Gönctől egy kis kitérővel a Zempléni – hegység nyugati oldalán húzódó 300
lelkes Hejcére értünk. Nevének eredetére nem találtam utalást, de a „-ce”
végződés a szlávoknál használatos kicsinyítőképzőre emlékeztet. Valószínűbb, hogy ez is inkább a környék többi községéhez hasonlóan német telepes falu. Neve német személynévből "Heinz" (ejtsd: Hejnc) eredhet. Egyik
legkorábbi településünk, mert már 1009-ből van róla adat. Ekkor I. István az
általa alapított egri püspökségnek adományozta. A XV. században husziták
telepedtek meg a falu keleti részén, amelyet utánuk ma is Csehországnak
neveznek a helyiek. Ebben az időben Hejce már mezőváros.
A Fő utca a patakmederrel párhuzamosan kanyarog. Számos parasztháza
megmaradt, amelyek felújításukkal a nemzeti értékeinket növelik. A fésűsen
beépült, keskeny házakat az utcafrontra előkert nélkül, magas lábazatra
emelték. Néhány közülük huszita jegyeket visel. A kis ablaknyílásokkal megtört
hófehér homlokzat puritán. Sok udvaron szlovák rendszámú autó áll, mert a felvidékiek
hétvégi házként vettek meg sokat. Jelenlétüket nem bánják a helyiek, mert
adójukkal, költekezésükkel, az ingatlanok karbantartásának költségeivel növelik
a település bevételeit.
 |
 |
 |
| buszmegálló |
A Szerencs patak 200 éves díszes kőhídján átmenve a
2006-os 42 szlovák katona halálát eredményező repülőgép-szerencsétlenség
emlékművéhez jutni.
Alatta az öregek otthonának helyet adó Eszterházy Károly
püspök által a XVIII. században copfstílusban építtetett kastély áll. Katolikus
papnevelő intézet, szeminárium is működött benne 1950-52 között. A parki
sétáláshoz csak engedéllyel van lehetőség.
A közeli XIV. században Szent István tiszteletére szentelt késő gótikus katolikus
templom erődített fallal van körülvéve. Homlokzatát 1780-ban copfstílusban
átalakították. Udvarán elhunyt papok sírjai találhatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése