Érchegység - Chomutov / Komotau (7. rész)

Jirkov (Görkau) összeépült a szomszédos, de nála két és félszer nagyobb 49 ezer lakosú Chomutovval (Komotau). A vasúti megállójuk is szomszédos, így 4 perc alatt átérni vonattal. A vágány egyik oldalán az állatpark kerítése húzódik a másikon a kockaformájú kopott Chomutov mésto váróterme. Egy darabig a trolibuszok által is járt úton haladtam, amely egyik oldalán régi villákkal másikon pedig a park található.

A fák között a városi színház kéttornyú fehér épülete már az óváros közelében áll.

Útszélesítés címén régi, de jó állapotú házak sorát és egy neogótikus evangélikus templomot is felrobbantottak a közelben az értékromboló szocializmus idején a csehszlovák elvtársak. A megmaradottak szépsége, homlokzatdísze érzékelteti, hogy milyen építészeti gazdagsággal bír Chomutov/Komotau.

A főteret árkádos házak és templomok szegélyezik.

A szélesebb végénél található a körzeti múzeum, amely a harmadik templomhoz csatlakozó épületben található.

A kiállítás anyagát képező értékes szárnyasoltárok, szobrok és festmények fotózását nem engedik. Az udvaron a kőtárban viszont kevés téma akad ehhez.

Az óvárost elhagyva az élénk színekkel felújított homlokzatokat csodáltam.

Chomutov (Komotau) főpályaudvarára igyekeztem.

Mögötte szép németes faszerkezetű ház, ami szintén a vasutat szolgálja. 

Komotauról fordítottam németből, amit leellenőriztettem

A város alapításától a középkorig

Már 800 körültől a területen – ami később Komotau lett – található volt egy kicsi templom.

Comotau városát 1252. március 29-én adományozta Friedrich von Komotau a Német Lovagrendnek.

Bíráskodási jogot 1261. február 1-én adott II. Ottokár cseh király a lovagrendnek. Akkoriban még „Villa Forensis” néven szerepel. Ebből következtetnek, hogy Chomutov ekkor még egy falu volt csak.

A retschitzi Kothobor család 1281-ben a rendnek ajándékozta Krima települést.  Ekkoriban már épült a rend kastélya.

Adományozások és földbirtokok vásárlása révén a lovagok az évszázad végéig megszerezték Beßwitzet és Otwitzot.

Johann von Luxemburg király 1335-ben vám- és adómentességi kiváltságot adott a komotaui vásárnak. Ezenkívül a város sörfőzési jogot, valamint heti- és éves vásártartási jogot kapott.

A Német Lovagrend 1396. október 28-án Komotau város jogait átengedte Albrecht von Dudennek és Nikolaus von Komotaunak. A város kap egy városházát, továbbá jogot a sókereskedéshez, egy városi szertárat, továbbá pecsétet és városi címert.

1407. október 30-án IV. Vencel király megerősítette a komotauiak tiltó zónára vonatkozó jogát, és ezzel véget vetett a nemesség és polgárság közötti viszálynak, amely a városok számára kedvező iparűzési jog miatt tört ki.

1411. szeptember 21-én a lovagrend akkori birtokurának, Ulrich von Ausknak Komotau feletti hatalmát (uralkodói jogát) át kellett engednie a király kedvezményezettjének, Stephan von Kobersheimnek, akit páncélmesternek neveztek.

1420-ig Komotau végérvényesen a cseh korona részévé válik, azután Sigismung von Luxemburg császár elzálogosítja a meiseni őrgrófoknak.

A husziták 1421. március 16-án beveszik a várost, ezekután a lakosságot lemészárolják. A huszita hadvezér Jan Zizka elrendelte, hogy csak annyit hagyjanak életben, amennyi elengedhetetlen a többiek eltemetésére. A harcokban és azután kb. 2500 ember halt meg – egy másik forrás szerint pontosan 1363-an.

1424-ban a város Nikolaus Lobkowicznak lett elzálogosítva, majd elajándékozva. Halála után Jakob von Wrschowitz birtokába kerül. 

1456-ban Johann Czalta von Kamena Hora úr lett Ladislaus király végrendelete alapján az új ura Komotaunak. Négy évvel később meghalt, így veje, Benedikt von Weitmühl lett az új tulajdonos. Azonkívül a város Georg von Podiebrad királytól további kiváltságokat kap.

Benedikt von Weitmühl 1560-ban bekövetkező halála után Ladislaus von Weithmühl és unokafivére lesznek a város új urai.

A középkortól az újkorig

A komotauiak 1517-ben kaptak uralkodóiktól egy szabadságlevelet, amelyben megtiltják a zsidók lakhatását, kézműipari vagy kereskedelmi tevékenységét a városban, az elővárosokban és az egész uradalomban. Ez a kiváltság a zsidók ellen egészen 1848-ig marad hatályban.

1525. augusztus 2-án leégett a város nagy része a várkastéllyal együtt. Emellett leégett 70 db nagy könyv Bohuslavus Lobkowicz von Hassenstein könyvtárából, köztük Platón görög bölcs „eredeti” írásaival.

1529 –ben Sebastian Weitmühl úr vette át a komotaui birtokokat.

1547-ben a schmalkaldeni háború során a szász Thumshirm ezredes vezetése alatt a várost megtámadták és kifosztották a szász választófejedelem seregei. Nyolc évvel később kitört a pestis és 2300 halottat követelt, tizenhárom évvel később visszatért és további 2500 személy halt meg.

Timsólelőhelyet 1556-ban fedeztek fel, és 1558-tól elkezdték a kitermelését.

1585-ben kádár céh jön létre.

1571-ben a várost eladták Lobkowitz és Hassenstein uraknak.

A következő években az uraságok falvakat vásárolnak vissza, és vesznek hozzá újakat is, mint pl. Rothenhaus, Katharinaberg, valamint Grüntal, Brandau, Kleinhan, Rudelsdorf és Hassenstein várát.

1589-ben a jezsuiták elűzték az evangélikusokat és a következő években építettek egy katolikusképző kollégiumot.

1591. július 2-án a városban felfordulás lett a protestánsok és katolikusok között. A kollégiumot megrohamozták és kifosztották. A főkolomposokat Rothenhausban halálra ítélték és augusztus 20-án kivégezték.

Popel von Lobkowitz elvette a város minden kiváltságát, de két évvel később, miután kegyvesztett lett II. Rudolf császárnál és vagyonát elkobozták, a város kiváltságait vissza kellett adnia.

Komotau megvette magának a szabadságát és 1606-ban szabad királyi város lett.

1607-től a városnak saját városi tanácsa lett.

A harmincéves háború alatt napirenden voltak a fosztogatások, hadi adók, beszállásolások, rajtaütések, nemi erőszakok.

1620-ban Komotauból a jezsuitákat újra elűzik.

A kollégiumot és a szemináriumot eladták a városnak.

A fehérhegyi csata után 1620. november 10-én a várost elfoglalják a császári csapatok és kényszerítik a császárnak hűbér esküt tenni, továbbá a jezsuitáknak visszaadni a kollégiumot és a szemináriumot.

1621-ben egyre több protestáns hagyja el a várost Szászország és Meißen felé.

1625-ben 2500 ember hal meg pestisben, tizenöt évvel később visszatérve további 1000 áldozatot követel.

Hat évvel később, 1631. november 12-én Kaspar von Klitzing (1677-1719) a Johannita lovagrend kapitánya bevette és kifosztotta a várost.

1662. március 3-án sor kerül a jezsuita Ignác templom alapkőletételére. Salerno bíborosa 1725-ben a jezsuitáknak ajándékozta Szent Viktor földi maradványait, amit ünnepélyes szertartások közepette temettek el a Szent Ignác templom mauzóleumában.

A város a következő években további földbirtokokat vásárolt, mint pl. Hruschowan.

1773. október 14-én a hétéves háború alatt katonák költöztek a kolostorba.

1780-ban a domonkosok átvették a komotoui gimnáziumot.

A napóleoni háborúk alatt a bajor és a francia hadifoglyok 1805-ben kiütéses tífuszt hoztak a városba, amely több mint 700 halálos áldozatot követelt.

1813. augusztus 21-24 között, a napóleoni háborúk alatt Komotauban került sor az úgynevezett Három császár találkozóra, amelyen az orosz I. Alexander cár, a porosz III. Fridrich Wilhelm király és az osztrák I. Franz császár vett részt.

Az iparosodástól a második világháborúig

A század közepétől vállalatokat alapítottak a kereskedelemben és a kézműiparban, de főleg a gyáriparban. Megemlítendő ezek közül a Komotaui Takarékszövetkezet (1860) és a legrégebbi grafikai műhely, a Butter testvérek könyvnyomdája (1863).

1870. október 8-án megnyitják az Aussig-Teplitzer Vasút Komotau-Duxi szakaszát.

A gépészeti szakiskolát 1874-ben avatták fel.

1899-ben elkezdték Petschnél (Becov) - nyolc kilométerre északnyugatra a várostól - építeni az ivóvízellátásra a völgyzárógátat.

1900-ben a városi park bejáratánál felszentelték az új, gótikus stílusban épített evangélikus templomot, amit később a csehszlovák kommunista hatalom idején lebontottak.

Az évtized során az ipar kibővül, távközlési hálózatot építenek, és elkezdik 1901-ben az új vízvezetékrendszer építését.

Ezeken felül egy körzeti kórházzal, egy elfekvő kórházzal, egy gimnáziummal és egy tornacsarnokkal is bővül a város.

1918. október 28 után Komotau a Csehszlovák Köztársaság létrejöttével annak része lesz.

Húsz évvel később 1938. október 1-én megtörténik a Szudétavidék Német Birodalomhoz való csatolása és megszállják a német csapatok.

A cseh kisebbség Komotauból jobbnak látta ennek következtében a várost elhagyni. (Ők többségében ahhoz a réteghez tartoztak, akik az első világháború után költöztek be és a Csehszlovák közigazgatást gyakorolták.) Kénytelen kiköltözésük 1938. október 10-ig végbement.

A második világháború végétől a jelenkorig

A második világháború után 1945. május 8-tól a település visszakerült Csehszlovákiához.

1945. május 9-én a Vörös Hadsereggel egyidejűleg cseh forradalmi gárdák és a Svoboda Hadsereg részei masíroztak be a városba.

1945. június 9-én Komotauból és a környező falvakból mind a 8000 német nemzetiségű 13 és 65 év közötti fiúnak és férfinak a sportpályán kellett gyülekeznie. A szemtanúk beszámolói szerint ott kb. 12-20 főt agyonlőttek, közöttük néhányan a Waffen-SS hozzátartozói. Ezt követően menetelésre kényszerítették őket Maltheuern felé és eközben ugyancsak agyonlőtték azokat, akik nem bírták a lépést tartani. A menetelés útvonala: Komotau – Görkau – Schloss Rothenhaus – Kunnersdorf – Bartelsdorf – Eisenberg – Gebirgsneudorf – Deutschneudorf (Sachsen) – Nickelsdorf – Obergeorgenthal – Niedergeorgenthal – Maltheuern.

Az első emlékkövet a halálmenet emlékére 2003-ban Deutschneudorfban állították, a másodikat 2007. szeptember 22-én a komotaui főtemetőben. A történtek jogi feldolgozása még nem történt meg.

Az „Amnesztia Törvény” 115. sz. pontja alapján az 1945. május 8 és 1945. október 28 között elkövetett ilyen bűnök büntetlenek maradtak.

A túlélőknek Maltheuernben (Záluží) a szétbombázott hidrálóművet újra fel kellett építeniük. (Ez egy olyan vegyimű, ahol a szenet cseppfolyósították a 2. világháborúban a gyakran hiányzó kőolaj pótlására.)

A Beneš-dekrétumok 108. pontja alapján 1945. októberétől a német nemzetiségű lakosság vagyonát elkobozták és államosították. A német népességet elűzték. Sokan telepednek meg közép Csehországból, a Felvidékről, illetve érkeznek visszatelepülők és cigányok is a háború utáni időszakban.

Chomutov / Komotau tradiconális iparai a szénbánya, a fafeldolgozó, a kerámiaüzem, a textil- és nehézipar.

A Mannersmannröher üzemben 1890-ben gyártottak a világon először varratmentes csöveket.

Az első világháború után elsősorban a nehézipar telepedett meg, amelyet a XX. század vége óta a könnyűipar váltott.