Bózsvai nyaralás 7. rész: A motorosok megérkeztek

Csütörtök este értünk vissza tartalmas körutunkról a bózsvai szállásunkra, ahol már az AWO-Simson Veteránmotoros Baráti Kör tagjai is megérkeztek. Nem mindenki jött el a féltett kincsével. Egyesek más motor típusokkal, mások autóval érkeztek az ország minden részéből. Az én Trabant polom, a simsonos környezetben nem hatott túlságosan idegenül. 

egy öszvér

az idén Józsi bácsi szépsége Kaposvárott pihent

A baráti beszélgetések kortyolgatások közepette folytak. Péntek este a bózsvai kultúrház előtt a Zempléni Farkasok Motoros Baráti Kör rockzenével színesítette a hétvégét. 

Már 13 éve mindig más megyében van a találkozó, amely hazánk megismerését is szolgálja. A jövő évit egy sisakból a szombat délutáni taggyűlésen Józsi bácsi húzta ki. Viccelődtek vele, hogy kaposváriként éppen Somogy megye cetlije került a kezébe. Mondták neki: „Ne higgye, hogy majd lesétál a második emeletről és bekopogtat a találkozóra!” Örök téma, hogy a találkozókon minimális darabszámban hozzák el az AWO Simsonjukat a tagok. Jövőre bárhol is lesz Somogyban oda kötelező lesz hozni, még ha azt célszerűbb utánfutóval is. Sajnálják, kímélik, nehogy darabokra essenek szét. A mellékutak állapota szörnyű Zemplénben, alig lehetett rajtuk 30 km/h –val haladni. Egyik tag, aki Simsonnal jött elhagyta az oldaldoboz tartalmát, mert annak fedele kinyílt a rázkódástól. Mindannyian a kiesett cuccokat keresgélték, amik szerencsére meglettek. A trike-kel érkezett pár arról panaszkodott, hogy a hátsó doboz csavarjai és a hátsó burák meglazultak.

Bózsván az Etelka csónakázó- és horgásztó körül van a falu központ. Partján áll az új katolikus templom, szemközt a faluház, előtte muskátlis tűzoltókocsi, mögötte Bélakő sziklái, amelyek között a kanyargó Dózsa utcában nyaralókká alakított parasztházak rejtőznek. Ezt a részt Csehországnak hívják, ami a huszita betelepítésre utal. Majd egykori pincék és egy fehér tufafal szegélyezte erdei úton jutni az erdő rejtette Szuha panzióig. 

A mi szállásunk a Kőbérc panzió volt, ami a református templom mögött terül el. Az éttermi rész külön áll a panziótól, a kempinges faházas terület pedig a ligetes környezetben hátul. 

A kellemes ár szerény reggelit és vacsorát is tartalmazott. A meleg víz szolgáltatás a faházakban folyamatos volt, de a téglaépület szobáiban kb. 18 – 21 óra közé korlátozódott a fatüzeléses központi bojler miatt. Az étterem a nyáron korai 20 órás zárása miatt a környéken kiránduló vendégeket kedvezőtlenül befolyásolta. A takarítás alaposságát még növelni lehetne, mert az ágyak alatt és a hűtőszekrény mögött találtunk néhány nem odaillő dolgot.

Bózsváról:

Kicsiny 174 fős csendes falucska a Zempléni - hegység szívében. A kőkorban is lakták. Bőven állt itt rendelkezésére egy akkor fontos ásvány az obszidián. Ma is kerülnek elő pattintott szakócák, nyílhegyek. Bronzkori kard maradványt is találtak a területén.  Neve szlávosan hangzik Isten vize jelentéssel bír a bózs = Isten és a „-va” = voda a víz rövidebb alakja, de a Bors-va, Bors-vize összetételből is származtatják a patak nevéből eredeztetve. A „-va” Árpád-kori nyelven vize-t jelent. A Bors ótörök eredetű magyar személynév, jelentése erős. Borsod vármegye is Bors ispánról kapta a nevét. Az Árpád - korban az abaúji várbirtok része volt. A vár Bórsva nevű lakatlan földjét 1254-ben IV. Béla, követségi szolgálataiért, jutalmul ajándékozta Bagamér fiának, a Rákóczi család ősének. Oklevél 1268-ban Borsua néven említi. A falu erdőirtások helyére épült. A területén található regényes fekvésű sziklához monda fűződik, amely szerint IV. Béla itt pihent meg a tatárjárás idején. Erről kapta a "Bélakő" nevét. 

A török uralom alatt a település kihalt, újabb benépesülése a XVIII. században történt. Ebben az időszakban az itt élő nemzetiségek vallásuk alapján is elkülönültek, így beszélhetünk református magyarokról, római katolikus tótokról és görög katolikus ruténokról. Református temploma már 1854-ben volt a falunak.

A gyermekek oktatását egy állami népiskola és egy állami általános továbbképző iskola biztosította. Fűrészmalom 1851-ben, szélmalom 1906-ban működött itt. A Bombelles grófi család kastélyát, a legenda szerint I. Miklós cár építtette száműzött udvarhölgyének. Később gróf Lónyay Menyhért tulajdona lett. 

Bombelles - Lónyay kastély romjai

tiszttartói ház

Erre haladt a Károlyi-gróf által építtetett keskeny nyomtávú vasút, amelyet sajnos már régen megszüntettek.
Két önálló települést Nagybózsvát és Kisbózsvát 1977-ben egyesítik.