Elnéztem az 1632 lakosú Murakeresztúrra, Zala vármegye egyik mára már magát csak 20 százalékban horvát nemzetiségűnek valló határ menti falujába. A Mura, mint minden európai folyó az idei nyáron rekord alacsony a kontinenst sújtó szárazság hatására.
Mura alacsony vízállással
Mura alacsony vízállással
Partján arasznyi méretű kagylókat is találtak az ismerőseim. A kifogott harcsának a szájában pedig rákot is találtak.
Mura kagylói
A település legrégebbi kollátszegi részén kezdtem meg a falu bejárását. Az Árpád-kori nemesi váracskájából már semmi sem látszik a felszínen csupán egy régi XIX. századi térképen maradt meg a jelölése. Régészeti feltárás itt még nem volt. Innen pár száz méterre viszont 2020-ban a kavicsbányánál egy 1200 éves Karoling-kori kardot találtak. Ez a kardtípus volt a frank lovaskatonák tipikus fegyvere.
Kollátszeg halász és pákász tanyák helyén jött létre. A pestisjárvány miatt 1715-re csupán 4 családra csökkent a lakosság. Majd 1727-től a horvátok letelepítésével gyarapodott a népesség. Régi házaiból mára nagyon kevés maradt és azokat is többségében fényképezésre nem találtam alkalmasnak. A háborúban és az utolsó 1964. évi méteres árvíz idején is jelentősen csökkent a számuk, meg az azt követő Kádár-kocka építésekkel.
a murakeresztúri árvíz
Az iskolakápolna építési ideje ismeretlen, legfeljebb 150 éves lehet.Iskolakápolna Kollátszeg
Kollátszeg határában a Kanizsa-patak hídján átmentem és azonnal Murakeresztúron voltam. A XIX. században a patak szabályozásával a Kanizsáig nyúló vizenyős, mocsaras területet szárazabbá tették. A középkorban a mongol, török hadak elől sokszor nyújtott menedéket.
A közúti hídtól a Kossuth Lajos utcán egyenesen a vasútállomásra sétáltam.Murakeresztúr 2026 cseh mozdony
Az eredeti 1860-ban épült, de a határforgalom miatt kicsinek bizonyult, így azt egy hatalmas betonépületre váltották le miután a második világháborúban a felrobbantott vasúti híd helyére az új 1975-ben elkészült.
Melléje ekkor állították a mára már megkopott Memento emlékművet, amelyet a régi híd roncsaiból alkottak.
Ekkor sok évtized után Horvátország felé a személy és teher vonatok forgalma újra megindult. A vasutasok létszáma megnőtt, akik mellett magyar és horvát határőrök, vámosok is dolgoztak. Étterem, élelmiszer és iparcikk bolt is működött a közelben, amik most megkopva, bezártan árválkodnak.
Mára a vonatforgalmat Gyékényes és Hodos vitte el, illetve a két ország uniós tagsága miatt sem kell határőr és vámos. A vasúti hídon így most szünetel a vonatközlekedés. Ez a falu lakóira nagyon kedvezőtlenül hatott. Az Állomás téren a Gizmó presszóban egy üveg hűvös sört megittam, hogy pótoljam a nyári melegben a folyadékveszteségemet. A pohár lerakása után összetalálkoztam régi kollégámmal, így illendőségből még egy-egy üveg sört legurítottunk.
Az önkormányzat irányában a Honvéd utcán elindultam, hogy onnan a József Attila utcában álló Horvát Nemzetiségi Tájházat megnézhessem. Már telefonon előre szóltam Kovácsné Deák Erzsinek a közművelődési egyesület elnöke és egyben a horvát tájház vezetőjének, hogy délután jövök. Ő olyan szívélyesen fogadott, mintha egy hatalmas delegáció érkezett volna. Elmondta, hogy a Herman család házát 2020-ban vásárolta meg a Murakeresztúri Közművelődési Egyesület. Sikeres agrárminisztériumi pályázatban és számtalan helyi segítő közreműködésével alakították ki múltidézővé, hogy bemutassák az utódoknak az elődök életkörülményeit, bútorzatát, házi eszközeiket és viseletüket zömében az 50-es évekből. A ház az 1880-as években készült az erre még jellemzően a legolcsóbb építőanyagból a vályogból. A második világháborúban a szomszéd udvart bombatalálat érte, amitől a Herman ház afelőli fala részben bedőlt. Az újjáépítést már téglából végezték.
Ajándékba egy újságot, fényképeket és egy kétnyelvű prospektust kaptam, aminek felét később a buszon elolvastam. A másik felét a horvát nyelv korlátozott ismerete okán nem tudtam.
Muramenti Parasztporta néven van még egy tájház a Szigeti utcában a kollátszegi falurészen, ami bemutató anyaga a néhai forgalmista Balogh Vilmos lelkes gyűjtésének köszönhető. Egy idős nénitől vette meg a házat, amit rendbe hozott. A régen elbontott kemencéket is visszaépítette a kollégájával.
A murakeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus plébániatemplom 1810 és 1818 között épült, de nem a falu központjában, mint ahogy az másutt lenni szokott.
A Kanizsa patak melletti magaslatra - vagy ahogy most a szabályozás után Principális csatornaként mondják – épült ahol egy korábbi, már 1231-ben létezett bencés monostor állt. Köréje a XVI. században kis olaszbástyás várat alakítottak ki, amely főként fából és földből (azaz palánk- és földműves szerkezetből állt úgy, mint a kanizsai, egerszegi stb. vár).
Murakeresztúr
A török 1566-ban felégette a települést és a várat, a lakosság a közeli lápvilágba menekült. Várát 1578-ban újra építették, ami 1600-ban mégis elesett és így a török előtt szabad lett az út Kanizsa felé. Ezek után az elnéptelenedett település csak 1690 körül kezdett lassan lakottá válni, amihez a következő évtizedekben a horvátok is hozzájárultak. A szépen felújított templom szokásos szentmiséi magyar nyelvűek. Időnként – például egyházi ünnepekhez vagy nemzetiségi alkalmakhoz kapcsolódóan – tartanak alkalmi horvát nyelvű miséket a Mura menti kapcsolatok ápolására. A Boldogságos Szűz Mária névnapján szokás szeptemberben horvát nyelvű szentmisét szervezni a Murakeresztúri Horvát Nemzetiségi Önkormányzattal. A templom előtti téren három emlékművet találtam. Az I. világháború hőseinek szánt emlékmű életfa motívummal készült, a másik a II. világháborúból vissza nem tértek emlékműve a Don kanyart ábrázolja, a harmadik a civil áldozatokért állított emlékművet pedig bomba alakúra alkották.
Murakeresztúr
Innen újra a vasút felé indultam, ahol a szakállas sorompó alatt átmenve a Bóni – hegy felé vettem az irányt. Ez a domb elsősorban zártkertes, szőlős-gyümölcsös, gazdálkodásra használt terület. A Deák család jóvoltából a Deák Majornál álló útmenti korpusz 2013-ban megújult miközben védőtetőt és padokat is helyeztek köré.
Murakeresztúr
A következő elágazásnál a kukorica táblában kis szigetként az akácos rejtekében fedeztem fel az 50-es években - a rossz szomszédi viszony okán - betonozott bunkerek egyikét. Gondozva volt, így egy hirtelen zápor esetén jól jöhetett volna nekem esőbeállónak.
A Nap sugarai még száz méteren át égettek, majd az út erdős szakasz mellett folytatódott, így a lombok árnyéka megvédett. Az elágazásnál újabb kereszt áll, amit 1933-ban a Bollér család állíttatott.
Bóni-hegy
Egyenesen haladva kevés a gondozott birtok, a présház, mert inkább itt a visszavadult, fás területek a jellemzőek. A Szent Anna kápolna körül viszont a présházak többségébe kijárnak.
Szőlőműveléssel már itt is egyre kevesebben foglalkoznak, mert még valamennyire a gyümölcsös jellemzi a Bóni-hegyet.
Villanypásztorral kerített területen két birka is jelezte bégetésével az itt-tartózkodását.
Ahogy a présházak között nézelődtem úgy itt is összetalálkoztam egy kollégámmal és családjával. Két fröccs lett az eredménye a negyedórás baráti beszélgetésnek.
Murakeresztúron a kétnyelvű feliratok az utcatáblákon, önkormányzaton, iskolán, kultúrházon megtalálhatóak, viszont már régóta nem hallani az utcán horvátul beszélőket.
Murakeresztúr
Sőt már otthon is erősen visszaszorult az ősök nyelve. Az iskolában tanítják a horvátot, de mégis az angollal jobban tudnak a fiatalok kommunikálni a határ folyó Mura túloldalán. Így az is megesik, hogy a magyarországi horvát ifjoncok a tengerparton az ottani horvátokkal angolul beszélnek. Mentségükre ezt azzal magyarázzák, hogy más nyelvjárás van ott, mint itt náluk.
Híres magyarországi horvát származású személyekről Zrínyi Miklósról és Táncsics Mihályról két rövid utcát neveztek el.
A vasút és a határforgalom leépülése több munkahely megszűnését eredményezte. Nagykanizsán keresik az emberek a munkalehetőséget. A horvát oldal bérszínvonala valamivel jobb a magyarországihoz képest, így nincsen jelentős gazdasági vonzereje naponta átjárni dolgozni. Bár létezik határ menti együttműködés és a schengeni csatlakozás megkönnyíti az átjárást, a horvátországi munkavállalás inkább egyedi esetekre (pl. speciális nyelvismeret, családi kapcsolatok vagy vállalkozás) korlátozódik, nem pedig szervezett napi ingázásra. A községbe nem jellemző a külföldiek betelepülése és az itteniek Horvátországba való tömeges átköltözése sem. A kedvező családi támogatások hatására sok házat megvettek és felújítottak a betelepülő fiatalok, így ismét gyarapodott a lakosság száma.
2026. augusztus 24., hétfő
Murakeresztúr
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






