Bózsvai nyaralás 10. rész: Füzér

A radványi Károlyi kastély pompájából csonka országunk legészakibb vára lett a következő úti célunk. A veterán motorosoktól elváltunk, mivel ők más felé indultak Füzérre. A műúton Filkeháza irányában Füzérkajatáig gurultunk. Innen Pusztafaluig a szlovák határt jobban megközelítve a Zempléni-hegyek panorámájával kísért szűk földúton haladtunk.

Egy, a szőlészetbe igyekvő hidas önjáró permetezőgéppel találkoztunk össze. Vezetője megkért, hogy a pár méterre lévő rétre tolassak vissza. Ezt feleslegesnek gondoltam, mert Trabantunk simán átjutott volna alatta. A felvetést mosolyogva utasította el.

Füzér vára messziről kitűnik az erdő borította hegyek között.

A vulkanikus eredetű várhegy tövében a fizetős parkolóban emléktárgyat is áruló büfé, távolabb pedig WC fogadja a turistákat. A 170 méter magasságba falépcsőkön lehet feljutni. A felállványozott vár jelenleg csak kis része látogatható. Miközben két támogatói adományjegyet váltottunk a várgondnok elmondta, hogy európai uniós támogatással végeznek rekonstrukciót. Ennek során részlegesen helyreállítják a felső várat, valamint megújul a palotaszárny, a várkápolna és az alsó bástya. Korhű építészeti megoldásokkal a belső berendezést is pótolják a fennmaradt leírások alapján. A vár védőinek, lakóinak mindennapjait is bemutatják majd, és interaktív középkori kiállításokat nyitnak. A felújítást  2014. október 4-én kezdték meg, de előreláthatólag 2015 végére befejeződik az első ütem.

A négyszáz lakosú egykor Bánk bán által birtokolt falucska központjában áll a Szent István római katolikus templom. A XIII. században román stílusban épült. Tornya és a szentélyének mai barokkosított formája 1808-ban készült el. Harangjátéka 2006 óta naponta többször és több dallammal csendül fel. A templom 1998-as felújítása során román kori festmények és egy román kori ajtó is napvilágra került. Jelentős értéket képviselnek Petrosovszky Manó falfestményei, amelyek szorosan kötődnek Füzér történelméhez. Az első festmény 1526-27-ben a füzéri várban a korona őrzését ábrázolja, a második pedig Csepellényi György vértanúságának állít örök emléket.

A református templomot 1785-ben építették. Az egyszerű épület legfőbb értékét a növényi és geometrikus mintákkal díszített - 1832-ben készült - festett famennyezet jelenti. A templom a várral a háttérben festői látvány.

A Várhegy körül elterülő soros, néhol szabálytalan elrendeződésű utcákon a lakóházak általánosan keskeny szalagtelkeken épültek. Anyaguk a XIX. század közepéig a dús erdőtakaró miatt a fa volt. Az épületeket a századunk elejéig kizárólag zsuppal fedték, amelyet rozsszalmából kézi csépeléssel nyertek. Az egyes zsupkötegeket lépcsőzetesen rakták egymásra.

A tájházat a mestergerendába vésett évszám alapján 1879-ben építették. Kőalapokon nyugvó, sárba rakott kőfalazattal épült. Padlózata valamennyi helyiségében döngölt agyag.

A tájházhoz tartozó kis portát patics (fonott léc) kerítés fogja közre. Az épület a hegyközi parasztság párholdas gazdaságaira jellemző lakóház-típus, amelyet úgy állítottak helyre, hogy egyúttal a füzéri népi építkezés, valamint lakás- és eszközkultúra bemutatására is szolgáljon. Vagyis érzékelteti a falubeli magyarok, tótok, ruszinok hagyományát.

 

tájház

A füzéri vár építésének pontos ideje ismeretlen, de valószínűleg az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja, a Füzéry család őse, Zaránd építtette még a tatárjárás előtt.

Hivatalos oklevélben először 1264-ben említik, majd egy 1270-ben kelt újabb oklevél egyik utalása alapján bizonyossá tehető, hogy a vár II. András halálakor (1235) már állt, illetve 1235 előtt a király birtokába került.

IV. Béla 1262-1263 körül kedvenc lányának, Anna hercegnőnek adta Füzért, és a hozzá tartozó uradalmat, de később, 1264-ben IV. Béla fia, István herceg, apja ellen harcolva elvette azt a királyhoz hű Anna hercegnő tulajdonából. IV. Béla megpróbálta ostrommal visszafoglalni fiától a várat, de István várnagya, Füzéry Mihály visszaverte seregével a támadást.

Az 1270-ben V. Istvánként trónra lépő herceg a várat Rosd nemzetségbeli (Füzéry) Mihálynak és Demeternek adományozta.

A vár Aba Amadé birtokába került 1285 után. A rozgonyi csata (1312) után Károly Róbert elkobozta és Drugeth Fülöpöt nevezte ki várnaggyá. Luxemburgi Zsigmond király előbb elzálogosította, majd 1389-ben Perényi Péter fiainak adományozta a várat. A Perényiek a XV. és a XVI. században jelentős építkezéseket folytattak. A család birtoklása idején az 1440-es évek közepén a vár átmenetileg Pálóczy László királyi ajtónálló mester kezébe került, de a Füzéryek földbirtokai háborítatlanok maradtak.

Az 1480-as években Mátyás király összetűzésbe került a Perényi családdal és kiűzte Perényi Istvánt a füzéri várból, de később azt visszaadta Perényi Imre nádornak. Perényi Péter koronaőr 1526-ban Szapolyai János koronázása után, ahelyett, hogy szokott helyére, Visegrádba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és legalább egy évig ott rejtegette. Perényi Péter erődítési munkálatokat végeztetett Füzéren, fia, Perényi Gábor az 1560-as években a palotaszárnyakat építtette át reneszánsz stílusban.

Perényi Gábor 1567-es halála után a Báthoryak szerezték meg a birtokot. Báthory Erzsébet révén a Nádasdy család kezére jutott 1603-ban.

Rövid időre 1626 körül Bethlen Gábor csapatai szállták meg. Elzálogosítás útján 1654-ben Mosdóssy Imre, majd 1668-ban Bónis Ferenc kezére jutott, végül a királyi kincstár kezelésébe került.

A Kamara osztrák őrséget rakott a várba, de kevéssé törődött az erődítmény állapotával. Mivel a vár hadászati jelentőségét elvesztette. A császári katonaság 1676-ban lakhatatlanná tette és elhagyta. Ezután a környék lakossága kőbányának használta a romokat. Az 1686 óta birtokos Károlyi család 1934-1936 között állagvédelmi munkákat végeztetett a váron.

A korabeli feljegyzések szerint a Füzéryek mellett egyik utolsó birtokosa Bónis Ferenc zempléni középnemes volt. Szerencsétlen módon belekeveredett a Wesselényi-féle császár elleni összeesküvésbe, amit kegyetlenül megtoroltak, így Bónis Ferenc feje is a porba hullott a pozsonyi városháza előtt és birtokai a Füzéry, majd házasság révén a Bagossy család birtokába jutottak. Füzér várát Strassoldo kassai generális gyújtatta fel, hogy ne szolgálhasson az egyre szaporodó felkelők menedékhelyéül. A következő évszázadokban már a kegyetlen időjárás viharai és a környékbeli lakosság bontó keze omlasztotta az egykor szebb napokat látott erődítményt.

Feld István és Juan Cabello kezdte meg a vár felderítését 1977-től, majd 1992-től a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium diákcsapata, Simon Zoltán vezetésével végzett jelentős feltárási és helyreállítási munkákat a várhegyen.

Füzér:

A település a fűzfákról kapta a nevét. Füzér története szorosan egybekapcsolódik a váréval.

Bánk bán 1205 és 1209 között volt Abaúj vármegye ispánja, a falu is az ő birtoka volt.

A Rákóczi-szabadságharc után a település elnéptelenedett, de később újra benépesült. A XIX. századra már kedvelt kirándulóhely lett. Környéke természetvédelmi terület, különlegessége a fokozottan védett sziklagyep növényzet és a Carpaticum flóratartomány, mint a sziklai csenkesz, szirti páfrány, magyar kőhúr, rózsás kövirózsa, barátszegfű, a patak mentén ligeterdők találhatók. A mozaikos gazdálkodási szerkezet a természeti adottságoknak megfelelően alakult ki. Így a patak menti mélyebb fekvésű, vizenyős területeken kaszálók, az enyhén hullámos domboldalakon szántóföldek, a lejtők legmeredekebb részein pedig legelők vannak.

A település vegyes, elsősorban ruszin, szlovák és magyar eredetű lakossága gazdag hagyományokat őriz táncaiban, népdalkincsében és más szokásaiban is.