Mixnitz a Medveölő - szurdok

Hazánk szép vidékein kívül a szomszédos országok természet adta gyönyörű tájait is érdemes megnézni. Egynapos kiruccanásra a Graztól északra lévő Mixnitzbe, az Alpok egyik szurdokában túráztunk. Július 13-án az indulást virradat előttre időzítettem, hogy a nappalból minél többet Ausztriában tölthessünk. A Szentgotthárd melletti határátkelőn átgurulva a települések rendezettsége szembe tűnő.

Fürstenfeldben az erőd alatt elgurulva leányom élő GPS-ként navigált az utak labirintusában. Szándékosan kihagytuk az autópályát, mert nézelődve akartunk célunkig eljutni. A párezres települések (Gleisdorf, Weiz) igyekeztek régi házaikat megőrizve és hozzájuk illő stílusban épült újakkal kiegészítve hangulatos történelmi belvárost alkotni. Sehol egy eldobott szemét, csikk, falfirka. A 64. számú út legszebb részéről semmi tudomásunk nem volt, így váratlan gyönyörként csodáltuk szerpentinjeit és patak menti szorosát, amiknek végén a meseszép városka Frohleiten házai emelkedtek. Ebben a Mura-parti ékszerdobozban némi pihenőt beiktatva a hídról néztük a víz hömpölygését és a táj panorámáját.

veteránnal az Alpokban

nem alföldi táj

A Mura partján Frohleiten

Innen már csak pár percnyi gurulásra van Mixnitz. A falucska szűk utcáját virágos balkonok pompája szegélyezte a Medveölő-szurdok felé. Az ingyenes parkolóban egy idősebb osztrák paraszt fogadott nagy szeretettel és információzáporral. Szavait értelmezni az akcentusa miatt néha nehezemre esett. Kértem, hogy lassabban beszéljen, de ezt nem tette, így megtréfálva sváb dialektusra váltottam válaszaimban. Szenvedjen már ő is egy kicsit.

a medve szobrok Mixnitzben

A 3 km-es 340 méter emelkedésű erdőillatú gyalogút végén pénztárbódéval lezárt szakaszként kezdődött a Medveölő-szurdok. A 169 számozott fahídon és létrán kb. másfél óráig tartó természeti gyönyörben részesülhettünk. Ennyi idő alatt lépkedtünk 350 méterrel magasabbra 1,7 km távon. A forgalom egyirányú volt és egyáltalán nem veszélyes, mert a korlátok védelmében leesni képtelenség lett volna. Fele távon egy kis menedékház teraszán a zúgó patak mentén pótoltuk folyadékhiányunkat. A további szakaszok vízeséseinek szikláiról szivárványt ívelt a permet. A sapkánk a nedves kőfalakról lecseppenő „könnyeket” szítta fel. A fennsíkra felérve egy majdnem telt étterem várta a betérőket. Mi a hátizsákunkból falatoztunk. A levezető út könnyebbnek bizonyult, de az már nem a patak mentén haladt. (2009. július)