Balatongyörök egy olyan település, amit nemcsak a táj
szépsége teszi vonzóvá, hanem stílusos házai is. A múlt építészetének
megtartása illetve megtartatása mellett vált vonzó üdülőfaluvá.
Balatongyörök a Keszthelyi- és a Szigligeti-öböl által
határolt földnyúlványon helyezkedik el. A terület az őskor óta lakott volt. A
kőkorszakból kőbalta, a Kr.e. III. századból rézfejsze került elő. A Kr.u. III.
századból származó római telep és fürdő maradványait tárták fel a
Balaton-parttól párszáz méterre a Szépkilátó tövében.
A középkori falu a római településre épült. Nevét
1121-ben említik először az Almádi (ma Monostorapáti) Apátság alapítólevelében.
Nevét valószínűleg Szigliget urának, II. Atyusz bánnak Gyürk nevű fiáról kapta.
A török időket viszonylagos épségben vészelte át.
Meszes Györök néven említik 1696-ban, mert az itt élők a halászat mellett
elsősorban a mészégetéssel foglalkoztak. A falu 1734-től Festetics Kristóf
tulajdonába került.
A falu életében a változást a XX. század eleje hozta.
Ekkor jelentek meg a rendszeres fürdővendégek, 1902-ben megépült a falut
átszelő vasút, majd öt év múlva elkészült a strandfürdő is. Az ehhez szükséges
területet II. Festetics Tasziló ajándékozta a falunak. Tulajdonjogát azonban
megtartotta. Az 1910-es években indult meg a strand parkosítása, s ekkor
ültette Lady Hamilton, Festetics Tasziló felesége a ma is látható platánsort.
Ebben az időben kapta a ma is ismert Balatongyörök nevet a település.
A fürdőtelepet 1920-ban nyilvánították üdülőhellyé,
1932-ben pedig elkészült a strand melletti móló is.
Az egykor egy utcából álló település a fürdőélet
megindulása után fejlődésnek indult. Önálló plébánia épület, kialakult a
villasor és új utcák születtek ebben az időben. 1990-ben a település az Európa
legszebb falvainak járó Európafalu (Prix d’Honneur) kitüntetést vehette át.
 |
| a szépen felújított balatongyöröki ház 2019-ben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése