Bózsvai nyaralás 9. rész: Füzérradvány

Pálházáról az erdei vonatozás után a szomszédos Füzérradványra gurultunk át a Trabinkkal. Az út szélén a zempléni hegyek vonulatai a ringó kalászokkal festői látvány. 

Először a csodás parasztházakból álló faluközpontban nézelődtünk. Történelmünk, kultúránk fontos részét képviselik a régebbi korokból ránk maradt házak, utcasorok. Ezek a települések, kistérségek arculatának jellegzetes meghatározói, így védelmük, állaguk megóvása közös érdekünk. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek sikeresek ebben (pl. Hejce, Salföld, Palkonya is), de más településvezetés felelőtlenül közömbös ilyen célok iránt, ami a szememben a nemzet ellen elkövetett bűn.

Az alápincézett tornácos házaktól a református és katolikus templom mellett a grófi birtok irányába hajtottunk.

A Károlyi kastély parkolója már péntek délelőtt tele volt. Itt találkoztunk össze az AWO Simson motoros barátokkal és csatlakoztunk hozzájuk.

Az erdők ölelte grófi kastély kívülről a romantika, az eklektika hangulatát őrzi, ám pompás termeiben hamisítatlan itáliai reneszánsz és kora barokk belsőépítészeti részletek fogadtak minket.

A XIX. század végén Károlyi László és hitvese úgy döntött, hogy eredeti reneszánsz világot varázsolnak otthonukba. Míves kőfaragványai, márványkandallói, ajtókeretei, domborművei a XVI-XVII. századi firenzei mesterek munkái, amelyek hajdan palotákat díszítettek. Csaknem két évtizedig gyűjtötték Károlyiék az eredeti itáliai díszítő elemeket és berendezési tárgyakat. Ez utóbbiak közül ugyan számos darabnak nyoma veszett a II. világháborút követő években, azonban néhány tárgy mégis visszakerülhetett az 1990-es években ismét megnyílt kastélyba.

A mai kastély elődjét Réthey Péter építette a XVI. század végén. A kastélyt és a hozzá tartozó birtokot I. Lipót 1686-ban Károlyi Lászlónak adományozta. Ezt követően a Károlyi-család vadászkastélyaként, uradalmi gazdasági központjaként működött.

Károlyi Ede (1821-1879) örökölte 1843-ban a radványi birtokot, aki nagyszabású átépítésbe kezdett, miután nőül vette gróf Korniss Klarisszát. A kastélyt romantikus stílusú reprezentatív épületté alakította át saját tervei alapján Ybl Miklós 1860 és 1870 között.

A füzérradványi kastélypark hazánk egyik legkülönlegesebb klímájú és hangulatú, hatalmas tájképi angolkertje, amelyben akár többórás sétára is indulhatunk anélkül, hogy egy útszakaszt kétszer is érintenénk. A ma kettéosztott park kastély körüli területét a XIX. század közepén ültették. Ebből az időből való a patak partján álló két óriási platánfa is, amelyek az ország legnagyobb példányai közé tartoznak. A park külső, erdészeti kezelésben lévő részét a XIX-XX. század fordulóján ültették be változatos összetételű fenyőcsoportokkal. A kastély déli homlokzata előtt ekkor készült a teraszos franciakert, ahonnan csodálatos panoráma tárul a látogatók elé.

Füzérradvány (Radvány) nevét 1262-ben említették először az oklevelekben Rodowan néven. A szláv eredetű Radován személynév magyar alakja a Radvány.

A falu a sárospataki erdőispánsághoz tartozó királyi uradalom központja volt. Baksa nemzetségbeli Simon fia Tamás-nak adta IV. László király a sárospataki ispánsághoz tartozó erdőóvók Radvány nevű földjét az 1280 előtti oklevél szerint, és valószínűleg 1321-ben kerülhetett vissza Károly Róbert királyhoz, amikor Tamás fiai a sárospataki uradalommal együtt megkapták Borostyán várát és uradalmát. A XV.Századtól a Füzéry család birtokában volt. A török időkben lakossága nagymértékben kipusztult, a XVII. században a Károlyiak birtokába került, akik tótokkal és németekkel telepítették be. A Füzéry és a Bagossy család is rendelkezett itt birtokrésszel még a XIX. században is.

Az 1910-es népszámláláskor Füzérradványnak 653 lakosa volt, ebből 637 magyar, 8 tót volt, amelyből 333 római katolikus, 61 görög katolikus, 240 református volt.

A XX. század elején a település Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott.