Bózsvai nyaralás 2. rész: Telkibánya

Különösen hűvös hajnalra ébredtünk a bózsvai faházban. A szerény reggelit követően a Cserenkő patak menti Árpád-kori Telkibányára indultunk. Útközben egy elhagyott tanyánál pihenőt tartottunk. 

Telkibánya előtt

A tájházakban gazdag faluba beérve az Érc- és Ásványbányászati Múzeum előtt leparkoltunk. A gyűjteménynek helyet adó épület porcelángyárként működött, így a kiállítás anyagában annak termékeiből is látni. Udvarán fából készült bányász alakok sorakoznak a lezárt bányajáratok felett. 

Érc - és Ásványbányászati Múzeum

A szép régi tornácos házak között felsétáltunk a Szent Katalin Kápolna és romkert muskátlival díszített dombjára. 

Szent Katalin kápolna és romkert

református templom a kopjafás temetőben

Onnan az egykori barlanglakások mellett a községházához értünk le. 

a pékség falán olvasható

A templom mögötti utcácskában a szabadidőparkos Aranybánya Hotel csónakázótavas területe található.   

Kisboldogasszony katolikus templom

Aranybánya hotel

apró sziget és hajó az Aranybánya hotel végében

Telkibányáról:

Önálló bányatelepként 1270-ből említik. A király által birtokolt település később nemesérc-telepének, főként aranybányászatának köszönhette fejlődését. Európai hírű bányái olyan gazdagságot teremtettek, hogy az Aranygombos Telkibánya elnevezést kapta, amely egyesek szerint a templomtorony bearanyozott "gombjára" utal. Az Anju-korban egyike volt a leghíresebb, legtöbb kiváltsággal rendelkező bányavárosoknak. Ebben az időben épült a régi vártemplom is. A XVI. században bekövetkezett hatalmas 360 életet követelő bányaszerencsétlenség, valamint a telepek elszegényedése és az arany világpiaci árának zuhanása miatt a bányászat évszázadokon át szünetelt, a település jelentősége csökkent. Mária Terézia idejében néhány bányát újranyitottak, majd a reformkori fejlesztések idején itt épült az ország első porcelán és kőedénygyára, amit 1906-ban áttelepítettek Hollóházára. Ezek következtében Telkibányán csak az erdő és a mezőgazdaság jelentett további megélhetést. A bányászat múltját ma is őrzik a bányabejáratok, az arany őrlő- és mosóhelyei.

Szent Katalin kápolnáról:

A Vártemplom közelében, egy házépítés alapásásánál sikerült megtalálni a hajdani bányavároshoz tartozó ispotálynak és a Szent Katalin tiszteletére felszentelt kápolnának a maradványait.

Az 1367-ből származó okiratok számolnak be az ispotály és a templom alapításáról.

Már a XII. században megjelennek a bányász önsegélyező szervezetek: fizetésük bizonyos hányadát egymás támogatására felajánlva.
Telkibánya is mint virágzó bányaváros megengedhette magának, hogy ispotályt tartson fenn a betegek és elaggott bányászok gondozására - de ez nemcsak kötelezettség volt, hanem a város rangját is emelte.