(Katowice,
Gliwice, Opole, Brzeg, Wroclaw, Poznan, Lublin, Malbork, Gdansk, Szczecin, Pszczyna)
Sok
országban megfordultam, de egyedül Lengyelországban tapasztaltam őszinte baráti
fogadtatást a magyarságomért. Négynapos vonatozásom során (2007. október)
utastársaimmal beszédbe elegyedve kivétel nélkül felemlegették a 2 nép régi
barátságát egy versike formájában.
„Lengyel,
magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”
„Polak,
Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”
Sajnos
ők második nyelvként az angolt tudják, amit én alig beszélek. Ennek ellenére
vidám hangulatú csevej alakult ki megannyiszor, mert orosz, szlovák, lengyel,
cseh és horvát szavak belekeverésével tettem érthetőbbé mondanivalómat.
A
Báthory nemzetközi vonaton éjszakázva értem ki Katowicéig. Álomba ringatott a
szomszédos fülkében utazó indiai apácák éneke. Feketebőrű Teréz anyákként
Czestochowába zarándokoltak a Jasna Góra kolostorhoz. A telefonomon 4 órára
időzítettem az ébresztőt. A sziléziai nagyváros irdatlan csúf vasútállomása a
komcsi idők szörnyű betonépítészetének öröksége. (Azóta már lebontották és egy
másikat húztak fel helyette.) A csatlakozásomig a villamos útvonalán a város
közeli utcáit szemléltem, amiben ötvöződtek a régi és az új nagyvárosi házak.
 |
Monopol Hotel |
 |
gimnázium |
Gliwicében
(Gleiwitz) a Felső-Sziléziai Ipari Régió nagyvárosában is még a hajnali
sötétségben csodálhattam a megvilágított német stílusjegyeket magánviselő
épületeket.
 |
városháza |
 |
műszaki egyetem |
Opole
(Oppeln , Opoly) környékén még néhány ezer német megmaradt, akiket nem
telepítettek ki a II. világháború végén. Vöröstéglás vasútállomása épségben
vészelte át a bombázásokat. A város központja és az Odera parti házai
hangulatosak.
 |
vasútállomás |
 |
városháza |
 |
Odera |
Brzegben
(Brieg) található a reneszánsz udvarral körülvett sziléziai Piastok hercegi kastély.
Ez az impozáns, háromszárnyú építmény, gyönyörű kapujával, az udvart körbefutó
árkádos oszlopfolyosójával, tornyával és Szent Hedvig templommal elbűvölő.
 |
vasútállomás |
Wroclaw
(Breslau , Boroszló) vasútállomása kastélyszerű építményként fogadja az
utazókat. Az óváros maga a turistaparadicsom a gótikus városházával. A tágas főpiacteret
körülvevő háborús pusztításokból korhűen visszaállított épületek gazdag
díszítésűek.
Poznanban
is sok történelmi értékű ékes ház látható, közülük is kiemelkedik a székesegyház
és a reneszánsz városháza a háromloggiás tornyával.
 |
városháza |
 |
opera |
Esteledve
egy éjszakai vonat hálókocsijába léptem fel, amelyről reggel Lublinban kialudva
szálltam le. Ez a térség a szegényebb lengyelországi részben található.
Az
óváros meredek emelkedője végén kezdődik a Krakkói-kapu, amely alatt
bejuthatunk a szűk, kanyargós sikátorok romantikus labirintusába. A házak
homlokzatát manierista és barokk stílusú díszítések borítják, és oromzataik
gyönyörűek. Erősen felújításra szoruló házai még 2007-ben bőven voltak.
 |
vasútállomás |
 |
új városháza |
 |
Krakkói-kapu |
 |
régi városháza |
 |
múzeum |
Késő
délutánra a Balti-tenger közeli XIII. századi Német Lovagrend malborki
(Marienburg) téglavárában ámuldozhattam. Körbejárva legnagyobb ledöbbenésemre a
fallal részben ölelt óvárosban gusztustalan kommunista időszakbeli tömbházak
rontják évtizedek óta a romantikus összhangot.
 |
vasútállomás |
Este
a közeli Gdanskban (Danzig) jártam a remek megvilágítású utcákat.
Leírhatatlan élményt okoz annak, aki a régi negyedeket kedveli. A II.
világháborúban elszenvedett súlyos pusztításokra több fénykép is felhívja a
figyelmét a turistáknak. A felújítások rendkívül jól sikerültek. Utcáit még így
október estéjén is turisták csoportjai járták. Sajnos a fényképeim többsége nem
sikerült, így a mellékeltek zöme kölcsönzött.


















Az
éjjeli vonattal a német határmenti Szczecinbe (Stettin) jutottam el, ahol a
hajnal sötétjében kerestem a belváros látnivalóit. A legrégebbi városrészben a
háború tragikus pusztítást végzett, de a helyreállítás csupán pár épületre korlátozódott,
ezért 3 polgári ház, a városháza és a pomerániai hercegek reneszánsz
várkastélyán kívül csak ízléstelen kockaházakat találtam. A múlt és az azt megelőző
században épült negyedben az egységesen sötétszürke homlokzatok jellegtelenné
tették a házakat. Néhol pazar színekkel már megkezdték a stukkók kiemelésével
bomlasztani a monotonságot.
 |
régi városháza |
 |
régi városháza a másik oldalról |
 |
Pomorskich kastély |
 |
Odera part |
Befejezésként
a hazafelé tartó vonatozásom utolsó településeként a Katowice és a szlovák,
cseh határ közeli kisvárost Pszczynát (Pless) választottam. Nem bővelkedik különösebb
látnivalókban. Egy apró házak által ölelt rendezett főtere, pazar belsejű kastélya
nagy parkkal és templomai vannak a Nyugati-Beszkidek lábainál. Aki csendes
helyre vágyik, az erre keressen szállást.






Az
állomáson nem találtam nyitott vécét, ami szorult helyzetet teremtett. A vonat
késése egyre nagyobb kínokat okozott. Kétségbeesésemben már a papírt tartottam
a kezemben mindenre felkészülve. A hamarosan megérkező HÉV-hez hasonló járat
mentette meg a nadrágom tisztaságát. A nyíló ajtón, mint egy távugró pattantam
fel az előtérbe és egy gyorsfordulattal már a kishelyiségben voltam. Még
szerencse, hogy nagy igyekezetemben nem felejtettem el a nadrágomat letolni.
Kijövetkor az ajtóban álló kalauz rejtőzködő potyautasnak tekintett, amíg a
jegyemet fel nem mutattam neki. Gondoltam náthás lehet, amiért nem vette észre,
hogy itt a funkciójának megfelelően használják a klotyót.
Katowicében
a szörnyű kinézetű állomásról a pályaépítési munkálatok végett késéssel 23:45
tájékán indult el a Báthory nemzetközi gyors. Szlovákiában is még sok-sok
kilométeren át csak csökkentett sebességgel haladtunk, mert itt is folyt a nagy
pályafelújítás. Szükség volt erre, mert a Balti-és az Adriai-tenger közti
közlekedési főtengelyen a gyors áruszállítás minőségi vágányokat igényel. A
fülkémbe belépő szlovákoknak magyarul adtam lehetőséget a szabad helyek
elfoglalására. Szemükből látszott a nemzetem iránti gyűlölet. Erre boldog
mosolygós képpel reagáltam, ami jobban bosszantotta őket, mintha összehúzom a
szemöldökömet. Pozsonyi néma távozásukkor kellő hangossággal mondtam nekik a „Viszontlátás”-t,
hogy szokják a magyar szót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése