Ajándék volt az újabb kellemes szeptemberi idő, így kirándulással tovább növelhettük Dél-Tirolról az ismeretünket. Ehrenburgi szállásunktól nyugatra. A nagyon forgalmas SS49-es úton, majd az SS12-esen Sterzing-ig (Vipiteno) gurultunk. Eddig már ismertük az utat az előző évi túrázásainkból. A Pfitscher patak (Rio de Vizze) völgyében még nem jártunk, így ezt pótolva kanyarodtunk az SP508-as útra. A patak völgyét védte a Sprechenstein vár (Castel Pietra).
Sprechenstein vár
Wiesen (Prati) falunál megtaláltuk a szűk várhegyi utat. Csak kívülről tudtunk nem túl előnyös fotókat készíteni, mivel magánbirtokként a várudvarra belépni tilos. A gazdasági épület is figyelemre méltó.
Sprechenstein vár
Sprechenstein vár előtt
Rábukkantunk a falu legrégebbi alpesi szürke házára ahol rövid pihenőt tartottunk.
SS12 út mentén
Wiesen/Prati
A továbbiakban már leginkább tanyaszerűen elszórtan láttunk házakat legelésző tehenek környezetében. Még egy parányi, de 2 templomos falucskán Pfitsch (Val di Vizze) gurultunk át az egyre szűkülő SR508-as úton.
SR508-as út mentén
SR508-as út mentén
SR508-as út mentén
SR508 út mentén
Végül a másfél sáv szélességű út egy sáv szélességűre szűkül, majd kavics burkolat váltja fel az aszfaltot. Innen élesebb kanyarok és meredekebb emelkedők vannak. Több magassági ponton is van ingyenes parkoló, de mi a legmagasabbikon álltunk le a kis sárga Suzukimmal. Cipőnket túrabakancsra váltva indultunk a csúcsok felé. A régi ösvényt villanypásztorral lekerítették és legeltetésre használták, így még feljebb gyalogolva térhettünk volna rá a sziklás ösvényre.
Maradtunk a nagyobb kerülővel a gumikerekűeknek gyalult - meglepően még mindig kilométerkővel jelzett - SP508-as úton. A 2050 méter magasan épült Rothbachlhütte asztalánál kávét és sört ittunk pihenésképpen miközben a szemközti hófoltos 3510 méteres Hochfeiler csúcsot néztük.
Pfitsch völgy felett
Hochfeiler csúcsa
A Nap ereje a tegnap lepirult arcunkon már nem volt kellemes, így a további árnyéktalan szakaszon sapkát voltunk kénytelenek viselni. Ez az egykor osztrák vidék is az első világháborúban fontos területvédő szerepet kapott. Ide is épült katonai objektum, aminek maradványai még megvoltak. Föléje kanyargó utunk vége itt a 98-as kilométerkőnél ért véget a Pfitscher-hágó vendégházánál (Pfitscherjoch Haus / Rifugio Passo di Vizze).
Pfitscherjoch Haus/Rifugio Passo di Vizze
Pfitscherjoch Haus/Rifugio Passo di Vizze
Pfitsch-hágó Vendégház
Bábeli nyelvi zűrzavar volt a turisták között mivel sokféle országból és más kontinensekről érkeztek. A fennsíkon 2 tengerszem is található. Volt, aki mezítláb bokáig bemerészkedett.
Pfitscherjoch
Pfitscherjoch
Mi inkább a katonai objektumba néztünk be. Sajnos már nem volt jó állapotban a 110 éves építmény.
Pfitscherjoch
A mostani olasz-osztrák határ is itt húzódik. Határőrépület is van, de határőrök nélkül. Átmentünk az osztrák részre is, hogy elmondhassuk, hogy ott is voltunk.
Pfitscherjoch olasz-osztrák határ
Annak idején itt az osztrákok jól megvédték a földjüket, sőt az olaszokat menekülésre késztették, akik már a Pó síkságon iszkoltak, amikor a német hadsereg a nyugati fronton összeomlott és ebből kifolyólag az Osztrák-Magyar Monarchia is vesztes lett. Ausztriát átadni kényszerítették a szinte teljesen német nyelvű területeinek egy részét Olaszországnak. Így került Tirol egy részének elszakításával Dél-Tirol (Südtirol) Itáliába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése