2018. január 17., szerda

Kehidakustány a falu és a termálfürdő


Lakóhelyemhez közel, de már Zala megyében a nevét adó folyójának két partján fekszik az 1100 lakosú Kehidakustány. A derekam gyógyulásáért jöttem a község fürdőjébe. Azontúl szokásomhoz híven körbejártam az utcáit a fényképezőgépemmel.

A szerényebb házakból álló egyutcás Kustány a keleti oldalon fekszik. Neve ómagyar személynévből származik, ami török eredetű. Kehidához hasonlóan az Árpád-korban alakult ki mint részben királyi birtok. Első említése 1275-ből való, majd 1411-ben Csapi András kapta meg a települést. Birodalma azonban felbomlott, és a kialakult két községrész (Alsó-, Felsőkustány) más-más családok birtokába került.


A zalaparti erdőben áll egy téglafalazatú templomocska romja, amelyet a XIV. században emeltek. Ma már csak nyugati homlokzatának egy része, valamint az északi és a déli fal egy-egy kis szakasza áll. A középkorban Alsókustány (avagy Egyházaskustány) plébániatemploma volt. Papját megemlíti az 1333-ban kelt pápai tizedjegyzék. Az árokkal, földsánccal és sejthetően palánkkal körbevett templomocska a török időkben erősen megrongálódott. A falu népét igyekezett védeni. A XVIII. században helyreállították, majd a XIX. században pusztulásnak indult. Jó minőségű földúton a sportpálya felől megközelíthető.

Kehidakustány (Alsókustány) romtemplom


alsókustányi templom belülről fotózva

Kustány főutcáján áll a XIX. században ácsolt és 1987-ben helyreállított fa harangláb.  Harangját minden délben meghúzzák.

harangláb Kehidakustányban a tájházzal szemben
A szemközti tájházban barátságos fogadtatással kalauzolják végig az ide betérőket. Az 1900-ban épült cseréptetős parasztház és annak használati eszközei az egykori falusi életbe adnak betekintést.





Az ágyak kicsik voltak - mai szemmel gyerek méretűek - mivel az emberek átlagmagassága régebben alacsonyabb volt, illetve párnával megtámasztva szinte ülve aludtak. Azt tartották, hogy csak a halottak vannak vízszintesen.




Az utca túloldalán ügyes kezek igyekeznek egy másik öreg ház és melléképületeinek a megmentésén.






Mellette új, de ebbe a környezetbe jól illő tornácos ház teszi szebbé az utcaszakaszt.


Zala 

gémeskút a Zala árterében Kustányban
a Zala hídja Kehidakustányban


Kehida

Elnevezése valószínű az Árpád-kori építtetőjének (Ketűd) a személynévi rövidüléséből eredhet a „Ke” , a "hída" pedig a hídja alakból. Stratégiai szerepe volt az itteni átkelési helynek, mivel délebbre az alsóbb mocsaras területek miatt az nem volt lehetséges. Első említése 1232-ből való, amikor itt ülésezett az ország első nemesi bírósága. A XIII. és XIV. század során több oklevél is készült itt, illetve több megye- illetve nádori gyűlés színtere volt. Legnagyobb birtokosai 1322-ig a Koppányi, majd a Kanizsai család volt. A Kanizsai család 1441-ben a trónért vívott harcban Erzsébet királyné mellé állt, így I. Ulászló a kehidai vámot a Pethő családnak adta, miközben megtartotta a Kanizsaiakat korábbi birtokukon, akik fő bevételük elvesztésével 1523-ig tetemes adósságot halmoztak fel, így ekkor a falut a Hassági családnak adták, akik hamarosan udvarházat is építettek itt. A török támadások hatására a földesurak 1554-ben udvarházuk körül erődítéseket végeztettek. A védelmi feladatot 1588-ig sikeresen látta el, amikor a törökök Kanizsát megkerülve végigrabolták a Zala völgyét elpusztítva többek között Kehidát is. A két falu a XVII. század elején lassan ismét benépesült bár a törökök többször portyáztak a területén. Kehida lassú fejlődést mutatott: Kustányban malom működött a Zalán, majd 1678-tól vám is. A falu földesura 1681-ben a Hertelendy család lett. Birtoklásuk idején Kehida ismét jelentős településsé alakulhatott, ahol a XVIII. század elején iskola is nyílt, ahova a kustányiak is jártak.

Házasság révén 1757-ben jutott a Deák család tulajdonába a település, és 1854-es eladásáig náluk is maradt. Ekkor Széchenyi Ödön vásárolta meg Deák Ferenctől, majd adta tovább a Beronyi bankárcsaládnak, akiktől végül a Károlyiakhoz került.


A kúriát az 1740-es években építtette korábbi épületek elemeit felhasználva a Hertelendy család. Ma látható, végleges formáját az 1920-as években végzett bővítéskor nyerte el. A kincstár tulajdonába 1925-ben került, 2003-ban helyreállították. Deák Ferenc alakját, életútját, máig érvényes gondolatait bemutató állandó kiállítást még a fürdőzés előtt megnéztem. A kúria régi ebédlőjében a Kehidán megfordult neves személyiségek arcképcsarnoka, Deák 1848-as igazságügy-miniszterségének, valamint az önkényuralom idején a passzív ellenállás példaadó politikusának tárgyi és írásos emlékei láthatók. Szívesen faragott és készített különböző fatárgyakat ajándékoknak. Az utolsó helyiségben Deák Ferenc kedvenc, szépen hímzett fotelja áll, amelyben 1876. január 28-án hunyt el.











A részben kiparcellázott akkor már Károlyi-birtokon Gróf Klebersberg Kuno közoktatásügyi minisztersége idején 1924-ben egy mezőgazdasági szakiskola nyílt meg, amely most üresen áll kihasználatlanul a Deák-kúria szomszédságában. Néhány ablakát kővel betörték.


Falán a koronás címert a világháború után megrongálták, de teljes munkát nem végeztek.


A közeli Gyümölcsoltó Boldogasszony katolikus templom XV. századi alapokon 1740-50 között épült, a birtokos Hertelendy család segítségével. A szentélyét gótikus ablakok veszik körül, ami régebbi eredetére utal. A torony is több árulkodó részletekkel igazol.






Kehida temetője az elpusztult Kiskallos (más néven: Karacsfölde) falu területén van, amely felett a megmaradt Szent Miklós-kápolna áll. Karacs építtette a XIII. század közepén. A falucska miután a XV. században a Kanizsaiak tulajdonába került beolvasztották Kehidába. A templom a XVII. században megrongálódott, ezért 1719-ben kijavították és azóta temetőkápolnának használják. Hajója alatt van a Deák család a XIX. században épített kriptája Deák Ferenc felmenőinek sírjaival. A kriptát 1945-ben feltörték, a barokk berendezést szétverték, a sírokat feldúlták.



Szent Miklós kápolna Kehidakustány 






A vasút 1895-ös megérkeztével komoly lendületet kap Kehida fejlődése.

A szocializmus idején az 1960-as évektől viszont lassú elvándorlás jellemzi az akkor még két települést, amely a 70-es években felgyorsult, mivel 1974-ben megszűnt a környéket kiszolgáló vasútvonal, illetve 1977-ben a mezőgazdasági szakiskola is.

A két település egyesülésére 1977-ben került sor. Kehidakustány számára komolyabb gazdasági fejlődést a termálfürdő kiépítése hozta, amelynek révén jelentős idegenforgalmi és vendéglátó hálózat épülhetett ki a 90-es és 2000-es évek során.

Az ófaluban néhány jobb sorsra váró vályogház áll, de számos szép üdülővel büszkélkedhet a kehidai rész.












Bosszankodtak az itt élők, amikor 1964-ben a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat száznyolcvan munkása vette be magát a faluba hetekre. A nagy erőlködésnek, kutakodásnak nem volt eredménye. A vasútnál viszont kutat fúrva  zavaros víz jött fel, amit tovább fúrva 46 Celsius fokos termálvíz tört fel, ami már akkor megmozgatta néhányak fantáziáját. A tsz az öntözés, a fűtés és melegházi termelés lehetőségét vetette fel, a község vezetői egy termálfürdőt álmodtak. Ez az álom pontosan húsz évvel később valósult meg, amikor 1984. június 2-án átadták a termálfürdő első egységét, amelyet akkor Komplex Ifjúsági Szabadidős Sportközpont névre kereszteltek. Ezt követően szinte minden évben épült, szépült valamicskét a létesítmény. Az 1990-es évek politikai és gazdasági változásai még inkább lendítettek a fürdő sorsán, olyannyira, hogy a harmadik évezred elején Kehida – azaz Kehidakustány – nevének hallatán a legtöbb embernek már nem a híres kehidai oklevél vagy Deák Ferenc, hanem éppen ez a mind szélesebb körben ismert és népszerű termálfürdő jut eszébe. Az egykori vasútállomást is magában foglalva épült ki egyre nagyobbra a gyógyfürdő a külső és belső medencéivel. A forgalmi iroda felújítása folyamatban van, amit a vasútbarát fürdő tulajdonosa szívügyének érez.









Kehida - Kustány egykori vasútállomása felújítás alatt a fürdőben

  
Különös festmények találhatók a termálfürdő folyosóján. Merkel asszony könyökénél a kirakatlan Rubik-kocka is érzékelteti a gondját úgy, mint a fanyar ábrázata.



Az egykori malom - ami nem azonos a középkorival - a fürdővel szemben más funkciót kapva étteremmé lett átalakítva az új tulajdonosok által.



Pipagyújtó Malom Étterem Kehidakustány
a kehidai műmalom 1981 szeptemberében

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése