2015. július 6., hétfő

Bózsvai nyaralás 3. rész: Gönc


Telkibányát követően a 2200 lakosú Gönc városkába értünk. Egykoron német többségű volt, amely már a középkorban elmagyarosodott, de mára a cigány lakosság aránya nőtt meg jelentősen. Belvárosi házait és a közte rejtőző polgári külsejű Pálffy kastélyt fotózva parkoltunk le a központban.

Gönc házai







Pálffy kastély a Kossuth utcában

A muskátli ablakos huszita korból való ház is itt található.
Az épület a Gönci-patakkal párhuzamos főút mentén áll, ami régen az észak-déli kereskedelmi és hadi főút is volt egyben.
A ház fala kőből készült. A lakószintet megemelték és szűk ablaknyílásokat alakítottak ki, valamint pincét, ahhoz kapcsoltan pedig a telek vége felé induló és a szomszédos pincékbe ágazó járatokat vájtak ki. Az erődített jellegre és a menekülési útvonalként is szolgáló járatrendszerre a környékre jellemző gyakori csatározások miatt volt szükség.
A műemlék jellegű épület lakótere három osztatú, egy tisztaszobára, egy konyhára és egy kisszobára oszlik, amelyekhez kapcsolódik a kamra és a pince. Jelentős átalakításon ment keresztül 1832-ben, végül az 1975-től 1978-ig tartó újabb átalakítás során nyerte el mai formáját. Ekkor, 1978-ban az egykori lakóházban a XIX. század második felének állapotait tükröző paraszt-polgári lakásbelsőt alakítottak ki, ami a Tokaj-Hegyaljáról a Felvidékre és Lengyelországba irányuló borkereskedelemből élők viszonylagosan jómódú életkörülményeit mutatja be. Ehhez kapcsoltan a tárlat bepillantást enged a helyi fazekasok, bognárok, cipészek, kádárok, papucsosok, szénégetők és molnárok akkori mindennapjaiba is. A kiállítás nem csak a házban látható, hanem az alatta futó pincerendszerben is folytatódik. Itt van a környék legnépszerűbb termékéből, a mértékegységgé vált 136,6 literes gönci hordóból is kiállítva néhány. Azt, hogy hány puttonyos az aszúbor, máig is úgy számolják, hogy hány puttony aszútésztát adnak egy gönci hordónyi (azaz 136,6 liter) musthoz. A Huszita-ház udvara és az udvart követő hátsó épületek Gönc régi településszerkezetét mutatják, ami magán viseli az 1200-as évek utáni betelepítés nyomait. Ezek a jellegzetes hosszú telkek és a rajta levő egymás mögötti soros beépítés a családosztódások következménye. A kőépületek kontyoltak és szinte valamennyi alápincézett.



Gönc: az úgynevezett huszita ház, amit nem a husziták építettek









a pince 
A dombra épült Szent Imre katolikus templom ajtaja szerencsénkre nyitva állt. Gondnoka felkapcsolta a villanyt, hogy jobban tudjak fényképezni. Az oltár nem különösebben látványos, de az orgonája és a szószék már figyelemre méltó.







Göncről:
Gönc német telepesfalu, a Hernád mentén, Újvár alatt letelepített királynéi német telepesfalvak egyike.
Nevét 1219-ben említette először oklevél.
A tatárjárás után a királynéi német telepesfalvakat a vizsolyi ispánság fogta össze, külön ispánnal az élükön.
Kun László uralkodása alatt, az 1280-as években az Aba nemzetség hatalmába került, akik a Gönctől délkeletre emelkedő hegyen felépítették Gönc várát, amelynek romjait az Aba-nemzetségbeli Amadéról még ma is Amadé-várnak neveznek. Aba Amadé itt rendezte be udvartartását és a feudális anarchia korában innen intézte országos ügyeit; innen kormányozta az uralma alá tartozó vármegyéket is.
Vencel király uralkodása alatt az ifjú Károly Róbert király egy ideig Göncön tartózkodott Amadé nádornál, a várban. 1304 körül a Vencel híveiül szegődött szepesi szászok és kassai polgárok megostromolták Gönc várát, de sikertelenül.
1311-ben Amadé nádor halála, majd 1312-ben a király ellen fordult Amadé fiak rozgonyi csatában elszenvedett veresége után a várat Károly Róbert király Drugeth Fülöppel megostromoltatta és bevetette. Ettől kezdve a Drugetheké lett.
Gönc városának gazdasági életét már ez időben is a jelentős szőlőtermelés jellemezte.
A huszita mozgalom idején a husziták kezére került. A főként német lakosságú település a török hódoltság idején vált újra magyar többségűvé.
Gönc Abaúj vármegye székhelye volt 1570 és 1647 között. A reformáció idején fontos szerepet töltött be a kultúrában; itt fordította magyarra a Bibliát Károlyi Gáspár (lásd: Károlyi-biblia). 1687-ben egy időre Göncön telepedett meg a Sárospatakról elűzött református főiskola is.
A város rendkívül fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borok kereskedelemében, amit mi sem bizonyít jobban, mintsem a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált.
A részben mezőgazdasággal foglalkozó településre nehéz idők köszöntöttek a XIX. század végén természeti csapások miatt, a trianoni békeszerződés után pedig amiatt, hogy az ország szélére került, elveszítve kereskedelmi jelentőségét.
Városi rangját 2001-ben kapta vissza. A 2013. január elsejétől életbe lépő közigazgatási beosztás a Gönci járás székhelyének jelölte ki.

2015. július 5., vasárnap

Bózsvai nyaralás 2. rész: Telkibánya


Különösen hűvös hajnalra ébredtünk a bózsvai faházban. A szerény reggelit követően a Cserenkő patak menti Árpád-kori Telkibányára indultunk. Útközben egy elhagyott tanyánál pihenőt tartottunk. 
Telkibánya előtt
A tájházakban gazdag faluba beérve az Érc- és Ásványbányászati Múzeum előtt leparkoltunk. A gyűjteménynek helyet adó épület porcelángyárként működött, így a kiállítás anyagában annak termékeiből is látni. Udvarán fából készült bányász alakok sorakoznak a lezárt bányajáratok felett. 

Érc - és Ásványbányászati Múzeum










A szép régi tornácos házak között felsétáltunk a Szent Katalin Kápolna és romkert muskátlival díszített dombjára. 

Szent Katalin kápolna és romkert
református templom a kopjafás temetőben

Onnan az egykori barlanglakások mellett a községházához értünk le. 






a pékség falán olvasható















A templom mögötti utcácskában a szabadidőparkos Aranybánya Hotel csónakázótavas területe található.   
Kisboldogasszony katolikus templom

Aranybánya hotel

apró sziget és hajó az Aranybánya hotel végében


Telkibányáról:
Önálló bányatelepként 1270-ből említik. A király által birtokolt település később nemesérc-telepének, főként aranybányászatának köszönhette fejlődését. Európai hírű bányái olyan gazdagságot teremtettek, hogy az Aranygombos Telkibánya elnevezést kapta, amely egyesek szerint a templomtorony bearanyozott "gombjára" utal. Az Anju-korban egyike volt a leghíresebb, legtöbb kiváltsággal rendelkező bányavárosoknak. Ebben az időben épült a régi vártemplom is. A XVI. században bekövetkezett hatalmas 360 életet követelő bányaszerencsétlenség, valamint a telepek elszegényedése és az arany világpiaci árának zuhanása miatt a bányászat évszázadokon át szünetelt, a település jelentősége csökkent. Mária Terézia idejében néhány bányát újranyitottak, majd a reformkori fejlesztések idején itt épült az ország első porcelán és kőedénygyára, amit 1906-ban áttelepítettek Hollóházára. Ezek következtében Telkibányán csak az erdő és a mezőgazdaság jelentett további megélhetést. A bányászat múltját ma is őrzik a bányabejáratok, az arany őrlő- és mosóhelyei.

Szent Katalin kápolnáról:
A Vártemplom közelében, egy házépítés alapásásánál sikerült megtalálni a hajdani bányavároshoz tartozó ispotálynak és a Szent Katalin tiszteletére felszentelt kápolnának a maradványait.
Az 1367-ből származó okiratok számolnak be az ispotály és a templom alapításáról.
Már a XII. században megjelennek a bányász önsegélyező szervezetek: fizetésük bizonyos hányadát egymás támogatására felajánlva.
Telkibánya is mint virágzó bányaváros megengedhette magának, hogy ispotályt tartson fenn a betegek és elaggott bányászok gondozására - de ez nemcsak kötelezettség volt, hanem a város rangját is emelte.