Szállásunkon a motoros baráti társasághoz képest hamarabb elfogyasztottuk a pénteki szerény reggelit, mert nejemmel a pálházi kis vonat 8:30-as
indulására igyekeztünk. Az állomáska előtt fizetni kell a parkolásért.
Parkolójegyet (300 Ft) váltani a szomszédos önkormányzati épület trófeákkal
díszített termében kell. Cseh és szlovák turisták autói közé álltam. A
kockaformájú zöld dízelmotoros mozdonyka két félig nyitott kocsit húzott 25
százalékos kihasználtsággal a zempléni hegyek felé. A menetjegyet a kalauztól
kell kérni. Nekünk a személyzeti napijegy fejenként 300 forintba került. Első
állomás Pálháza-ipartelepek, amelynél húsz perc tartózkodást iktattak a
menetrendbe, hogy az erdészeti kiállítást (200 Ft) megnézhessük. Innen a 15
km/h-s száguldásból eredő csattogó zaj kíséretében kis erdei irtáson épült tót
falvacskán – Kishután - át, az árnyékos erdő alatt és sziklák, patakok mellett
értünk Kőkapu megállóig a vadászkastély alagútjából
kibújva.
Az erdei
környezetben a sziklaoromra a Károlyiak több mint száz éve építtették
romantikus vadászkastélyukat. Felkapott
vadászhely volt. Megfordult itt több állami vezető is. Trófeás termeit megcsodálhattuk
a recepciós kedvességének köszönhetően, aki a pávakert melletti lépcsősoron
felsétált velünk és kinyitotta az ajtót.
Napjainkban nemcsak a vadászok kedvenc helye ez a térség, hanem azoké is, akik a
csendet, a tiszta, békés természetet, az erdei sétákat szeretik. Zemplén
hegyvonulatai és a vadászkastély lábánál elterülő csónakázó tó látványa mesés
panorámát nyújt. Ezt negyven percig élvezhettük a kis vonat érkezéséig.
A
Pálházi Állami Erdei Vasút Magyarország legrégibb erdei kisvasútja. Eredetileg
lóüzemű görpálya volt. Építését Károlyi István gróf kezdeményezte 1888-ban. A 7
kilométeres sínpárt 700 mm nyomtávval, 5 kg/folyóméter tömegű sínekkel
fektették le a pálházi fűrészüzem és Kőkapu között. Mivel a pálya Kőkaputól
5–20‰-kel lejtett a fűrészüzem felé, az üres kocsikat felfelé lóval vontatták,
a rakottakat pedig gravitációsan juttatták le a fűrészüzemig. A kocsikat csak
fékezni kellett.
A
vonalat 1901-ben úgy hosszabbították meg, hogy alagutat ástak a kőkapui vadászkastély
alatt. A megtoldott, 11 km-es fővonal új végállomása „Susulya” lett. Az első
gőzmozdonyt 1902-ben helyezték üzembe. Mindössze négy éves használat és több
erdőtűz után 1906-ban visszaálltak a lóvontatásra. A
Sátoraljaújhely–Pálháza–Füzérkomlós útvonalon közlekedő Hegyközi Kisvasutat 1924-ben
adták át. Ennek a vonalnak a megnyitása sokat lendített a pálházi vasúton is:
bár a 760 mm-es nyomtáv miatt az árukat át kellett rakni, de így sokkal
messzebbre lejuthattak. Állami tulajdonba 1947-ben került, és üzemeltetését az
Állami Erdőgazdaság vette át. A pályát 760 mm nyomtávolságúra átépítették. Gőzvontatásra
1948-ban tértek át ismét. A személyforgalom megindítására 1956-ban gondoltak
először, és ehhez korszerűsítették a hálózatot. A síneket 13
kg/folyóméteresekre cserélték, és beszerezték az első C-50-es mozdonyt. A
menetrendszerű személyforgalmat 1958-ban indították meg. A tiltakozás ellenére
1980-ban megszüntették a Hegyközi Kisvasutat, így ennek a vonalnak a forgalma
is visszaesett, és az erdőgazdaság „üzemszünetet” rendelt el: ez 9 évig
tartott. Társadalmi összefogással 1989 augusztus 15-én újraindították a vasutat.
A pályát és az alagutat 1990-ben újították fel, így a vasút újabb 1 km-rel
hosszabb szakaszon járhatott a Kőkaputól a rostallói turistaházig. A vonal
másik végét 1996-ban hosszabbították meg 1,3 km-rel az Iparteleptől Pálházáig.
Ehhez a lebontott Hegyközi Kisvasút egy rövid szakaszát élesztették újjá.
Ma a
vasút csak turisztikai céllal üzemel, éves forgalma 40–50 ezer utas, ennek egy
jelentős része általános iskolások, mivel több iskola rendszeresen szervez a
környéken többnapos osztálykirándulásokat.
Pálháza szlovák kisebbségű kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén
megye Sátoraljaújhelyi járásában, a Hegyközben. Miskolctól 87 kilométerre
keletre található. Magyarország legkisebb ezer lakosú városa, de semmilyen
városias küllemmel, műemlékkel nem rendelkezik.
A terület az őskor óta lakott. A település az 1320-as években
jött létre a füzéri uradalom részeként. Először egy 1389-es adománylevélben
említik.
A husziták, majd a törökök is feldúlták, többször elpusztult.
Pestisjárványban halt ki a lakosság 1711-ben. Legközelebb 1786-ban említik. Fűrészmalom
épül 1875-ben, a mai fűrészüzem elődje, majd a kisvasút (Magyarország első
erdei vasútja.)
A trianoni békeszerződés után a település az országhatár
közelébe került. A nagy gazdasági világválság és a második világháború után
újra fejlődésnek indult a község. A porcelán előállításának alapanyagául
szolgáló kaolin kitermelésére bányát nyitottak 1958-ban, amellyel a közelmúltig
ellátták a Hollóháza községben működő porcelángyárat. Ezekben az évtizedekben
sokat fejlődött a település és az infrastruktúra.
Városi rangra emelték 2005-ben, ezzel az ország legkisebb
népességű, és legészakibb fekvésű városa lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése