Taraspból
délután átsétáltam az Inn folyó hídján, hogy a túlparti 1290 méter magasan
fekvő, 2100 lakosú Scuol települést megnézzem. A rétorománoknak itt él a legnagyobb
közössége. A városházának is beillő szépségű vasútállomásról több szálloda
mellett kanyarogtam le a központba.
A muskátlis, évszázados, festett falú házak
két kis teret vesznek körül, amelyek közepén hűs vizű kutak állnak.
A múzeum 15 órai nyitását megvárni nem volt időm. Szerintem helytörténeti anyagú lehetett. Előtte egy kopott szekér állt.
A San Geer
evangélikus templom a temetővel az Inn parti sziklán magasodik. Scuol neve is
innen ered a latin scopulus „sziklából” származik. Az ásatások során a templom
dombján fedezték fel a legrégibb településre utaló maradványokat, amik a
bronzkorból, Kr. e. 1500-ból származnak. Arra is következtetnek, hogy itt egy
karoling kori templom is állhatott, ami 1258-ban leégett. A XVI. század elejére
a román utódtemplom megrozzant, ezért 1516-ban megépítették a mostani
gótikusat. A közösség 1530 körüli időkben protestánssá vált.
A terület 1622-ben
újra Habsburg fennhatóság alá került egy bérleti szerződés alapján. A
harmincéves háború itt Graubünden kanton fennhatóságáért folyt. Végül
két 1649-ben és 1652-ben kötött szerződést követően osztrák jogkörrel eladásra
került. Svájchoz csupán 1803-ban csatlakozott.
A
szikla alatt burkolt fahíd köti össze a két oldalt, de sajnos zártsága miatt
nem lehet róla a hömpölygő folyóra lepillantani.
Megfordulva visszasétáltam a
vasútállomásra, amely végén az ütközőbak felől található a kabinos
felvonóállomás.
 |
| a régi kabinok kiállítva Scuolban |
A fel- és lemenet összesen 25
frankba kerül. Rollert is kérhet itt az, aki gurulva szeretne visszajutni. Nem
éltem ezzel a lehetőséggel. Az egyre emelkedő kabinból a táj egyre messzebb belátható és közben Scuol házai zsugorodnak.
A felső állomáson kiszállva a csúcsok felé és a további felvonókig több út is vezet.
Egy műanyag fóliával bélelt lencse alakú meder víztárolóként működött volna, de éppen csak pár cseppnyi víz volt benne a szokatlan szárazság okán. Félórás
gyaloglás után a hegyi vendéglőben egy jó pohár sört kértem, amit 4,5 frankért
kínáltak.
Igyekeztem a legmagasabb pontra felérni, de úgy, hogy még a felvonó
17:15 órai leállítása előtt visszataláljak. A láthatáron belül csak legelésző birkák ritkították a füvet.
Visszautazván a vonatom lehúzott ablakán
a táj szépsége gyakran adott fotózásra alkalmat.
Sargansban a csatlakozásra
várva az állomás mögötti téren a fafúvósok koncertjét néhány percig hallgattam,
majd bemerészkedtem a belváros széléig a maradó fél óra alatt.
 |
| Sargans vasútállomás |
Az éjszakai
vonaton aztán Grazig jól kipihentem magamat. Onnan az elővárosi vonattal Fehringbe tértem vissza és az ott parkolt autómba ülve pedig hazahajtottam.
