utazások

2015. augusztus 31., hétfő

Vonattal Svájcban

Kollégámmal 5 éjszakát és 7 napot töltöttem Svájcban. Vorarlbergben a vasúti közlekedés még akkor nem állt helyre a hatalmas esőzések által okozott károk után, így Zürichbe csak óriási kerülővel 5 óra késéssel jutottunk el Salzburg, München, Karlsruhe, Basel érintésével. Mozart városa után se kalauzt, se határőrt nem láttunk. Mindenféle okmányellenőrzés nélkül értünk a bankok országába.

Zürich főpályaudvar

A szállásunkat a francia zónában található Sionban jelöltük ki a nemzetközi ifjúsági szállásláncolat (Die Jugendherbergen, die exclusivste Hotelkette der Welt) egyik modern épületében. Ez nem az állomásépület oldalán, hanem vele szemben (Lausanne felől érkezve jobb oldalt) van. Az épület modern külsejű, számunkra nem tetszetős, de belül lakájos. A vendégfelvétel 8-10 és 18-21 óra között van csak. Ott a kétágyas szobákért felárat kértek volna, de a gyenge forgalom végett, négyszemélyes szobát 29CHF/nap/fő kaptunk, amelyben csak mi tanyáztunk. A tiszta WC-k, zuhanyzók és mosdók külön voltak. A szállásdíj magában foglalta a svédasztalos reggelit is, ami igen nagy evési kényszert váltott ki belőlünk. Sion csodálatos városmagjával és pompás két egymás közeli várával a szebb városok közé sorolandó. Kiváló kiinduló pont volt az utazásainkhoz, mert itt minden vonat megállt.

Sion

Először gyűjtöttük a menetrendkivonatokat, de később rájöttünk, hogy reggel 5-től este 11-ig rengeteg a vonat, így akármikor, ha leértünk az állomásra pár percnél többet nem kellett várnunk. Ausztriához hasonlóan itt sem kell IC pótjegyeket váltani. A napokat fél 8-kor reggelivel kezdtük, majd 8 órakor vonatra szálltunk. A következő kihagyhatatlan útvonalakat ajánlom: Sion - Martigny SBB / Martigny - Orsiéres magánvasút majd Orsiéres - Le Grand St.Bernard busszal amelyet a magánvasút üzemeltet és ezért jó a szabadjegy rá. Itt 2500 m magasan (kb.10 C fok) gyönyörködés a fátlan sziklás területben, a kutyatenyészet megtekintése a szálloda mögött, az emlékműnél fényképezés, lemenni a tavacskához és kicsit átsétálni az olasz határon útlevéllel.

St. Bernard hágó

Visszafelé busszal le és megtekinteni Orsiéres falut, majd vonattal Sembrancher faluba körül nézni, amíg a következő járat jön.

Sembracher

Nem jutott időnk a többi napon sem arra, hogy egy gyalogos túrát tegyünk a Martignyből induló másik kisvasút első megállójánál balra látható hihetetlenül szép szurdokban. Itt kapcsolja rá a mozdonyvezető a fogaskerékhajtóművet az emelkedő előtt. Sion - Martigny SBB / Martigny - Le Chátelard kisvasúttal itt átszállás SNCF (francia államvasút) St. Gervaisig, amely Chamonix Mt. Blanc után van, de a térkép nem jelöli. A francia személyzettől megkérdeztük, hogy Genf (Genéve ejtsd: Zsönev) irányába átszállásokkal vissza tudunk-e jutni a másik irányból Svájcba. Ketten is igennel válaszoltak. Sőt az egyik meg is nézte azt a csatlakozó vonatot a menetrendkönyvében, amely már szeptemberben nem, hanem csak nyáron létezett. Európa legmagasabb hegyén (Mt. Blanc) a gyönyörűséges gleccser folyamot csodálva nem is sejtettük, hogy milyen átverésben részesültünk. A határtól 20 km-re miután ez kiderült el kellett döntenünk, hogy a sötétben legyalogoljuk-e ezt a távot, vagy a bezárt váróterem előtt várakozunk, és majd reggel folytatjuk tovább vonattal a visszatérést. Nagy gondban voltunk, mert másnap délelőtt már lejárt a szállodai foglalásunk. Az állomáson való éjszakázás után viszont csak másnap délre keveredtünk volna vissza a szállásunkra. Egy idős házaspárral együtt utaztunk, kiknek fiúk autóval kijött eléjük, de olyan segítőkészek voltak, hogy elvittek minket a genfi pályaudvarra, ahol még elértük az utolsó (23.20-as) járatot. A kocsiba beszállva irdatlan nagy villámlásokkal hatalmas vihar kerekedett. Belegondolni is rossz, mi lett volna velünk, ha gyaloglás közben ér minket ez az égi áldás. Ez a kaland nem történt volna meg, ha délelőtt és nem késő délután járunk e roppant magas (4807 m) hegy körül, mert akkor mindenképp lett volna csatlakozás.

Le Chable

vasúti megálló

St. Gervais

Mt. Blanc

Mt. Blanc a gleccserrel

A vonatozást kedvelőknek másik ajánlott útiterv, amit mi is megjártunk: Sion - Brig - Domodossola / Domodossola - Locarno (olasz vasúti jegy nem kell) / Locarno - Bellinzona / Bellinzona - Lugano / Lugano - Bellinzona /Bellinzona - Cadenazzo / Cadenazzo - Luino (Olaszország).

Zürichből Bellinzona felé

Locarno

Locarno és Domodosolo között

Bellinzona

Lugano

A vonatozást kedvelőknek harmadik ajánlott útiterv: Sion - Montreux / Montreux - Zweisimmen (MOB kisvasút) / Zweisimmen (Az állomástól nem messze találtunk olyan rollerparkolót, amelyből bérmentesen leemelhetők a kétkerekűek és így ezt az apró falut hamar áttekinthetjük.) - Lenk i.S. /Lenk i. S. - Zweisimmen / Zweisimmen (BLS) - Spiez / Spiez - Brig / Brig - Sion. Szükséges szabadjegyek: ÖBB (Österreichische Bundesbahnen) BLS (Lötschbergbahn AG), SBB CFF FFS (Schweizerische Bundesbahnen), SP (Sweizer Privatbahnen) SNCF (Sté nationále des chemins de fer francais)

Hajókázásra is van mód az SP felmutatásával a Genfi-, a Bieli-, a Neuchateli-, a Lucerni-, a Zürichi- tavakon. Mi csak a Genfi-tavon Veveyből (ejtsd: Vövéből) Lausannéig (ejtsd: Lozánig) vettük igénybe a hajót, amelyről a domboldalak szőlészeteit, a hangulatos gazdaságokat, kastélyokat és falvacskákat csodáltuk. (2005. szeptember)

Lausanne

2015. augusztus 25., kedd

Bózsvai nyaralás 16 rész: Tokaj

Olaszliszkáról elindulva Tokajon az időnkből csak rövid városnézést tervezhettünk. A borkostolást mellőznünk kellett, mert estére otthonunkba akartunk lenni. Bodrogkeresztúrnál a főút a folyó mellett halad néhány borospince kíséretében.

Tokajon a kopott külsejű ortodox templom közelében parkoltunk le.

Pár perc sétára található a Tokaji Múzeum. Épülete műemléki védelem alatt álló kívül-belül gazdagon díszített, ami egykor görög kereskedőház volt. (A görögök a XVII. század végétől, mint borkereskedők tűntek fel Tokaj-Hegyalján, és a következő század végéig meghatározó részt vállaltak a bor forgalmazásában.) A múzeum szépségén a lepergő vakolat ront. Az állandó kiállítások legértékesebbike az egyházművészeti gyűjtemény.

A főtéren áll Szent István király szobra és a Bacchusz-kút is. A tér déli sarkán helyezkedik el a Rákóczi pince, ahol a helyi hagyomány szerint 1527-ben zajlott a Szapolyai Jánost királlyá kikiáltó országgyűlés.

Az áruház stílusromboló modern építménye viszont elrontja a tér összképét. Vele szemben áll az 1912-ben neoromán stílusban épült Jézus szíve katolikus templom. Helyén az első templomot Szent István és Szent László királyok idejében alapították a XI. század végén. Ez a tatárjárás idején elpusztult, de újjáépítették. A török hódoltság után, a reformáció alatt többször gazdát cserélt, néhányszor leégett és újjáépült. Végleg 1695-ben lett a katolikusoké. A XVIII-XIX. században megint többször kellett tűzvész miatt újjáépíteni, majd 1909-ben teljesen leromlott állapota miatt lebontották és a helyére a jelenlegi templomot építették.

A főutca számos apró bolthelyiséget őriz, emlékeztetve Tokaj késő feudális kori, kereskedelmi szerepére.

A város közepén ömlik egybe a szőke Tisza és a Bodrog. A hidat ide emelték. A lábazatánál lévő pizzériában falatozgatva ráláttunk a parti sétányra és a lassú folyású folyón haladó sétahajóra.

A településre kétfajta stílusjegy jellemző: A Tisza- Bodrog egyesülésétől északra jellegzetesen kisvárosias. Romantikus, macskaköves utcácskákat látunk itt, hegyhez tapadt házsorokkal. Az összefolyástól délre zöldövezetes, szellős kertes házak sora a jellemző.

Autónkhoz a kultúrházzá felújított zsinagóga és a görögkatolikus templom felől értünk.

A nyaralásunkat kirándulásokkal és nem henyéléssel töltöttük, így a négy bózsvai napunkat 16. részben tudtam összefoglalni. Remélem, másoknak is lesz kedve ezt a térséget megismerni.

Tokaj MOL benzinkút

Tokajról:

A 4,5 ezres városka fejlődésében a bortermelés és borforgalmazás mellett a közlekedési csomóponti fekvése is közrejátszott. A Kelet-Felvidék és a Kelet-Alföld között zajló szekérforgalom legfontosabb kapuja volt. A Tisza és a Bodrog találkozásánál fekszik, a Kopasz-hegy lábánál. Tokaj neve a szlávból ered, amely a két folyóra utal. Keleties szláv szóhasználatban „tokaje” medreket jelent. A „sztokaj” a délszlávoknál összefolyást jelent. Átkelőhelyéhez mérhető jelentőségű és szerepkörű átkelőhely a Tiszán csak Szolnokon és Szegeden volt.

A területen, amely már a történelem előtti időkben is lakott volt, a honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szőlőterületeket találtak elődeink, és értéküket is ismerték. A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza.

Tokajt, mint a környék nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező vallon szőlőműveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül. Első vára egy földvár volt, amely a Tisza és a Bodrog összefolyásánál épült. Ez a tatárjárás során elpusztult. A XIV. századra már kővár állt a településen, amely a diósgyőri uradalom része volt.

A tatárjárás a meglévő ültetvényeket is teljesen megsemmisítette. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a furmint, bakator, gohér szőlőfajta is.

Tokaj 1450 után a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké lett. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé lett, így királyi uradalommá vált. Tokaj-Hegyalja a XVI. század közepétől vette át a török által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. A XVII-XVIII. sz-ban élte virágkorát. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett. II. Rákóczi Ferenc 1705-ben leromboltatta a várat nehogy idegen kézre kerüljön. A XIX. században filoxéra pusztított, amelynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket.

A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a két világháború azonban ezt félbeszakította.

A második világháború után Tokaj csak lassan fejlődött, még a borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át. Járási székhely szerepét 1952. február 1-jén veszítette el. Városi rangját csak 1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra dinamikus fejlődésnek indult. Tokaj bájos történelmi városként a turistákat is vonzza. A borvidék a Világörökség része.

2015. augusztus 8., szombat

Bózsvai nyaralás 15. rész: Olaszliszka

Négy napon át jó kiindulóhelyként szolgált a kiruccanásainkhoz a bózsvai Kőbérc panzió. Vasárnap reggeliztünk itt utoljára miközben a motorosoktól elbúcsúztunk. A Bodrog irányába indultunk el a Trabinkkal. Sárospataknál a 37. számú főútról letérve a folyó parti falvakon át kanyarogtunk Tokaj felé. Nem volt szándékunk különösebben szétnézni egyikben sem, csupán az autó szélvédőjén akartuk látni a települések házait, mert kora estére már szerettünk volna hazaérni a 454 km-re lévő otthonunkba. Egyedül Olaszliszka volt a kivétel, ahol fél órát nézelődtünk. A rév közeli füves területen parkoltunk le. A folyó sodrását és ligetes partját néztük a nyárfa árnyékában.

A Kossuth ház mellett sétáltunk fel a bástyatornyos templomhoz. Nemrég helytörténészek kibogozták, hogy bizony olaszliszkai a nagy magyar, aki Wéber András postamester házában született. Mégis Monokról szólnak a történelemkönyvek.

Wéber Kossuth Lajos anyai nagyapja volt. Kossuth László 1802 szeptemberében az újhelyi megyegyűlésre igyekezett, s itt tette le vajúdni készülő feleségét. Itt szülte meg fiát, Kossuth Lajost az édesanyja. Csak ezután mentek haza Monokra. A gyerek Kossuth később gyakran vendégeskedett a liszkai nagyszülőknél.

Kossuth szülőháza

Az emlékház fölőtt áll a katolikus templom. Gondnoka éppen akkor takarította, így bepillanthattunk belső szépségébe is.

Nagyboldogasszony tiszteletére épült 1320-ban. Legősibb része a gótikus eredetű torony, amely katonai őrtoronynak épült. Az erkély magasságában kandalló van. Itt tanyáztak a katonák, akik kötélhágcsón jutottak fel. Az erkély fölött a torony kezdetben sisakos volt. Az 1830-as években egy dühöngő orkán a sisakot ledöntötte a nem messze lévő Bodrogba. A sisak helyére csonka tornyot építettek eklektikus stílusban, amelynek tetején négy oldalról, kiemelkedő oszlopok vannak, miáltal az egész torony egy várszerű építményhez hasonló.

A templom is gótikus stílusban épült, de 1634-ben barokk stílusban alakította át Stenczel Dániel eperjesi mester, akinek gyönyörű kőműves címere a bejárat fölött áll. A sekrestye falába egy kőkereszt illeszkedik azzal a felírással, hogy midőn a templomot az 1772. évben a tolvajok kirabolták s a templomból lopott tárgyakkal a Bodrog folyón keresztül menekülve, azt a folyó közepén elejtették. Csodálatos módon a vízből kiemelkedtek a kincsek.

Autónkkal a főutcán Tokaj felé haladtunk. Az utca jobboldalán emlékhely áll. Itt történt az országszerte elhíresült lincselés. A község eddigi történetének legsötétebb napja 2006. október 15-én virradt. Dühtől elvakult cigányok a nyílt utcán meglincseltek egy háromgyermekes tanárt, Szögi Lajost. A férfi autója elé penderült egy kislány, akit majdnem elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek valóban nem esett baja. A hozzátartozóik mégis kirángatták a volán mögül Szögi Lajost, akit a kocsiban ülő gyermekei szeme láttára halálra verték.

Innen kezdve másképp kelnek és fekszenek az olaszliszkai polgárok. Olaszliszkára immáron az idők végezetéig árny vetül. Tehetetlenül és elkeseredetten próbálják lekaparni magukról a bélyeget, amelyet az ország közvéleménye rájuk ragasztott. Nem megy.
A lincselők háza helyén már csak gaztenger található. Az olaszliszkai cigányok - vályogvetők, kosárfonók, méhkaskészítők, halhálókötők, zenészek mai ükunokái - búsan vagy közönnyel viselik a rájuk zúduló szitkokat. Az ezernyolcszáz lakosból ötszáz a cigány, kétszáz család rendszeres szociális segélyt kap.

Lyska Ulazi sok nép hazája volt, érkeztek ide rutének, zsidók, cigányok, bolgárok, csehek, görögök, lengyelek, németek, tótok. Olaszliszka színes életet élt. Az emberek földet műveltek, szőlészkedtek, borászkodtak. A falu egyik felét Burgundiának hívják, mert az 1100-as évek közepén II. Géza uralkodásakor Németalföldről vallonok érkeztek ide és a Bodrog kanyarulatában egy magaslaton telepedtek meg, amit azóta Burgundiának hívnak. Az „Olasz-„ előnév se véletlen. IV. Béla például olaszokat telepített a községbe. Ő említi az 1239-es levelében a falut LYSKA néven. A Liszka név eredetét az ószlávban találjuk, ami mogyorófát jelent, van is erre rengeteg mogyorócserje.

A település és határa ekkor királyi birtok volt, 1243-ban azonban a király a szepesi prépostságnak adományozta. Károly Róbert király 1320-ban szabad piacot engedélyezett az ekkor már Liszka Olaszi néven említett településnek.

Mátyás király 1466-ban városi rangra emelte Liszka Olaszit, évi három szabad vásárt engedve neki.

A település a török hódítás idején, a XVI. és XVII. században rendkívül nehéz helyzetbe került geopolitikai helyzete miatt. Pont azon a területen feküdt, ahol az országon osztozó három hatalom érdekei ütköztek.

Szapolyai János, aki a mohácsi csatavesztés után az ország keleti felében uralkodott, 1530-ban vámmentességet adott a városnak és 12 mérföldes körzetének. A várost és vidékét 1538-ban a váradi béke a Habsburg I. Ferdinándnak, Ausztria és Magyarország nyugati fele uralkodójának juttatta.

A város határában 1546-ban ütközet zajlott, Serédy Gáspár és Perényi Péter hadai közt. A környékért folyt a harc a nyugati és a keleti királyság közt, végül 1560-ban a Habsburg-párti Schwendli Lázár elfoglalta és a tokaji vár birtokaihoz csatolta a várost. Hamarosan azonban az észak felé előrenyomuló törökök elpusztították.

A szepesi prépostság 1567-ben visszakapja mint birtokát. Rudolf 1601. szeptember 2-án megerősítette a Mátyástól kapott kiváltságokat és hozzájuk még pallosjogot is adott a városnak. A bécsi béke alapján 1606-ban Bocskai István fejedelem uralma alá került a város.

Kolerajárvány pusztított 1831-ben, majd később még egyszer, 1871-ben. Olaszliszkán 1848. október 4-én átvonult a szabadságharc zempléni önkéntes zászlóalja és sokan csatlakoztak hozzá.

Az árvizek is főszereplői az olaszliszkai krónikának. Rettenetes vízbefúlásokról, farkastámadásokról állnak feljegyzések. A múlt század elején még Rómeója és Júliája is akadt a településnek. Vallási különbözőségük miatt a katolikus iskola tantermében két fiatal vetett véget életének. Margit és Sándor ma a református temetőben közös sírban nyugszik. Szörnyű esetek. De Szögi Lajos történetén egyik sem tesz túl. Különös, 1920 nyarán ugyanúgy ellepték az újságírók Olaszliszkát, mint 2006-ban. Akkor Friedländer Herman köztiszteletben álló csodarabbi hírére özönlöttek a sajtómunkások a Bodrog menti faluba. Ez a rabbi fontos kereskedelmi információkkal rendelkezett és ennek köszönhetően gazdaggá tett egy svájci tőzsdést. Más kérdés, hogy később a szerencse elpártolt tőle, s olykor rossz tanácsokat osztott, sőt bankóhamisításba is keveredett és 1930-ban rács mögé dugták.

Sajnos elöregedett a falu. A lakosság már odakinn van, jobbra, meg balra a katolikus és a református temetőben.