Kornberg és Riegersburg (Ausztria)

A családunk a munkába járásra használt négyütemű Trabi mellé egy másik német márkát is vett. Az E30-as BMW 33 évesen a maga kiváló állapotában, egyszerűségével, megbízhatóságával megvételre csábított. Az ausztriai kirándulásunkon még inkább megismerhettük a tulajdonságait. A Szentgotthárd közeli Alsószölnöknél léptük át reggel a gyér forgalmú határt. Két osztrák katona kérte minden áthaladótól az iratokat. A migránsok kiszűrése végett újból bevezették a határellenőrzés enyhébb formáját. Az egykori Vas vármegye most Burgenland legutolsó falujában Velikében (Welten) hajtottunk fel az 57. számú főútra.

Velike/Welten

Velike/Welten

Feldbachban a városközpontban nem álltunk meg, mert azt már ismertük. Kényszerűségből mégis át kellett mennünk rajta, mert a 66. számú főút elkerülő szakaszát éppen felújították. A városka szélén már rátérhettünk. Fél kilométerre az úton átívelő szűk birtokhatárt jelentő magányos kapu alatt folytattuk tovább az autókázást.

Feldbach

A Kornberg kastélyt egy pár száz méteres leágazással az erdőben találtuk meg. Rövidebb szerpentinen értünk az alsó istállótól a felső lovarda előtti parkolóba. A XIII. században épített várat a XVII. században alakították át a jelenlegi várkastély formájára. Kétszintes szárnyai szabálytalan alakú, ötszögletű udvart zárnak közre. A három nyolcszögletű saroktorony közül a legnagyobb egyben a kaputorony védőbástyája volt.

A Bardeau grófok 1871 óta birtokosai és lakói a kastélynak, így a kapu fölött vélhetően az ő címerük látszik.

Ünnepélyes eseményeket, esküvőket vásárokat gyakran rendeznek az öreg falak között. Több alsó termében drága keleti szőnyegeket kínálnak megvételre.

Múzeumot Kornbergben nem találtunk, de a szomszédos Riegersburgban igen. Ez sokkal nagyobb vár, amely az egykori Magyarország irányából védte Ausztriát. Már messziről feltűnik a városka fölé magasodó vulkanikus sziklán.

A várkastély jelenleg a Liechtensteini Hercegség tulajdonában áll. Gyalogosan az óváros apró házai között sétáltunk fel, pedig másik irányból felvonón is megközelíthető.

A múzeumbelépő megvétele után a közel három kilométernyi fal mellett haladva 2 árkon és 7 kapun keresztül jutottunk a múzeum termeibe.

A jellemzően késő reneszánsz és kora barokk jellegű épületegyüttes két- és háromszintes, amely két hosszúkás udvart fog közre. Az udvarokat XVI. századi emeletes árkádsorok szegélyezik.

A vár legrégebbi részei a középkori eredetű várkápolna és a négyzetes torony.

A belső udvari 27 m mély ciszternán szép kovácsoltvas kútház látható.

A dísztermek közül a legszebbek az 1600 körül kialakított intarziás ajtókkal ellátott, díszes kazettás mennyezettel borított, látványos lovagterem és a barokk stukkódíszes Fehér terem.

A vár történelméből ad betekintést a múzeum. A főúri lakrész berendezései a vár és urainak életét mutatja be viaszfigurákkal együtt.

A fegyverkiállítás a régió 400 évének hadtörténetét mutatja be.

A boszorkányüldözés középkori tárgyi emlékeit több teremben nézegethetjük.

virágboszorkány

A néhány órás nézelődést követően haza felé a határon átgurulva Szentgotthárdnál tértünk be ebédelni a hangulatos belvárosi Cafe Corso Étterembe.

Szentgotthárd

A Riegersburg körüli területeken már néhány évezredre visszamenőleg is megtalálták az emberi letelepedés nyomait. Egy nagy település lehetett itt már az időszámításunk előtti IX. századtól. Egészen időszámításunk szerint 476-ig a Római Birodalom része volt a terület. A III. és a IX. században bajorok telepedtek meg a környéken, majd a hunok foglalták el keletről. Fegyveres konfliktusai ekkor kezdődtek a településnek. A vár története az 1122. évre nyúlik vissza. Az első ismert lovag, aki itt élt Rudiger von Hohenberg volt. A várat a 482 méter magas bazaltsziklára építették a XII. században és magát a sziklát is felhasználták a falainak építéséhez. A stratégiailag jól védhető helyen két vára is lett a XIII. századra, amelyet két különböző család birtokolt, majd 1648-ban Elisabeth Galler bárónő lett mindkét vár tulajdonosa, aki az alsó várat lebontatta, a felső vár kiépítését pedig folytatta. Az eltelt évszázadok alatt számos alkalommal tulajdonosváltás és átépítés történt rajta. A Walseer család hűbérbirtoka lett 1415-ben. Az egyik leglátványosabb átalakítást Katharina Elisabeth von Wechsler (férjezett nevén Katharina Elisabeth Freifrau von Galler) bárónőnek köszönheti az épület. Az erős alapokra az ország egyik legnagyobb és legerősebb végvárát építtette fel 1637 és 1653 között. A XVII. században a magyarországi török időkben az Oszmán Birodalom katonái rendszeresen harcokat vívtak a közelben a magyar seregekkel. Sok évszázados történelme során a Riegersburgi vár bevehetetlennek bizonyult. Visszaverte a magyarok és a törökök támadásait egyaránt. A vár ebben az időben akár néhány ezer embernek is menedéket nyújtott. Katharina Elisabeth von Wechsler három alkalommal ment férjhez, egy lánya született, aki a Purgstall családba házasodott be, akik átvették a vár ügyeinek intézését. A Purgstall család 1800 körül halt ki. 1822-ben Johann Josef von Liechtenstein vásárolta meg, azóta is a család tulajdonában van.

A környék a boszorkányperek híres központja volt a középkorban, a hírhedt feldbachi boszorkányper 1673-tól 1675-ig a közelben zajlott, amelynek 95 máglyán elégetett elítélt esett áldozatul. Jégeső okozással vádolták őket. Egészen a XVIII. század közepéig folytatták a boszorkányüldözést Stájerországban, mintegy 300 nőt ítélve halálra. A boszorkányperben a császári biztos Ernst Purgstall gróf, a riegersburgi várúrnő veje volt. A boszorkányüldözés egészen elképesztő méreteket öltő elterjedésében - becslések szerint szerte a keresztény világban összesen egymillió embert végeztek ki - nagy szerepe volt Jakob Spenger és Heinrich Institoris 1487 -es könyvének, a Boszorkánykalapácsnak. A szerzők azt ecsetelik részletesen, hogy néznek ki a boszorkányok, mit tesznek - szövetségre lépnek az ördöggel, elátkoznak embert és állatot, rossz időjárást okoznak stb. -, és hogyan lehet velük szemben eljárni (perrel, kínzással és kivégzéssel). Magyarországon Könyves Kálmán király fél évezreddel korábban nyilvánvalóvá tette, hogy boszorkányok nincsenek.