Bózsvai nyaralás 12. rész: Sátoraljaújhely

Egykor kisvasúttal is el lehetett jutni Bózsváról Zemplén vármegye székhelyére a 19 km-re fekvő 15 ezer lakosú Sátoraljaújhelyre. Az egykori vasúti töltésen most kerékpárút van.

A városhoz csatolt Széphalomnál parkoltunk le először. Itt a parkos környezetben áll Kazinczy Ferencnek a magyar nyelv és az irodalmi ízlés nagyhatású újítójának a mauzóleuma.

Sátoraljaújhely nevét hallva először egykori dohánygyára és szigorú börtöne jut eszembe. Mára csak az utóbbi maradt. A belvárosi polgárházak az útszéli fáktól erősen takartak. Közülük az egyik impozáns épület a fegyház, ahol a legkeményebb bűnözőket tartják. Alagsorában börtönmúzeumot rendeztek be. A tárlat bemutatja a büntetés-végrehajtás átfogó történeti és szakmai fejlődését, a magyar büntetési rendszereket, a büntetésüket töltők helyzetét. A látogatók megismerhetik a megtorló, testcsonkító- és halálbüntetéseket, a szabadságvesztés büntetés kialakulását és átalakulását. A tárlat bemutatja a jelenlegi rendszert, a fogvatartottak életét, oktatását, munkáltatását, és művészetét is. A fogvatartottak által készített kerámia és festészeti alkotások is megtekinthetőek és megvásárolhatóak, amit képzés, vagy szakkör keretében készítenek. A környékbeli iskoláknak a múzeum szakemberei rendszeresen tartanak bűnmegelőzési vagy büntetés-végrehajtási témájú előadást.

A börtönmúzeumból kilépve a belváros sétaövezetéhez jutottunk. A városháza egyemeletes kastélyjellegű barokk épület. A kapuzata fölötti kis kiugró erkélyén mondta Kossuth Lajos első szónoklatát 1831-ben. A főhomlokzat közepén nyíló három magasított ablak mögött található a hajdani megyegyűlés díszes terme, fából készült festett karzatával. Az északi épületszárny emeletén alakították ki Zemplén vármegye levéltárát, az 1776-ban készült barokk szekrénysora ma is használatban van. A levéltárban dolgozott éveken át Kazinczy Ferenc.

művelődési központ

városháza

A Széchenyi téren a városháza közelében áll a későbarokk római katolikus templom. Szent István tiszteletére szentelték fel 1860-ban. Helyén már a középkorban is templom állt.

Az elmúlt években feltárt sátoraljaújhelyi várhoz köthető régészeti tárlat, illetve más a város és környéke múltjából, tárgyi emlékeiből áll kiállítás a Kazinczy Ferenc Múzeumban. Az intézmény nevét adó író életéről is betekintéssel lehetünk. A természettudományi gyűjteményt növényi és több tízezer ízeltlábú, tengeri állatok, csontok, madarak, emlősök alkotják.

Sátoraljaújhelyen úgy, mint a környékén élnek görögkatolikusok. Városi templomukat Szent Miklós püspökről nevezték el. Látogatásunk előtt pár nappal végeztek a torony felújításával. Nagy szükség volt rá, mert a sisak csúcsán megbicsaklott a kereszt és erős szélben ingott és nyikorgott. Köteleken lógva végezték munkájukat a mesterek.

Amikor megbontották a tornyot, először azt keresték, hagytak-e az elődök valami emléket vagy üzenetet az utókorra. Sajnos szuvas deszkákon kívül nem találtak semmit. Az idei felújítás során azonban az egyházközség gondoskodott emlékről. Ha 150 év múlva újra szükségessé válik a torony felújítása, akkor a toronygömbben elhelyezett üzenetből megtudhatják, kik voltak, hogyan éltek a mostani emberek.

Sátoraljaújhelyről:

Nevét a közeli Sátor-hegyről kapta, eredetileg Sátorhalmának hívták.

Az első feljegyzések szerint 904-ben vette hatalmába a környéket Alaptolma, Ketel vezér fia, s a gróf Cseszneky család őse, majd az Aba nemzetség birtokába került. 1110-ben Könyves Kálmán az Apuliából ideköltözött Casertai Rátold grófnak adományozta a területet.

Sátorhalma a tatárjáráskor elpusztult. A túlélők – mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették – nem építették újjá. Az új település („nova –villa”) helyéül a Ronyva patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. Ennek az első írásos említése IV. Béla 1256-ban készült okiratában történik. A pálos rend ekkor telepedett le az akkor még különálló településnek számító Barátszeren, a város legrégebbi részén.

Újhely 1261-ben kapott városi rangot V. István ifjabb királytól.

I. Lajos király 1351-ben a legyőzött litván fejedelem fiának, Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A XIII – XIV. század folyamán végig királyi, illetve királynői birtok volt. Luxemburgi Zsigmond 1429-ben Pálóczy György esztergomi érseket és fivéreit tette meg a vidék urává.

A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. A Perényieknek 1533-ra sikerült a birtokokat irányításuk alá vonni, akik protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telekessy Imre császári hadvezér leromboltatta.

A várost 1566-ban a törökök kirabolták és felgyújtották.

Kamarai birtok 1567 és 1573 között, 1573-tól a Dobó családé. Bocskai István hajdúi szállták meg 1605 és 1607 között, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai örökölték.

A Rákócziak 1616-tól birtokolták házasság révén. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte. Az Újhelyi Oremus szőlő présházában 1640-ben Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort.

Tokaji Ferenc felkelése 1697-ben egy újhelyi országos vásáron pattant ki, amely egész Hegyalját forrongásba hozta és előfutára lett a Rákóczi vezette szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományokat adott, testőrei számára külön utcasort építtetett. A szatmári béke után az elkobzott Rákóczi-birtok részeként Trauthson, osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. Bretzenheim hercegé lett 1806-ban.

Kereskedelme a XVIII. században megtelepedett görög és zsidó kereskedők irányítása alatt fejlődött és túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben árvíz pusztította. A szabadságharc alatt 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

A Magyar Északkeleti Vasút 1871-ben megnyitotta Szerencs–Sátoraljaújhely vonalát. A vasútépítés idején a városban nagy izgalmakat keltett a pályaudvar elhelyezése, mert az építtető vasúttársaság és az állam az indóház helyét máshová javasolta, mint ahová az újhelyiek óhajtották. Sátoraljaújhelytől Ungvárig a vasút 1872-ben készült el.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemű volt: a városi villamos erőmű 1896-ban létesült, a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése 1906-ban kezdődött.

Az első közkórház 1833-ban nyílt meg, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, amelyet 1905-ben adtak át.

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén megyei Híradó” 1862-től, a „Zemplén” című hírlap 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült (1883), megalakult a Kazinczy-kör (1902), sportegyletek szerveződtek (1890), tornacsarnok, fürdő nyílt (1900).

Sátoraljaújhely a XVIII-XIX. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. A település rendezett tanácsú várossá alakult 1899-ben, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket.

A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. Június 6-án ki lettek űzve, de augusztus 13-án ismét bevonultak a csehek és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

Az új határ kettévágta a települést.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.

A két világháború között a város fejlesztésére – bár történtek beruházások – a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom a város feletti hegyen Magyar Kálvária emlékművet állíttatott (1946-ban lerombolták, a rendszerváltást követően újjáépítették).

Károlyi gróf kezdeményezésére 1924-ben megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Pálházától egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. A városon áthaladó szakaszt az 1980-as évek elején felszámolták.

A város börtönében fogva tartott politikai foglyok 1944. március 22-én kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

A város több mint 4000 zsidó lakosát 1944 nyarán deportálták.

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német egységeket.

Sátoraljaújhely megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, az 1950-es megyerendezéskor vesztette el.

Bózsvai nyaralás 11. rész: Hollóháza, Kéked, Nyíri

A füzéri várból a dimbes-dombos utakon Hollóházára indultunk. A nyolcszáz lelkes falu területe a honfoglalás óta lakott. Először 1270-ben említik. A füzéri várhoz tartozott. Nevét a pálos rend címerállatáról, a hollóról kapta, de a középkorban Felsőkomlós néven is ismerték. A XVII. században elnéptelenedett. I. Lipót a Károlyi családnak adományozta a területet. Ők tót telepeseket hívnak a faluba. Üveghutát 1777-ben alapítanak Hollóházán, ez a mai gyár elődje. A XIX. században a kis üveghuták már nem tudják felvenni a versenyt a nagyüzemekkel, így a szomszédos Telkibánya példájára Hollóháza hutáját kőedénygyárrá alakítják át. A porcelángyártásra 1956-tól térnek át. A gyár mintaüzleténél múzeum is fogadja a látogatókat. A porcelánfestést is bizonyos időszakban követhetik az érdeklődők. Sajnos a sűrű napi programunk miatt erről lekéstünk. A kiállított értékek szemet gyönyörködtető látványa feledtette apró bánatunkat.

A porcelángyártáson kívül más nevezetesség nincs Hollóházán, így Kékedre autóztunk a nap utolsó nézelődéseként. A 185 fős Hernád folyó közeli falucskát az Árpád-korban 1297-ben említik először. Nevezetessége a gótikus eredetű XV-XVI. századi, hengeres saroktornyos, zárt udvaros Melczer-kastély. Mai formáját a XVII.-XIX. században nyerte el. A műemléki helyreállítási munkálatok 1979-től folytak. Egy ideig kastélyszállóként működött, de most új üzemeltetőt keresnek.

A szomszédos katolikus templom a XV. században épült, amelyet 1729-ben barokk stílusban átépítettek. A külső ajtón bejutva egy másik állta utunkat, amely a ráhelyezett szúnyogháló miatt nem engedte, hogy belső díszeit megnézzük.

Szállásunkra Nyíri falucskán át jutottunk, ahol helyi ünnepre igyekvő népviseletes ruhába öltözött asszonyoktól és kísérőjüktől kaptunk lehetőséget a lefényképezésükre.

református templom

Kékedről:

A kora középkori idők óta, az írásos forrásokban említett jobbágyfalu területén már állhatott földesúri udvarház, de a jelenlegi épületet csak a XVII. század első évtizedében alapozta meg a Kékedi nemesi család. A jelentős birtokkal rendelkező Kékedi középnemesi família akkoriban divatosnak számító reneszánsz várkastélyt emeltetett, vagyis elsősorban már a kényelmi szempontokat helyezte előtérbe. Erre a nagyméretű, de cserépkályhákkal jól befűthető és nagyobb ablakokkal világossá varázsolt lakószobák szolgáltak.

A korszak rossz közbiztonsága megkövetelte a külső védőművek kialakítását is. Az épület sarkait kerek tornyok tagolták, valamint a várkastély udvarát magas lőréses kőfal védelmezte. A legkülső védelmi övezetet egy mély vizesárok jelentette, amelyen felvonóhíd ívelt át. Az először felhúzott északi épületszárnyat a későbbi évtizedekben, déli irányban kibővítették egy nagyobb méretű lakótömbbel, amit szögletes olaszbástyákkal oltalmaztak. Ennek ellenére sem számított a jelentősebb ellenálló erejű helyek közé. Kékedi Balázs 1658-ban elhunyt. Egyetlen leánya Katalin, az elmagyarosodott eperjesi szász kereskedő család, a Melczerek egyik férfi tagjához ment nőül. A Thököly-féle háború során a kurucok kifosztották a várkastélyt. A pincében megitták a bort, majd elhajtották a falubeli lakosság jószágállományát is. A háborús pusztításokat sokáig nem tudták helyreállítani.

Homlokzatát 1863-ban a romantika stílusjegyei szerint átalakították, de alapfalaiban megőrizte az eredeti várkastély elrendezését.

Hollóházáról:

A Hollóházi Porcelán, Magyarország egyik legnagyobb múlttal rendelkező porcelánipari vállalata. Azon a helyen, ahol ma a vállalat épületei állnak 1777 óta folyamatos ipari tevékenység zajlik. Az ország keleti csücskében, erdők között megbúvó kis manufaktúra pályafutása üveghutaként indult, ahol kezdetleges, de mégis szép poharak, palackok, üvegedények készültek. A XIX. század elején az üvegipar fellendült. A hollóházi huta azonban távol esett a fő közlekedési útvonalaktól, és az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagoktól. A fa jelenléte sem indokolta már a fennmaradást, hiszen az üveggyárak már szenet, vagy lignitet használtak. Ekkor Károlyi gróf arra döntésre jutott, hogy felhasználja a birtokán lévő kaolint, és 1831-től kőedénygyárrá alakítja át a hutát.

A kezdetektől számos bérlő állt a gyár élén, de az első igazi fellendülés 1857-ben következett be, amikor Istványi Ferenc, lett a gyár következő bérlője. Ő kezdetben egy-két épületből álló manufaktúrát a század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette. Ezzel az alig 700 lakosú községben teljes foglalkoztatottságot biztosított. A termékek bár gyárban készültek, mégis igazi népművészeti alkotások voltak. A forma- és motívumkincs apáról-fiúra, kézről-kézre öröklődött. A díszítőművészet és a dísztárgyak a XX. század beköszöntével jelentek meg. Az 1923-as újraindulás után a vezetőség nagy gondot fordít a helyes massza-összetételre. A porcelán áruk megdrágulása folytán megélénkül a kereslet a kőedény áruk iránt. A díszműáru és figurák gyártására 1926-ban tértek át. A bank azonban többi befektetése miatt csődbe ment, a gyár ismét 8 hónapig szünetelt. Az ország ipara még mindig lassan ébred háborús álmából, az infláció viszont már megszűnőben, a magyar valuta stabilizálódik, javul a közlekedés. A termelésnél azonban az egyetlen céljuk a profit. A művészi szempontok újból háttérbe szorultak. Az államosítás után az alapanyagok és az égetési technológia átalakításával áttértek a porcelángyártásra, az első termékek az ország villamosításához szükséges kisfeszültségű porcelán szigetelőtestek voltak. Újabb fellendülés kezdődik, amikor új bérlő Szakmáry Károly kassai kereskedő kerül a gyár élére. Nagy munkakedvvel látott művészileg és műszakilag lesüllyedt gyár kapacitásának növeléséhez, a gyártmányok minőségének javításához. Új széntüzelésű körkemencét építenek. A gőzhajtású generátort elektromos berendezésekre cserélik, három modern villamos kemencét is felállítanak, ezek új dekorok gyártását tették lehetővé. A gyár fejlődésnek indul, már nemcsak a falusi lakosság igényét szeretné kielégíteni, hanem a polgárság ízlését is. Szakmáry Károlyt hosszú távú tervei, célkitűzései végrehajtásában a Hollóházi Kerámia Gyár 1948. évi államosítása akadályozta meg.

A néhány éves ipari porcelángyártás után 1957 óta gyárt Hollóháza használati porcelánt: edényeket és dísztárgyakat. A dolgozók kőedény-korszakban elsajátított szépérzéke, szakmai készsége a porcelángyártásban is töretlenül megjelent. Az 1960-as évek elejétől szakképzett és tehetséges iparművészek vették át a termékválaszték fejlesztésének feladatát, ez napjainkig sikeresen támogatja azt a törekvést, hogy Hollóháza a magyar porcelánművészet fontos műhelye legyen.

Az 1972-ben befejezett rekonstrukció eredményeképpen egy európai szintű, korszerű gyár jelent meg a régi gyár helyén. A propán-bután gázfűtésű alagút kemencék lehetővé tették az előző lágyporcelán helyett a kemény-porcelán gyártását. Időközben a foglalkoztatottak száma az előző 300-ról közel 1000-re emelkedett. A Hegyköz aprófalvas települései között Hollóháza foglalkoztatási centrummá fejlődött. Az iparművészek számát több mint 10 fölé növelték. Az új vonalú, modern, művészi igényű hollóházi porcelán díszműáru és háztartási edényáru iránt úgy belföldön, mint külföldi viszonylatban tovább nőtt a kereslet. Japántól az Amerikai Egyesült Államokig, a Skandináv-félszigettől Ausztráliáig a világ több pontjára exportál a gyár. A technológia, a felhasznált alapanyagok, a termékek minősége megfelel a földpátos kemény-porcelán európai szakmai színvonalának. A Hollóházi Porcelán, mindennapi használatra szánt, finoman megformált, ízlésesen dekorált termékei a hétköznapi környezetbe is eleganciát és igényességet csempésznek.

Bózsvai nyaralás 10. rész: Füzér

A radványi Károlyi kastély pompájából csonka országunk legészakibb vára lett a következő úti célunk. A veterán motorosoktól elváltunk, mivel ők más felé indultak Füzérre. A műúton Filkeháza irányában Füzérkajatáig gurultunk. Innen Pusztafaluig a szlovák határt jobban megközelítve a Zempléni-hegyek panorámájával kísért szűk földúton haladtunk.

Egy, a szőlészetbe igyekvő hidas önjáró permetezőgéppel találkoztunk össze. Vezetője megkért, hogy a pár méterre lévő rétre tolassak vissza. Ezt feleslegesnek gondoltam, mert Trabantunk simán átjutott volna alatta. A felvetést mosolyogva utasította el.

Füzér vára messziről kitűnik az erdő borította hegyek között.

A vulkanikus eredetű várhegy tövében a fizetős parkolóban emléktárgyat is áruló büfé, távolabb pedig WC fogadja a turistákat. A 170 méter magasságba falépcsőkön lehet feljutni. A felállványozott vár jelenleg csak kis része látogatható. Miközben két támogatói adományjegyet váltottunk a várgondnok elmondta, hogy európai uniós támogatással végeznek rekonstrukciót. Ennek során részlegesen helyreállítják a felső várat, valamint megújul a palotaszárny, a várkápolna és az alsó bástya. Korhű építészeti megoldásokkal a belső berendezést is pótolják a fennmaradt leírások alapján. A vár védőinek, lakóinak mindennapjait is bemutatják majd, és interaktív középkori kiállításokat nyitnak. A felújítást  2014. október 4-én kezdték meg, de előreláthatólag 2015 végére befejeződik az első ütem.

A négyszáz lakosú egykor Bánk bán által birtokolt falucska központjában áll a Szent István római katolikus templom. A XIII. században román stílusban épült. Tornya és a szentélyének mai barokkosított formája 1808-ban készült el. Harangjátéka 2006 óta naponta többször és több dallammal csendül fel. A templom 1998-as felújítása során román kori festmények és egy román kori ajtó is napvilágra került. Jelentős értéket képviselnek Petrosovszky Manó falfestményei, amelyek szorosan kötődnek Füzér történelméhez. Az első festmény 1526-27-ben a füzéri várban a korona őrzését ábrázolja, a második pedig Csepellényi György vértanúságának állít örök emléket.

A református templomot 1785-ben építették. Az egyszerű épület legfőbb értékét a növényi és geometrikus mintákkal díszített - 1832-ben készült - festett famennyezet jelenti. A templom a várral a háttérben festői látvány.

A Várhegy körül elterülő soros, néhol szabálytalan elrendeződésű utcákon a lakóházak általánosan keskeny szalagtelkeken épültek. Anyaguk a XIX. század közepéig a dús erdőtakaró miatt a fa volt. Az épületeket a századunk elejéig kizárólag zsuppal fedték, amelyet rozsszalmából kézi csépeléssel nyertek. Az egyes zsupkötegeket lépcsőzetesen rakták egymásra.

A tájházat a mestergerendába vésett évszám alapján 1879-ben építették. Kőalapokon nyugvó, sárba rakott kőfalazattal épült. Padlózata valamennyi helyiségében döngölt agyag.

A tájházhoz tartozó kis portát patics (fonott léc) kerítés fogja közre. Az épület a hegyközi parasztság párholdas gazdaságaira jellemző lakóház-típus, amelyet úgy állítottak helyre, hogy egyúttal a füzéri népi építkezés, valamint lakás- és eszközkultúra bemutatására is szolgáljon. Vagyis érzékelteti a falubeli magyarok, tótok, ruszinok hagyományát.

 

tájház

A füzéri vár építésének pontos ideje ismeretlen, de valószínűleg az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja, a Füzéry család őse, Zaránd építtette még a tatárjárás előtt.

Hivatalos oklevélben először 1264-ben említik, majd egy 1270-ben kelt újabb oklevél egyik utalása alapján bizonyossá tehető, hogy a vár II. András halálakor (1235) már állt, illetve 1235 előtt a király birtokába került.

IV. Béla 1262-1263 körül kedvenc lányának, Anna hercegnőnek adta Füzért, és a hozzá tartozó uradalmat, de később, 1264-ben IV. Béla fia, István herceg, apja ellen harcolva elvette azt a királyhoz hű Anna hercegnő tulajdonából. IV. Béla megpróbálta ostrommal visszafoglalni fiától a várat, de István várnagya, Füzéry Mihály visszaverte seregével a támadást.

Az 1270-ben V. Istvánként trónra lépő herceg a várat Rosd nemzetségbeli (Füzéry) Mihálynak és Demeternek adományozta.

A vár Aba Amadé birtokába került 1285 után. A rozgonyi csata (1312) után Károly Róbert elkobozta és Drugeth Fülöpöt nevezte ki várnaggyá. Luxemburgi Zsigmond király előbb elzálogosította, majd 1389-ben Perényi Péter fiainak adományozta a várat. A Perényiek a XV. és a XVI. században jelentős építkezéseket folytattak. A család birtoklása idején az 1440-es évek közepén a vár átmenetileg Pálóczy László királyi ajtónálló mester kezébe került, de a Füzéryek földbirtokai háborítatlanok maradtak.

Az 1480-as években Mátyás király összetűzésbe került a Perényi családdal és kiűzte Perényi Istvánt a füzéri várból, de később azt visszaadta Perényi Imre nádornak. Perényi Péter koronaőr 1526-ban Szapolyai János koronázása után, ahelyett, hogy szokott helyére, Visegrádba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és legalább egy évig ott rejtegette. Perényi Péter erődítési munkálatokat végeztetett Füzéren, fia, Perényi Gábor az 1560-as években a palotaszárnyakat építtette át reneszánsz stílusban.

Perényi Gábor 1567-es halála után a Báthoryak szerezték meg a birtokot. Báthory Erzsébet révén a Nádasdy család kezére jutott 1603-ban.

Rövid időre 1626 körül Bethlen Gábor csapatai szállták meg. Elzálogosítás útján 1654-ben Mosdóssy Imre, majd 1668-ban Bónis Ferenc kezére jutott, végül a királyi kincstár kezelésébe került.

A Kamara osztrák őrséget rakott a várba, de kevéssé törődött az erődítmény állapotával. Mivel a vár hadászati jelentőségét elvesztette. A császári katonaság 1676-ban lakhatatlanná tette és elhagyta. Ezután a környék lakossága kőbányának használta a romokat. Az 1686 óta birtokos Károlyi család 1934-1936 között állagvédelmi munkákat végeztetett a váron.

A korabeli feljegyzések szerint a Füzéryek mellett egyik utolsó birtokosa Bónis Ferenc zempléni középnemes volt. Szerencsétlen módon belekeveredett a Wesselényi-féle császár elleni összeesküvésbe, amit kegyetlenül megtoroltak, így Bónis Ferenc feje is a porba hullott a pozsonyi városháza előtt és birtokai a Füzéry, majd házasság révén a Bagossy család birtokába jutottak. Füzér várát Strassoldo kassai generális gyújtatta fel, hogy ne szolgálhasson az egyre szaporodó felkelők menedékhelyéül. A következő évszázadokban már a kegyetlen időjárás viharai és a környékbeli lakosság bontó keze omlasztotta az egykor szebb napokat látott erődítményt.

Feld István és Juan Cabello kezdte meg a vár felderítését 1977-től, majd 1992-től a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium diákcsapata, Simon Zoltán vezetésével végzett jelentős feltárási és helyreállítási munkákat a várhegyen.

Füzér:

A település a fűzfákról kapta a nevét. Füzér története szorosan egybekapcsolódik a váréval.

Bánk bán 1205 és 1209 között volt Abaúj vármegye ispánja, a falu is az ő birtoka volt.

A Rákóczi-szabadságharc után a település elnéptelenedett, de később újra benépesült. A XIX. századra már kedvelt kirándulóhely lett. Környéke természetvédelmi terület, különlegessége a fokozottan védett sziklagyep növényzet és a Carpaticum flóratartomány, mint a sziklai csenkesz, szirti páfrány, magyar kőhúr, rózsás kövirózsa, barátszegfű, a patak mentén ligeterdők találhatók. A mozaikos gazdálkodási szerkezet a természeti adottságoknak megfelelően alakult ki. Így a patak menti mélyebb fekvésű, vizenyős területeken kaszálók, az enyhén hullámos domboldalakon szántóföldek, a lejtők legmeredekebb részein pedig legelők vannak.

A település vegyes, elsősorban ruszin, szlovák és magyar eredetű lakossága gazdag hagyományokat őriz táncaiban, népdalkincsében és más szokásaiban is.