Érchegység - Duchcov / Dux (10. rész)

Krupkából (Graupen) vonattal negyed óra alatt értem át a kilencezer lakosú Duchcovba (Dux), amely szintén az Érchegységnél egy hatalmas külszíni szénbánya közvetlen szomszédságában van. Nem túlságosan ismert még a turisták körében, pedig temetője Casanova sírját is rejti. Duchcov német neve Dux némi áthallással tegezett formájú magyar igének hangzik, pedig ez nem utal a nagy kalandorra.

A vasútállomás jellegtelen üvegvázas épületétől a liget melletti járdán úgy 500 méter sétával érni a város első házaihoz. Az iparvágányon túl kétszintes polgárházak között a gimnázium és a mozi után a Waldstein (Wallenstein) kastély parkjához jutni.

gimnázium

Az urasági építmény főbejárata a főtér felől a kéttornyú katolikus templom mellett található. Időközi idegenvezetés van a kastélymúzeumban. A korlátozott fényképezési lehetőséget a belépőjegyen túl 500 korona ellenében engedik. Ez az ötezer forintnak megfelelő tarifa felbosszantott és inkább be sem mentem. Rajtam kívül más turista ekkor nem volt, így az idegenvezetőt tétlenségre juttattam.

Miután a szemközti főtér renovált házait a pestisoszloppal és a városházával megnéztem a Barbora tó irányába tartottam. A partján háborús hősök emlékére oszlop áll. Előtte régi Skoda parkolt.

 

Innen régi villák mellet igyekeztem vissza a vasútállomásra.

Duchcov (Dux) története valamikor a XII. század végén kezdődhetett, igaz az első írásos dokumentumok 1240-ből származnak. Az idők során a neve Tockczaw-ról Duchczow-ra majd németül Dux-ra változott. 1460-ban Pogyebrád György királytól címert és városi pecsétet kapott. A fehérhegyi ütközet előtt (1620) a városka a Lobkowitz család birtokában állt, majd ezt a birtokot is Wallenstein gróf szerezte meg, és évszázadokon át a család tulajdonában maradt. A Wallenstein időkben került sor az eredetileg 1570-ben épült reneszánsz kastély átalakítására és bővítésére (1707 – barokk, majd 1818 – klasszicista stílusban), a szomszédos Szűz Mária templom megépítésére (a templom sajnos 1945-ben szinte teljesen kiégett) és ekkor vette kezdetét a szénbányászat is, amely a későbbiekben megélhetést és átkot is jelentett az itt élők számára. A Wallenstein kastélyban nem csupán Casanova volt az egyetlen híres látogató. Bach, Mozart, Beethoven, Schiller és Goethe egyaránt tiszteletét tette a zene-költészetrajongó nemes úr birtokán.

A bányászat rohamosan fejlődött, és ezzel együtt gyakoriakká váltak a bánya katasztrófák, amelyek az idők során több száz életet követeltek. A város másik jellemző ipari ágazata az üveg-, illetve porcelángyártás lett, a XX. század elején több gyár is létesült. A csehországi német lakosság kitelepítéséig ez a városka is döntően németek lakta település volt. Ezt követően nem csupán a lakosság cserélődött ki, de a szocialista korra jellemző agresszív szénbányászat-fejlesztés és nemtörődömség miatt számos értékes műemlék vált az enyészeté (pl. a barokk kúria a kastélykertben). Az elmúlt 20 évben azonban igen sok erőfeszítést tettek a fennmaradt értékek megőrzésére, a turisták idecsalogatására. Ajánlható a Matthias Bernard Braun szobrai, és I. V. Reiner barokk képeit rejtő kastélyépület, a kastélykert (Üvegház, Sfingový-tó), a templomok (Szűz Mária, és huszita), a Városi (Casanova) Múzeum felkeresését, egy pihentető tóparti sétát a Barbora- (Borbála-) tó partján, a Szentháromság téri barokk Szent Flórián szobor látnivalók megtekintésére.

Giacomo Casanova (1725-1798) olasz kalandor a kastélyban volt könyvtáros 13 éven át, és itt is hunyt el.

Giacomo Girolamo Casanova de Seignalt, azaz közismert rövid nevén Casanovát a világon mindenütt ismerik. A női szívek elcsábítójáról, tiprójáról, a híres szélhámosról, csodadoktorról, velencei kémről, párbajhősről, utazóról azonban csak kevesen tudják, hogy Csehországban töltötte élete utolsó éveit.

1785-ben az egykor még forróvérű kalandorunk betöltötte hatvanadik életévét és már nem számított sikeres embernek. Az immáron „fogatlan paripa” munkával vegyített szélhámoskodásainak nem volt kellő eredménye, így csalódottan, megkeseredve elfogadta Josef Karl Emanuel Wallenstein (Waldstein) gróf ajánlatát, és könyvtárosnak állt Dux városka kastélyában. Az 1798-ban bekövetkezett haláláig tartó tizenhárom évben többnyire a duxi kastély levéltárában töltötte idejét (ha éppen nem Karlsbad (Karlovy Vary) gyógyfürdőiben, Prágában, vagy Drezdában tartózkodott), nem túl nagy megelégedésére. Ugyanakkor az itt töltött "nyugalmas", számára túlságosan is izgalom mentes éveknek köszönhető, hogy Casanovának volt ideje megírnia élete történetét. Ebből a műből ismerhetjük meg a Nagy Szerelmi Bajnok csöppet eltúlzott hódítás történeteit.

Németből részletesebb leírást is fordítottam Duchcov / Dux múltjából.

Az első írásos említése 1240-ben „Tockczaw” néven említi. Később Riesenburg nemeseké Duchczow és Dux elnevezéssel. A XIV. század közepén a cseh lakosság mellett megnövekszik a németek aránya. A polgárainak többsége már 1389-től németek lesznek. Ugyanakkor egy erős zsidó közösség is jelen van a városban. Jakob mester 1390-ben nyitja meg az első iskolát. Ekkor már polgármesterrel és vének tanácsával rendelkezik. A románstílusú Szent György templomhoz 1318-ban hozzáépül Agatha von Schaumburg jóvoltából egy domonkos kolostor, amelyet a huszita háborúk folyamán feloszlatnak. Dux 1398-ig a Riesenburg nemesi család birtoka, majd pedig Wilhelm von Wettin vette meg a teljesen eladósodott VI. Borso von Riesenburgtól. A királyi engedély nélküli kereskedelem ekkor évtizedes viszálykodást eredményezett. A város 1412-ben IV. Wenzel cseh királyhoz fordult. A meisseni őrgrófok és a cseh korona közötti békeszerződésben foglaltak alapján 1417-től a vásártartási jogot Meissenek adják át.

A huszitaháborúk alatti az egyik ütközet során a várost tűzvész pusztítja el. Miután a hadakozások véget érnek újjáépítik. Ezzel párhuzamosan viszálykodások folytak a város hovatartozásáról a meisseni őrgrófok és a cseh korona között, míg végül 1459-ben az egeri (Cheb) szerzödés alapján végérvényesen a cseheké lett. Városi kiváltságait 1460-ban megerősíti Georg Podiebrad király és városi címert, városi pecsétet továbbá sörfőzési jogot ad. A vallásháborúk folytán Csehországba újra visszatérnek az összetűzések.

A város 1491-ben rövid időre hanyatlásnak indul, de már új urai  reneszánsz városházát építtetnek 1512-ben. A duxi uradalmat 1527-ben Wenzel Popel Lobkowitz veszi meg, aki megépítteti a várost védő falakat és a kastélyt.

A harmincéves háború során többször megszállják a svéd csapatok, az 1634-esnél a város nagy része leég. Az utolsó gyermektelen Lobkowitz uraság halála után az özvegye veszi át a várost, aki 1642-ben férjhez megy gróf Maximillian von Waldsteinhez. Az ő örököse a königgrätzi püspök Johann Friedrich von Waldstein egy sörfőzde megépítését engedi 1671-ben és prágai érseki kinevezését követően enyhíti jobbágyainak az alattvalói kötelezettségeket. A város fejlődésében az ő szerepe a leglátványosabb. Kötelező munkaszolgálatokkal, adókkal ezek után csak a város részére voltak kötelesek teljesíteni. A sörfőzde 1675-re elkészül, a kastélyt pedig 1675-95 között teljesen renoválják.

A régi városháza és a város nagy része 1709-ben leég. Az újjáépítés a város felvirágzását eredményezi. A kastély két oldalszárnnyal bővül. A Mária templom 1721-ben, továbbá a St. Barbara templom 1723-ban épül fel. A kastélykórházat a Mária Mennybemenetele templommal 1728-ban fejezik be.  Fegyver üzem 1713-ban létesül. A kastélyban 1731-ben megnyitják a Waldstein Galériát.

Az új uraság ekkor már Franz Josef Waldstein (Wallenstein), aki tovább gazdagítja Dux városát számos értékes szoborral. Pestisoszlopot is állíttat miután felesége meghal a járványban.

A hétéves háborúban Duxot a porosz hadsereg teljesen kifosztja. A háború után harisnyaüzem létesül. 

Az első barnaszénbánya aknáját 1763-ban nyitják meg.

A művelt Karl Emanuel von Waldstein (Wallenstein) 1774-ben lépett apja helyébe az uradalomban. Szívesen vetette magát körül művészekkel és természettudósokkal. A kastélyba invitálta 1785-ben a világjáró kalandor írót Giacomo Casanovat.  Könyvtárosként 13 évet töltött az 1798 évi haláláig.  Könyveinek nagy része is ebben az időszakban lettek kiadva. Adam von Waldstein (Wallenstein) a következő uraság 1814-ben jelentős botanikus. A kastélyt ő építteti át klasszicista stílusban és köréje angolparkot alakíttat.

A városi kórház 1818-ra megépül.

A várost védő falak lebontása után 1849-ben cukorgyár és üveggyár épül.

A porosz-osztrák háborúban az átvonuló seregek kolera járványt hoztak.

A vasút átadása 1867-ben történt.

Duxot lényeges ipari várossá teszi a szénbánya, a téglagyár, a jéggyár, a fémöntöde, a kerámiagyár, és később az üveggyár. A bányászat egyre intenzívebbé vált, még akkor is folyt, amikor ezáltal majdnem elsüllyedt Dux.  A kitermelés terjedésével egyre nagyobb városrészt bontottak le. Az iparosodás közrejátszott a népesség gyarapodáshoz.

A XIX. század kezdetén csupán 772 fő lakta, de 1900-ra már 11921 lakosúvá vált.

Az iparnak szüksége volt jó szakmunkásra és utánpótlásukra. A bányászképző iskola 1872-ben nyitja kapuját. A bánya ugyanakkor áldozatokat is követelt. A bányaszerencsétlenségek 1879-ben, 1893-ban, 1900-ban és a legnagyobb 1934-ben következtek be 240 áldozatot követelve. A termálvíz betörés 1879-ben 23 bányász életébe kerül. A vízkivételek az aknákból veszélyeztették Töplitz (Teplice) és Loosch (Lahošť) fürdőinek megmaradását.

Dux infrastruktúrájának fejlődéseként 1881-ben telefonhálózat, 1892-ben elektromos hálózat kiépítésére kerül sor, majd 1893-ban már postahivatal szolgál. A városi múzeum 1896-ban nyílik meg, ugyanekkor járási körzet lesz Dux. Az evangélikus templom 1902-ben lett felszentelve. A körzeti kórházat 1911-ben, a gimnáziumot 1914-ben avatják fel. Az első világháború után a város gazdasága visszaesik.

Csehszlovákia megalakulása után 1920-ban 12513 lakosú, amelyből 5965 cseh. A második világháború előtt sem volt itt többségi támogatója a Konrad Henlein féle Szudétanémet Pártnak. A német antifasiszta Karl Schlein, aki 1933 óta a szociáldemokraták vezetője röviddel a német csapaok bevonulása előtt 1938. október 9-én Svédországba menekül. A nácik alatt a cseh lakosság nagyobb része az ország belsejébe távozik. Közülük erre a vidékre többen 1920 után érkeztek. A város 1945-ig a Dux német járási körzet székhelye.

A szovjet hadsereg támadása által egy belövéstől leégett 1945. május 10-én a Szűz Mária templom, amiáltal értékes kincsek vesztek oda. A Beneš-dekrétum alapján 1945-ben a német lakosság többségét vagyonelkobzás mellett elűzik. Azok maradhattak közülük itt, akik a csonka Csehország náci megszállása ellen 1939. március 15-én szembefordultak.  Duchcov (Dux) lakossága 1947-re 6229-re apad. A Duchov kerület 1961-ben szűnik meg és a város Teplice (Teplitz) kerület részévé válik. A kommunista rezsim alatt több kulturális emléknek kellett megsemmisülnie a bányászat terjedésé miatt, így került sor a kastélypark legnagyobb részére, a kastélykórházra és a Mária Mennybemenetele Templomra. Ehhez még hozzájárult 1975-ben Hrdlovka (Herrlich) és 1976-ban Liptice (Liptitz) szomszédos kis falvak eldózerolása. Az 1990-es bársonyos forradalom után néhány műemlék restaurálásra került.