Délután Sokolovból (Falkenau) a
17 ezer lakosú Ostrov nad Ohri (németül: Schlackenwerth) városba érkeztem,
amely szintén az Ohri (Eger) folyóhoz közel fekszik. A kopottas vasútállomástól
negyedórányi sétával az óvárosba értem. Néhány szép villát követően a három
főépületből álló kastélyhoz jutni.
A most városházaként működő
rész élénk színével messziről feltűnik az utcáról. Falán tábla, amely arra
emlékeztet, hogy itt a háború alatt gyűjtőtábor is volt.
Előtte balra a címeres kapun
túl a kastélypark, ahol az öreg fák között a Bystrice (Wistritz) patak folyik
át a fehér kastély közelében.
A most könyvtárnak szolgáló 1674-1683
között épült kastélyrész a legszebb. Előtte kétfeljáratú barokk lépcsősor és szökőkút.
Az óváros főteréhez való
kijutáshoz az önkormányzatként használt kastély tornya alatt – ami valaha a
városfal részét képezte - kell átsétálni.
Középen áll az egykor
reneszánsz, de később neogótikussá átalakított régi városháza. Óratornyát
lépcsők ölelik.
A pestisoszlop az 1685-ös
járvány áldozatainak állít emléket.
Polgárházait a szocializmus hanyag
korszaka után felújították, de így is csupán szerény műemléket képviselnek.
Néhány szép homlokzatot és a cukrászda falán látható Szűzanya domborműve
keltette fel a figyelmemet.
A tér sarkán álló gótikus St.
Michael templomban 1384-tól miséznek. Belső gazdag barokk berendezését sajnálattal
nem láthattam a zárt ajtó miatt.
A közeli kőhídon a
szállodaként üzemelő piarista kolostorhoz ballagtam. A hercegi család sírkápolnája is itt
található. Mellette áll a remetekápolna a hosszú lépcsősorral, amely pontos
mása a németországi Rastattban láthatónak.
A havas eső eleredt, így jobbnak láttam a korábbi vonattal indulni Prágába. Az átszállás közötti időt habos cseh nemzeti ital ivásával töltöttem. A Metropol nemzetközi gyorsvonaton bóbiskolva másnap reggel 9 óra körül értem Budapestre.
Schlackenwerthet
két patak összefolyásánál a XIII. században valószínű 1207-ben alapították
(Zlaukowerde néven) és 1331-ben már városi joggal rendelkezik. Schlackenwerth
környékét 1226-tól a Hrabischitz nemesi család birtokolja. A város a Prágába
vezető kereskedelmi úton viszont királyi vámszedő joggal rendelkezett, amiből
meggazdagodott. A fehérhegyi csatát (1620) követően 1848-ig a Szász-Lauenburgi
Hercegség birtokába kerül, amely itt egy rezidenciát építtet. Schlackenwerth
1691 – 1787 között a Baden őrgrófok hűbérbirtoka volt miután Ludwig Wilhelm von
Baden feleségül vette a 20 évvel fiatalabb Franziska Sibylla Augusta
Szász-Lauenburg hercegkisasszonyt. Az ő idejükben 1697-ben készül el a nyári
fehér kastély. Ezt a kor prágai és bécsi ízléséhez igazodva a háromosztatú park
közepén építtették. Az 1950-es évektől
kezdődően ipara és uránbányászata miatt lakótelepek épülnek az óváros körül. A
beköltözöttek megnégyszerezték a város lakosságát. A Skoda trolibuszokat évtizedeken
át egészen 2004-ig a városban gyártották.
A hegyek
lábánál 1951 – 1956 közötti időszakban politikai foglyokkal embertelen
viszonyokban uránt bányásztak, amit a Szovjetunióba szállítottak. A lágerbe
érkezőt a náciktól átvett „ARBEIT MACHT FREI” kapufelirat enyhébb változata a
„PRACÍ KE SVOBODÉ ” (=„Munkával a szabadságért!”) fogadta.
A hétemeletes vöröstéglás ipari építmény
az 1964-es bezárás után is megmaradt, ami most „vörös haláltorony”-ként
emlékhely a munkatáborokban szenvedetteknek és meghaltaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése