2016. január 28., csütörtök

Érchegység - Klášterec / Klösterle an der Eger (8. rész)




Negyedórás vonatozással Chomutovból (Komotau) egy újabb, de kisebb városba, a tizenötezres Klášterec nad Ohří (Klösterle an der Eger) jutottam. A robogó vonat ablakán Kadaňnál kitekintve a hatalmas erőmű hűtőtornyait láttam.


Klášterec felújított vasútállomásától az óvárosba tartva az Ohří (Eger) folyó jobb partján a lestkovi (egerbergi) várrom tűnik fel az erdős 548 méter magas hegycsúcson. Megközelítése gyalogosan sok időt vett volna el tőlem, ami azzal a veszéllyel járt volna, hogy amire visszaérek onnan Klášterecbe addigra besötétedik.
A Tesco előtti körforgalomnál a lejtős, kanyargós úton a belváros keleti szélét jelentő patakhoz értem.

Az egykori iskola zöld épületénél az 1665-ben épült barokk Szentháromság templom felé lépkedtem a dombra fel. Külső ajtaja nyitva volt, de a rácsos belső kapuja már nem, így korlátozott mértékben örökíthettem meg a pompáját. A nemes Thun család koporsói is itt találhatóak.





A saroktornyos városháza innen pár méterre áll a négyzetalakú főtér szélén.




Polgárházainak kisvárosi hangulatát a felújításokkal sikerült visszaadni.







Egykori városfalából már csak az Ohří (Eger) folyó felőli oldalon maradt meg egy szakasz. A parton sétány vezet az 1590-ben épült Thun kastélyhoz.

Akkor még szűkebb ablakaival a város védelmének részét képezte. Mályvaszínű falai, stukkói nagyon visszataszítóak. A most porcelán múzeumként szolgáló részébe belépni a téli szünet miatt nem lehetett.
abszurd ez a szín 



Szemközt, a kastélyparkban a sala terrana a Szentháromság templom hátérrel viszont festői.

A temető kéttornyú temploma és körkápolnája szintén a barokk kor dicsőségét emeli.   







Klösterle múltjáról németből fordítottam és ellenőriztettem:

A XII. században a Premysl-ház uralkodó család hozzátartozói intézőik, az úgynevezett lokatorok segítségével német telepeseket toboroztak a csaknem lakatlan határvidékre.
A telepesekkel hűbéri szerződés kötöttek, amely alapján ezek különféle kiváltságokat kaptak, a földesurak pedig gazdasági hasznot vártak a telepesek szolgálataiból.
Klösterle első írásos említése 1352-ből való.
A bencés rend 1121-ben kolostort épít prépostsággal, amelyet feloszlatásuk után 1420-ban lerombolnak.
A szász testvérháború után idősebb Roßlai Apel Vitzthumot 1452-ben kiutasítják az országból. A cseh király Podjebrád György tanácsára 1453-ban Csehországban települ le és megszerzi Klösterle és Neuschönburg hűbérúri jogát is. 
A Thun és Hohenstein családok a harmincéves háború idején a fehérhegyi csata után megváltozott politikai helyzet következtében 1621-ben meg tudták szerezni Klösterle kastélyát és egyéb birtokokat, amelyeket a XX. század közepéig, egészen a második világháború végéig, 1945 májusáig megtartottak.
Miután az első porcelángyárat Csehországban 1792-ben Schlaggenwaldban megalapítják, hamarosan 1794-ben Klösterlében a Thuni grófság főerdőmestere és főigazgatója, Johann Nikolaus Weber is alapít egyet, amellyel a város gazdasági jelentősége megnő.
A gyárat Christian Nonne (1733–1813), a Luditzban található Gießhübeli Porcelángyár alapítója bérbe vette és olyan szép porcelánt állított elő, hogy az az egész Habsburg Monarchiában ismertté vált. A termékeket többek között Anton Nabichl porcelánfestő is dekorálta 1840 táján.
A város német többségű lakosságát 1945-46-ban a Beneš - dekrétumok keretében megfosztják minden tulajdonuktól és elűzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése