Dél körül értem vonattal Loketból
(=Elbogenból) a szintén az Ohri (Eger) folyó menti Sokolovba (=Falkenauba).
Régi bányaváros, amit először 1279-ben említenek bányajogi dokumentumban. Akkor
még csak érceket, de mára viszont szenet termelnek ki. Ezt óriási külszíni
fejtés bizonyítja a várostól északra.
A vasútállomást felújították,
de azt a díszeitől megfosztva nem az eredeti pompájában. Az aluljáró viszont felettébb
látványos, mivel falait misztikus lények csodálatos ábráival festették meg.
A vágányokon néha német
magánvasút motorvonatait is látni, mert azok sűrűn átjárnak Szászországból.
A városközpont házai fölé
ízlésromboló hatással kockaházak tornyosulnak. A sétaövezet a XIII. században
alapozott Szent Jakab templommal kezdődik. Az egyhajós egy nyugati tornyos
építmény jelenleg barokk stílusú.
A történelmi
városháza egy 1540-ben épült reneszánsz épület, amely a XX. század közepéig
szolgált ilyen célra. Most a helyi bányavállalat menedzsmentjének ad helyet.
A közelben áll
az egykor vizesárokkal is körülvett XIII. században épített várkastély.
Jelenleg könyvtárként és múzeumként működik. A város és a négytornyos kastély
urai a nemes Schlick és Nostitz családok voltak.
A kapucinus
kolostor és templom a XVII. században épült. Hangversenyteremként hasznosítják.
Mellette a Nostitz család felújított kriptáját találni.
Falkenauban (Sokolovban) a nácik alatt a lakóházak
szomszédságában koncentrációs tábor működött. Az amerikai csapatok 1945
májusában szabadították fel. Egy hadosztályparancsnok odarendelte a környék 14
falujának polgárait, akik vallomásuk szerint semmit sem tudtak a táborban folyó szörnyűségekről.
Elrendelte nekik, hogy a táborban hullahegyekben tornyosuló tetemeket a falvaik
temetőiben hantolják el.
Az
1945-ös Edvard Benes Csehszlovák elnök dekrétumaiból több is náci jellegű, amik
még most is 11 évvel Csehország uniós csatlakozása után megdöbbentő, de hatályosak. Tömeges megtorlásként először elrendelték a németeknek a megkülönböztető
kötelező N betű hordását (a zsidó sárga csillag mintájára). Majd kegyetlenül
minden vagyonuktól megfosztva elűzik a - már 800 éve Csehországban letelepedett
és annak gazdagságát jelentősen növelő - többségében ártatlan 3 milliós németséget,
miközben sokakat megölnek közülük. Az 1945 májusától augusztusig tartó
csehszlovákiai "wilde Vertreibung" ("divoky odsun" = vad
kiűzés) keretében 750 ezer németet, majd az 1946–1948 közötti marhavagonokba
zsúfolt transzfer során további 2-2,2 milliót telepítettek Németország amerikai,
brit és szovjet zónáiba. A lipcsei pályaudvaron a szállítás viszontagságai során
meghaltakból mintegy 400 ezer szudétanémet holttestét égették el a
fertőzésveszély miatt. (Vélhetően ezt az utóbbi adatot a Csehországból és az új Lengyelországból vagonírozottakkal együtt kell érteni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése