Sáska az alig háromszáz lakosú zsákfalu
Tapolcától 8 km-re a Bakony szélén gyönyörű természeti környezetben az
Agártető-hegy lejtőjénél fekszik. Erről április elején szereztünk bizonyosságot
kutyás kirándulásunk során.
A települést először 1385-ben
említik, mint a Rátóti Gyulaffy-család birtokát. A falu templomát szent Imre
tiszteletére IV. Béla szentelte fel 1250-ben a tatárjárás során lerombolt
kápolna helyén. Külső homlokzatán freskótöredék látszik. Szigetszerűen áll a
házak ölelésében a főutca (Kossuth L.) közepén. Először itt álltunk meg. A bőbeszédű
templomgondnok beengedett minket, így egyszerű belsejét is megnézhettük.
Tájjelegű házból hetet találtunk.
Az erdészházhoz hajtottunk, majd a
pajta előtt leparkolva otthagytuk az autónkat.
A környező erdő az Árpádok korában a
királyok kedvelt vadászterülete volt. Most pedig nekünk kirándulásokra, sétákra
vágyóknak ad lehetőséget. Az erdő rejtekén lévő renoválás alatt álló pálos
kolostor romjait vettük először úti célul.
Mellette a tiszta vizű szomjat oltó
Szent Jakab forrás.
Innen a piros jelzés mentén egy
völgyben jutottunk le a faluba, amely közelében áll az „Emberkő” szikla. A
legenda szerint a régi időkben, a Rátóti Gyula által 1260-ban alapított pálos kolostor
egyik szerzetese faragta ki útmutatásul az eltévedt utazónak. Valójában a
természet alkotta a formát, amit emberalakúnak vélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése