stern_(Abtei)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése