Bad Gastein Ausztria (2. rész)

Bad Gastein vasútállomásról a mozgólépcsős fedett felüljárón a sífelvonó indítóállomásánál azon érdeklődtem, hogy a 23 euros tarifáért hova jutok fel. Egy tapasztalt turista ajánlotta, hogy inkább utazzak a vasútállomás elől induló busszal Sportgasteinbe és onnan sétáljak a csúcsok felé. Megfogadtam tanácsát, amit nem bántam meg.  A járat 5,4 euroért Böcksteinen keresztül Nassfeld szűk patakvölgyében alagutakon keresztül vitt a 9 km-re található Sportgasteinbe. A végállomás a több patak összefolyásánál kiszélesedett medencében van.

Innen könnyebb és nehezebb turistautakon járhatóak a bércek. Az osztrák és német turistáktól nem kaptam kellő információt, hogy merre érdemes elindulni, mivel mindegyikőjük először volt itt. Egy „ö” és „ü” hangokat kiejteni képtelen cseh turista viszont a tegnap megtett sétáját mesélte el németül, ami jó ajánlatnak tűnt. Az alpesi ház után jobbra kanyarodva épebb és romosabb gazdasági épületeket követően egy parányi tavacska mellett haladtam el, amelyben állva egy szürke ló, de nem víziló :-) legelte a parti füvet.

nem víziló csak egy tavacskában álló ló

A murvás széles út vége több „S” kanyar után egy alagútban végződött. Belestem, de nem láttam a másik oldali kijáratát. Nem derült ki bánya vagy egykori titkos gyárüzem lett volna a világháborúban. 

Mellőle sziklás, gyökeres ösvény vezetett az Unterer Bockhart tóhoz, amit egy mesterséges gáttal képeztek. Vize erőművet hajt. 

Partja közelében hegyi vendéglő áll. 

Innen egy kedves németországi sváb párhoz csatlakoztam, akikkel a tó kb. 1 km hosszában mentem együtt. 

A sziklákon kecskék legeltek. Kisebb vízesés mellett haladtam egyre feljebb az Oberer Bockhart tóhoz, ahol a völgy véget ért. 

Finn hátizsákosok közelében lepihenve és falatozva fél órát gyönyörködtem az Alpok füves, havas csúcsaiban.  Majd a Bockhartscharte 2226 méteres gerincére mentem fel. Innen tartottam érdemesnek visszafordulni. 

A busz ismét Bad Gastein vasútállomásra vitt a vonat pedig Bischofshofenbe.