Augusztusi
ausztriai utamon Mallnitz szépségét csodálva elhatároztam, hogy szeptemberben
visszajövök és több időt szánva bejárom a környező hegyeket. A tervem nem pontosan így vált
valóra, mert nagy köd fogadott amikor itt három hét múlva hajnalban leléptem a
vonatról. Az állomás takarítónőjétől megkérdeztem, hogy mikorra várható a köd
felszállása. Ő délelőtt 11 óráig nem látott esélyt rá. Szavának hittem, hisz
itteni lakosként tapasztalatból mondta ezt. Felpattantam a Mallnitz – Böckstein
közötti 8370 méter hosszú Tauern alagútban óránként ingázó autószállító vonatra.
Böcksteinben ragyogó napsütés fogadott.
Az egyik vonatról lejáró autóst megkérve elvitt a szomszédos 4200 lakosú Bad
Gastein központjába. A város a 42-44 C fokos radon tartalmú termálvizét
használó gyógyszállóiról híres. Némelyik zárva van, ami vagy azt bizonyítja, hogy
egykoron itt nagyobb forgalmú lehetett ez az iparág vagy csak a sízezonban
nyitják ki. A belváros régi házai között vízesés található. Habjai körül
sziklákra épült szállodák magasodnak.
A neogótikus templomba belépve először a világítást javítani igyekvő templomgondnoknak segítettem a gondjain, de a cserélendő izzó sem volt jó, így végül csak félhomályban tudtam megörökíteni az orgonát.
Isten házát elhagyva pár méterre a Gastein völgy alján megülő reggeli
köd volt látható.
Innen lassan felsétáltam a kanyargós utakon a vasútállomásig.
 |
| Bad Gastein vasútállomás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése