utazások: MONTENEGRÓ

Az idén (2007) Montenegrói nyaralásunkkal és albániai átruccanásunkkal csökkentettük az ismeretlen országok számát. Június 21-e helyett a nagy meleg miatt másnapra tettük át indulásunk időpontját. Így barátaink nélkül tartott családunk, mivel ők maradtak az eredeti tervek mellett. Balatonszentgyörgyön reggel 7:52-kor szálltunk fel négyen a Venezia vonatra, amely csupán a belföldi kocsikkal jött Nagykanizsa felől, mert a nemzetközi része olyan sokat késett külhonból, hogy nem lett volna célszerű azt megvárni. Bp. Keletibe 10:53-kor érkezvén a pontatlan Avalával tartottunk tovább 13:30 körül ötödikként csatlakozott mosonmagyaróvári kollégámmal. Az első osztály légkondicionált kocsiját műszaki okok miatt kisorozták a Keletiben, miután kényelmesen bepakoltunk oda. Kénytelenek voltunk áthurcolkodni az IC szomszédos 2. osztályú kocsijába, ahol elviselhetetlen volt a hőség a légkondicionáló alacsony teljesítménye miatt. Végül a hátsó lehúzható ablakú osztrák kocsiban találtunk kényelmes helyet. Szerencsére a helyjegy nem kötelező, hanem csak váltható volt a vonatra. Szabadkáig és azt követően a Délvidéken a sebesség nem a jelen századot juttatta eszembe. Itt a bácskai város állomásán váltottunk eurót dinárra, hogy a személyenként kb. 5 eurónak megfelelő hálókocsi díjat kifizethessük. Erre bő 2 óránk volt. A tíz év alatti gyermekért nem kérnek felárat, mert azok megalszanak valamelyik családtaggal. Természetesen lehet ragaszkodni a külön fekvőhelyhez is az említett tarifa ellenében. Házaspároknak még nem találták fel a franciaágyas változatot. A pénztáros állítólag egyikünket csak a szomszédos fülkébe tudta elhelyezni. A hálókocsi kalauz nyájas modorával segített cserét alkalmazva egybe rakni minket. Érezni lehetett, hogy borravalót akar kicsikarni belőlünk. Mi sejtettük, hogy a pénztárossal összejátszott, ezért köszönömön kívül nem kapott mást tőlünk. Azt kétszer mondtuk, így átlagon felül jutalmaztuk. A fülkénket szemlézve észrevettem a takarítás hiányosságát. Papírzsebkendőkkel kitisztogattam a kofferok tárolására alkalmas padláspolcra emlékeztető helyet. Így csomagjaink nem lettek csokisak. Cipő nélküli lábbal álltam az ülésre a munkálat során, miközben a beszennyezett zsepiket és az ottfelejtett flakonokat adogattam le a nejemnek. A "kaller" közben járkált a folyosón. Balkáni divat szerint zoknit nem viselt a lábán. Egy „véletlen” alkalmával melléejtettem az egyik koszgalacsint. A „merényletemmel” még sem sikerült érzékeltetnem vele, hogy nem vagyok megelégedve a tisztasággal. A táj nem volt változatos besötétedésig. Újvidéken egy magyar nemzetiségű férfi foglalta el két kis gyermekével az 5. és a 6. helyet. Hamarosan a lehajtható támlákból ággyá alakítottuk az üléseket és durmolni kezdtünk. A fülkénk ablakát kissé lehúztuk, mert a 8 embernek kellett a friss levegő. Még így is a felső ágyakon alvóknak melegük volt egy darabig.

A hegyek közé érve viszont a pokróc is használatra került. A hajnali virradatra ébredvén csodálatos táj látványa nyűgözött le a vonatból kitekintvén. Hegyek, alagutak, hidak, völgyek, szakadékok tárultak a szemem elé. A többiek csak lassan ébredeztek, így sok mindenről lemaradtak. Montenegró határa közelében Szerbiában egy vízi erőmű gátja mögött a tóvá duzzasztott patak felszínén több kilométeres hosszban iszonyatos mértékben úszott a flakonokkal teli szemét. Bar végállomásra 252 számozott alagúton át másfél óra késéssel jutottunk 9 óra körül, ami a helyiek szerint ez itt rendszeres.

Shkodrai tó, amelyet főút és vasút vág ketté

A 252 alagút egyike

Bar vasútállomás

A leszálláskor a korábban magunkról e-mailben küldött fényképek alapján felismertük egymást a szállásadónkkal. A pénztárnál kissé megvárattuk, mivel előre megvettük visszafelére a hálókocsi jegyeket. Ez később nagyon okos dolognak bizonyult. Ő vitt innen a 20 km-re lévő albán többségű Ulcinjba magukhoz. A kalózvár tövében kipakolásunkat a szépséges fiatal háziasszony is segítette. A lépcsőkön 200 métert le-föl vezetett a sikátorok közt az utunk. A régi boltozatú kapun belépve a tulajdonos első szinti hangulatos lakását követően a mi két szobánkat vehettük birtokunkba. A légkondicionáló berendezésnek nagyon örültünk, mert a hőmérő már a délelőtt folyamán 30 fok C fölé kúszott. A zuhanyozást követően a háziaknak kifizettük a fuvarköltséget és a hatnapi tarifát előre. Ezen jobb túl lenni, nehogy pénzünk elvesszen esetleg akaratunkon kívül más tulajdonába kerüljön! Két szobát, 2 WC-s fürdőt, teraszt fejenként napi 15 euróért használhattunk öten, ami mellé még bőséges reggeli is járt az ámulatos ebédlőjükben. Albert fiamért 8,5 éves kora végett csupán 10 eurót számoltak. A panoráma leírhatatlan volt. Alattunk 50 és előttünk 50 méterre a vár bástyái mögött a végtelen hullámzó tenger tündöklő kéke. A napozópart 100 méterre rejtőzött a sziklák között, a homokos strand 400 méterre terült el. Minden nap zsúfolásig megtelt fürdőzőkkel. Szinte mindenki kölcsönzött ernyőt. A gyilkos sugarak ellen csak magas faktorszámú napolajat használjon mindenki, mert a víz felülete is visszaveri a fényt! Sőt fürdőzés közben is le lehet barnulni, égni nemcsak gyíkként kiterülve. A tenger legalább 26 fok C volt, így a hűsítő hatása nem érvényesült oly nagyon. A só egy része kiválik a testünkön, ezért a zuhanyozást ne hagyjuk ki a szállásra menetel előtt, mert akkor nem fogja irritálni a bőrünket. Délután estebédelve a háziak egyik szolidáras pizzériájában tömtük meg a hasunkat. Este a tikkasztó hőség után bejártuk a várost. Hangulatos volt, de kissé szemetesebb és kopottabb, mint a horvát városkák. Az autók között is gurultak olyanok, amelyek nálunk a műszaki vizsgán nem biztos, hogy átmentek volna. A kalózvár szépségét még a néhol előbukkanó 1979-es földrengés által ledőlt házak sem rontották Az élelmiszer és ajándéktárgyas üzletek is olcsók számunkra. A helyiek szinte mindegyike három nyelvet beszélt: az albánt, a szerbet és az angolt vagy a németet egyesek az olaszt. Rendkívül ritkán lehetett látni muszlin öltözetű nőket. A strandon teljes ruházattal, kendőstül merítkeztek meg a tengerben. A minaretek belekarcoltak a város égébe, de fohászkodni ritkán jártak oda a helyiek.

A Villa Haris a szállásunk a Karamanaga családnál

LED izzók

olajfaliget

Karamanaga Étterem a szállásadónké

a tengeri állatkák ízlelése

Másnap a szokásos lubickolás után felkerekedtünk valamilyen környéket megismertető kirándulást szervező utazási irodát találni. A legpraktikusabbnak az tűnt, hogy egy öreg Merci taxival végig utaztuk harmadnap a teljes tengerpartot Horvátországig és vissza. Nem számított, hogy az engedélyezett szállítható 5 személy helyett a sofőrrel együtt hatan vagyunk. Ő ott állt meg, ahol akartuk.

Így rengeteg csodálatos fényképet készíthettünk a változatos tengerpartról. Érdemes időt tölteni Budvában, Kotorban, Herceg Noviban. A várfalaik és a belvárosaik meseszépek. Kotor fellegvárából az öbölre csodálatos rálátás van.