2025. szeptember 25., csütörtök

Rovereto, Trento/Trient

Számtalan kanyar, emelkedő, lejtő után és néhány kisebb GPS általi félrevezetést követően a megszokott ehrenburgi szállásunkra délutánra érkeztünk meg. A házigazdáéknak már harmadszor adtunk egy jó üveg akácmézet ajándékba.

ehrenburgi szállásunk

Este a térség német nyelvű tévécsatornáját figyelve ide az Alpokba másnapra esős időt jósoltak. Ez beigazolódott és így a vasúti szabadjegyünkkel délre Rovereto és majd Trento (Trient) városokat néztük meg. Egy évig tartó vágányzár van 2025.12.13-ig tartóan Bruneck-Brixen között, így nem az ehrenburgi vasútállomásról indultunk, hanem a nagyon forgalmas SS49-es főút buszmegállójából. Az eső pont akkor eredt el, amikor felléptünk a buszra. Brixenben vonatra kellett átszállni. Onnan fokozatosan elállt az égi áldás amire az olasz nyelvű területre átértünk. Hatalmas szőlő és almás birtokok szegélyezték a vágány menti térséget azok mögött pedig a Dolomitok sziklás hegyei, oldalukban néhány vár.

Adige völgy a vonat ablakán át

A szállásunktól a távolabbi negyvenezer lakosú Adige folyó menti Roveretot néztük meg előbb. Az átépítés alatti pályaudvarral szemben egy kis 1727-ben épült zárt ajtajú barokk templom mentén a fákkal szegélyezett Corson értük el az óvárost.



Heti vásár árusai foglalták el az utcákat. A többségük néger vagy nem olaszos külsejű volt. Ponyváik zavarták a szép homlokzatú épületek fényképezését. Rovereto fő nevezetessége a XV. századi velencei uralom idején sziklára épült fellegvár, a mai hadtörténeti múzeum. A város 1509-ben a Habsburg (osztrák) Tirol megye exklávéja lett, és az is maradt, amíg Trento 1803-ban Tirolba nem olvadt. Ausztriától az első világháború után csatolták el. A múltban a selyemszövetek gyártásának fontos központja volt.

A Del Bene család által a XV. században épült, de több felújításon átesett palota most takarékpénztárként működik a filozófus papról Antonio Rosminiról (1797-1855) elnevezett szökőkutas téren.

Rosmini tér Del Bene palota


Az egykori katolikus iskola sárga épülete most a modern művészetek múzeuma. Ez nem a mi érdeklődési körünkbe tartozik, így tovább haladtunk.

Rovereto modern művészetek múzeuma

Rovereto

A kis Erbe tér közepén is áll egy kéttányéros szökőkút.

Rovereto Erbe tér

Rovereto Erbe tér


Innen az óváros legrégebbi részébe a Portici sikátoron át léptünk be. A fényben szegény szakaszból kijutva az önkormányzat külső freskós épületéhez értünk. A palota felén az eredeti gazdag díszítése megmaradt.

Rovereto önkormányzat épülete

Rovereto önkormányzat épülete

Rovereto önkormányzat épülete


Szemben az utca másik oldalát a vár alatti szikla és pár ház foglalta el. Katakomba nyílt benne, amely bejáratánál jegyvásárlást követően engedtek volna be minket, hogy a többségében első világháborús kiállítást végignézhessük. Kihagytuk, hisz ezen a vidéken gyakori az ilyen múzeumi téma, mivel hatalmas harcok voltak itt anno. Az Adige folyó íves régi hídján átmentünk és igyekeztünk a házak közötti szűk résben a folyó völgyét uraló várat a galériánkba rakni.

Rovereto fellegvár

Rovereto fellegvár

Rovereto fellegvár a hídról


A forrás felé menve nem találtunk feljárót a várba, így megfordulva az óváros irányába, a sikátorokon a külső kapuig lépkedtünk.

Rovereto fellegvár


A városfal megmaradt egyenes szakaszát követve további szép részeit fedeztük fel Roveretonak.

Rovereto városfal

Rovereto városfal

Rovereto Szent Márk kapu

Rovereto Szent Márk kapu


A Torre Civica az 1300-as években épült városfal északi kapujának védelmére emelt torony. A velenceiek Roveretot kibővítették és úgy az már a történelmi központ jellegzetes építményévé vált. Két harangja a városi igazgatás gyűléseit hívta össze, tűz vagy veszély esetén riasztották a lakosságot, iskolába hívták az embereket, és szokás szerint a delet jelezte.

Rovereto Torre Civica

Rovereto Torre Civica

Néhány méterre innen áll a csodálatos pazar barokk Szent Márk templom. A velenceiek uralma alatt azok védő szentjéről kapta nevét. Az első világháborúban súlyosan megsérült, de 1919-ben felújították, így újra szemet kápráztató a szépsége.

Rovereto Szent Márk templom

Rovereto Szent Márk templom

Rovereto Szent Márk templom

Rovereto Szent Márk templom

Rovereto Szent Márk templom

Rovereto

Rovereto

Rovereto Rosmini-Frassem palota


Rovereto vasútállomására egy gyorsétkezdés ebéd után visszatérve szerencsénkre egy a tervezettnél korábbi vonatot is elértünk a 118 ezer lakosú Adige folyó parti Trento (Trient) felé. A város eredete vitatott. Talán az i. e. IV. században a rhaetiaik alapíthatták. A rómaiak i. e. I. században foglalják el tőlük. Neve Tridentum lett, ami „háromfogú helyet” jelent a környező hegyekre utalva. Érdekes a német neve Trient (régebben Trident) jobban hasonlít a latinra, mint a mostani olasz. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Trento független püspökségét keleti gótok, bizánciak, longobárdok és frankok hódították meg. Jelentős ezüstbányászati központ lett 1200 körül. A Habsburg monarchia részévé teszik 1363-tól. Napóleon csapatai 1805-ben elfoglalják, de az akkor még jelentős német nyelvű lakosság fegyveres ellenállással 4 ezer fős áldozata árán visszaszerezte Trentot Ausztriának. Az első világháború után az Olasz Királysághoz kerül.
A vasútállomás modern épülete jellegtelen. Innen gyalogosan kiindultunk a monumentális Dante szobornál elhaladva és a liget kacsaúsztatójánál az utazási irodánál kapott ingyenes térképpel a Zöldtorony felé.

Trento/Trient Dante szobor


Az utca neve a Via Torre Verde is árulkodó. Közben egy apró terecskére nyíló óvárosi átjáró (Passaggio Silvio Dorigoni) keltette fel a figyelmünket.

Trento/Trient óvárosi átjáró


A forgalmas kereszteződésben bukkan fel a zöldcserepes félkerek torony, ahol állítólag a középkorban itt lökték a kivégzetteket az akkor itt kanyargó Adige folyóba.

Trento/Trient Zöldtorony


A közlekedési lámpáknál feltorlódott járművek miatt több percet kellett várni, mire azok végre nem takarták a fenséges püspöki várat.

Trento/Trient püspökvár

Trento/Trient püspökvár

Trento/Trient püspökvár

Trento/Trient püspökvár


A XIII. században emelték a városfalak mellé, amely a XIII. századtól a XVIII. század végéig több bővítéssel a tridenti (trentoi) püspökség székhelye volt. A vár 1803 után az osztrákok katonai laktanyaként, később börtönként használták, majd romossá vált. Rendbe téve 1920 óta múzeum. A középkori építészet különböző időszakából számos emlékében bővelkedik. Itt már sajnálatomra a németet nem értették a pénztárosok és a teremőrök. A velencei loggiáról a város panorámája jól kivehető volt a csodás tiszta időben.

Trento/Trient város panorámája a püspökvárból

Trento/Trioent panorámája a püspökvárból

Trento/Trient kilátás a püspökvárból

A kerek Augusto torony tetejére nem volt belső lépcső kiépítve.

Trento/Trient Augusto torony

Trento/Trient püspökvár

Trento/Trient püspökvár

Trento/Trient püspökvár





Trento/Trient püspökvár

Trento/Trient püspökvár


Miután a hűvös termek kincseit tüzetesen végignéztük a belváros felé vettük az utunkat. A zegzugos utcácskákon kijutottunk a turistáktól nyüzsgő Dóm térre.

a XIII. századi Benedetti toronyház


Trento/Trient

Trento/Trient


Neptunusz szökőkút áll a közepén sok szép mellékalakos szoborral. Attól jobbra nézve a két külső freskós ház a casa Cazuffi és a casa Rella zárja a teret.

Trento/Trient Dóm tér

Trento/Trient Neptunusz szökőkút a Dóm téren

Trento/Trient Cazuffi és Rella házak a Dóm téren
 
A csipkebástyás Városi Torony (Torre Civicia) a pontos időt mutatja az egykori városháza oldalában. Csúcsára 10 euroért 156 lépcsőfokon fel lehet menni korlátozott időnként.

Trento/Trient régi városháza

Egyet megint jobbra fordulva a monumentális dóm fehér falai a román-kor egyházi építészetét tükrözik.


Trento/Trient a dóm

A dóm és a régi városháza

Trento/Trient dóm

Trento/Trient dóm

Trento/Trient dóm


Oldalkapujának előoszlopait megviselt, fekvő oroszlánok tartják.

Trento/Trient


A Trentoi Római Katolikus Egyházmegye anyatemploma, és 1802-ig a tridenti herceg-püspökség székhelye volt. Szent Vigiliusról kapta a nevét, aki Trento harmadik püspöke volt, és a székesegyházban van eltemetve. A korai keresztény Szent Vigilius bazilika helyére épült a mostani dóm 1212-től sok éven át, amely egy kis, a negyedik századból származó templom volt. Ezt az ősi bazilikát még Vigilius építtette 3 vértanú emlékére.
Több városi palotát is látni az óvárosban, de a szűk utcák a jó fotózást megnehezítik. Egyik ilyen szépség a Giuseppe Mazzini utcában a Larcher-Fogazzaro palota, amely a XVIII. században a belső városfalnál épült. Utóbbiból egy csipkés szakasz még megvan kb. 5 méter hosszban.

Larcher-Fogazzaro palota

Trento/Trient

Trento/Trient
 

Az utca végén a kerek kaputornyot nem túl tetszetős formában lakótoronnyá alakították át. Vele szemben látható a várost védő falak 100 méternyi meghagyott darabja.

Trento/Trient városfal


Azon túl a tágas Fiara téren áll a Trentoi Egyházmegye mostani püspöki palotája.

Trento/Trient püspöki palota


Innen visszafordulva a Camillo Cavour utcán lépegettünk. Itt a Trombita torony emelkedett a szomszédos házak teteje fölé.

Torre della Tromba


Tőle csupán 50 méterre a közeli Santa Maria Maggiore barokk templom hajója és a román stílusú tornya tűnik fel. A stílusjegyei nem tükrözik az építési évében (1520) szokásosat. A tridenti zsinat harmadik (1562) ülésszakának volt a helyszíne. (Ez a római katolikus egyház bel- és küléletére nézve az egyik legfontosabb egyetemes zsinat volt, amely a XVI. századi reformációra válaszként az egyház igazi megformálását hozta létre, azt mintegy új életre keltve.) A római korban középületek, nyilvános fürdők álltak itt. Romjaikra vélhetően az V. század végén épült az első templom, amely még a XI. században is használva volt. Ezek után lebontják és kisebbet építenek a helyére. Az 1290 körüli újabb építésű templom elemeit felhasználva 1520-ban kezdik építeni a mostanit. Az 53 m magas harangtornya a város legmagasabbika.

Camillo Cavour utca

Santa Maria Maggiore templom

Santa Maria Maggiore templom

Santa Maria Maggiore templom

Santa Maria Maggiore templom


A vasútállomás felüljárójának tövénél áll a Vanga püspök által 1210-ben kőből - téglából építtetett 7 emeletes 34 m magas torony, amely az Adige folyó kikötőjét és hidját is vigyázta a középkorban. A tornyot 1810-től börtönként használták, és ebben az időszakban építették a rácsos, négyzet alakú ablakokat.

Trento/Trient Vanga torony

Trento/Trient Vanga torony


A trentoi vasútállomáson az NTV magánvasút karcsú vonata nem Brixen felé vitte az utasokat, így annak kényelmét nem élvezhettük.

Trento/Trient vasútállomás NTV vonat


A vonattal való eljutásunk a vágányzár miatt csak Brixenig volt lehetséges, így onnan ismét buszoztunk Ehrenburgig. Az üvegen keresztül fotózni a visszatükröződés miatt nem igazán volt jó.

Mühlbach/Rio di Pusteria Südtirol

Egész nap emberek sokaságával találkoztunk, így megállapíthattuk, hogy a Magyarországon elterjedt szörnyű divat, miszerint a fiatalok orrkarikát raknak az orrukba itt az olaszoknál nem terjedt el.
A következő nap a következő részben van megírva.

A vasútvonalról mások által készített videó itt látható:
https://www.facebook.com/reel/1877159016300380
források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Trento
https://en.wikipedia.org/wiki/Buonconsiglio_Castle
https://en.wikipedia.org/wiki/Trento_Cathedral
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nuovo_Trasporto_Viaggiatori









2025. szeptember 22., hétfő

Mojstrana, Malborghetto


Mindig úgy voltam, hogy egy térséget még egyszer nem járom meg, hisz annyi minden szép van még Európában. Dél-Tirol viszont annyira gyönyörű, hogy az idén (2025) ősszel harmadszor szálltunk meg ugyanott a kedves Peskoller házaspárnál Ehrenburgban (Casteldarne), ahol eddig már kétszer. Úgy írtuk nekik, ha jó idő lesz, akkor szeptember közepén jövünk 4 éjszakára, ha lesz hely náluk. Szerencsénk volt, mert nyárias meleg fogadott minket. A szokásos úton Szlovénián majdnem végig autópályán értünk az olasz határ közeli Mojstrana (Meistem) faluig, ahol úgy gondoltam lefordulok a főútról és benézünk a csodás Júliai - Alpok közé hátha van valami látványosság arra. A Száva egyik ágának patakjának (Triglavska Bistrica) völgyében a nemzeti parkban lehet sétát tenni. Parkolásra helyet sehol nem találtunk, így visszaútban néztünk el ide. 
Mojstrana (Meistem)

Mojstrana (Meistem)

Triglavska Bistrica

Úgy kb. 4 km-re a menedékház felett a fantasztikus Peričnik vízesésig mentünk fel, amely 52 méter magasról zúdul le a meredek szikláról. Először egy erdei sétányon felérve elölről láthattuk, majd feljebb a zubogó vízfüggöny mögé jutottunk. Csak az utolsó néhány száz méteren kell a fák gyökerein átlépkednünk fel- illetve lefelé az ösvényen. 

Peričnik vízesés


Peričnik vízesés és a turisták mögötte

A vízesésen túl a patak völgyében még több km hosszan lehet sétálni a hegyek közé, de arra nem szántunk időt, így már estére és nem éjjelre értünk haza a Balaton térségébe. 
Érkezésünk napján a vízeséses hely után a szlovén határ közeli ezer lakosú olasz Malborghetto (Malburgeth) központját néhány perc alatt végigjártuk és muskátlis ablakú gyönyörű házait lefényképeztem. 
Malborghetto (Malburgeth)


Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Az egyhajós gótikus Santa Maria templom hálószerű bordaboltozatú. Freskó maradványai XVI és XVII. századiak.

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Malborghetto (Malburgeth)

Napóleon csapatai 1805-ben elfoglalják a hegyen lévő erődöt. Tőlük 1809-ben nagy áldozatokkal az osztrákoknak nem sikerült visszavenniük, viszont az újabb francia csapatok arra nem tudtak eljutni az aspern-esslingi csatába és ezáltal Károly osztrák főhercegnek sikerült visszavernie Napóleon seregét. Egykor német lakossága 1939-ben Karintiába költözött, így itt a szlovénok maradtak csak egyedüli kisebbségnek. 
A települések többnemzetiségűek, így sokszor 3 nyelven olaszul, ladinul, németül is olvashatóak a falunévtáblák. Sokan nem tudják kik a ladinok, mert azt hiszik, hogy ők latinok csak elírták. Az olaszok nem értik a beszédjüket, mert annak ellenére, hogy rokon nyelv mégis távoli attól. Az Alpokban, Dolomitokban főleg Dél-Tirolban élő népcsoport, akik sokszor 3 vagy 4 nyelven is beszélnek. A hazánktól kb. fél órával későbbi alkonyatkor érkeztünk a ehrenburgi szállásunkra, ahol a szokásos kényelmes lakosztályunkat kaptuk meg nagyon kedvező áron. A következő fotók a további útszakaszon készültek mind oda- és mind visszaútban.  
SR355 út mentén

SR355 út mentén

Piani di Luzza SR355 mentén
SR355 út mentén

SR355 út mentén

SR355 út mentén

Sappada-Plodn SR355 út

Sappada SR355

Teli üzemanyagtankkal indulva Sega Digonnál vált szükségessé az újbóli itatás.

Sega Digon SR52 út

A szűk Candide faluban vásároltunk be másnapra a sarki élelmiszerboltban. Néhány fotó itt is készült. 

Candide SS52 út mentén

Candide SS52

Candide SS52

Candide SS52

Candide SS52

SS52 út mentén

Innichen, a vágányon túl az SS49-es út

SS49-es út

SS49 Unterwielenbach
 

az ehrenburgi Peskoller ház volt a szállásunk

források:
https://erjavcevakoca.hu/mojstrana/
https://kirandulastippek.hu/news/article/pericnik-vizeses
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ladinok