Terezin (Theresienstadt)

Az érchegységi városnézések után az Elba és az Eger (Ohří) összefolyásának közelében található Bohušovice nad Ohří (németül Bauschowitz an der Eger) utaztam.

Nem ez a falu, hanem a tőle 2 km-re lévő vasútállomás nélküli erődváros érdekelt. Szerepe a komáromi erődrendszerrel hasonlítható össze.

Terezin (Theresienstadt) II. József által építtetett az Ohře (Eger) két partján, annak elbai torkolatánál. Az erőd Bohemia északi részének védelmét szolgálta Poroszországgal szemben és biztosította az Elba túlpartján fekvő Litoměřice (Leitmeritz) várost. Theresienstadt névadója Mária Terézia, II. József anyja. Építését 1780. január 10-én rendelték el. Tíz hónappal később tették le az alapkövét. Az első épület az „építési felügyelet” szálláshelye volt, akik a továbbiakban az építést szervezték. A tervek alapján szimmetrikus, párhuzamos és merőleges vonalakból álló épületegyüttes lett, az utcák egyenesek és derékszögben metszik egymást. Belső sánccal bővítették 1781-85 között, majd a laktanya, a fegyverraktár, a kórház és a raktárak építése folyt. Városi rangot már 1782-ben kapott, amivel a szabad királyi városok közé emelkedett. A külső sánc 1784-ben, a várárok 1786-ban készült el.

Az első polgári ház 1783-ban épült az erőd déli részén.

Hadrafoghatónak 1790-ben nyilvánították. A teljes terület 67 hektár a falak között, amihez több mint 158 ​​hektáros külterület tartozott. Az erőd egy végvárrendszer része lett volna, de ennek kiépítése sohasem fejeződött be. Az erődítmény 1800-ra elavult. Körülbelül 3–4 ezer katona és 3–4 ezer civil lakott itt. Theresienstadt soha nem vett részt háborúban, a porosz–osztrák összetűzések más térségekben zajlottak le. Így a következő évtizedekben a polgári létesítményeket bővítették. Helyőrségi templom épült 1805-10 között. Ez az egyetlen épület, amely magasabb, mint a várost övező falak.

Theresienstadtot 1882-től mentesítették az erődítményből adódó katonai jelleg és kötelezettségek alól. A városban egy kis helyőrség maradt. A következő években a két várkaput lerombolták és további polgári épületeket emeltek.

A déli „kis erődben”, az Ohře (Eger)-patak kisebb ágán túl már nem sokkal az építkezés befejezését követően katonai börtön működött, de hamarosan politikai foglyokat is tartottak benne. A görög szabadságharc miatt Aléxandrosz Ipszilándisz (Αλέξανδρος Υψηλάντης), a görögök vezetője is itt raboskodott. Anna Rosicka a lengyel lázadó itt halt meg 1865-ben. Hadzsi Loja, az 1878-as bosnyák felkelés vezetője is ide került. A leghíresebb fogoly a kis erődben a szarajevói gyilkos, Gavrilo Princip és két társa, Nedeljko Cabrinovid és Trifun Grabez. Az első világháború második évétől ezernél több oroszokkal szimpatizáló ruszint is fogva tartottak.

Az első világháború után Theresienstadt Terezín néven az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama, Csehszlovákia része lett, az új csehszlovák hadsereg helyőrségi városaként funkcionált.

A Harmadik Birodalom 1939 márciusában megszállta Csehszlovákia egy részét, a Szudétavidéket Németországhoz csatolták, Csehország Cseh–Morva Protektorátus néven bábállamként működött tovább. A Gestapo 1940-ben átépítette a kis erődöt (Kleine Festung) és ismét börtönként hasznosították.

A város (Nagy erőd) zsidó gettó lett. Itt akarták összegyűjteni a mintegy 80 000 csehországi zsidót. Válogatott művészekből egy mintavárost (Mustersiedlung) akartak létrehozni, amely a világ közvéleménye előtt bizonyítja, milyen humánusan bánnak a zsidókkal. A háború végéig ez az abszurd kettősség jellemezte a várost: az embertelen bánásmód és a kedvezmények. Azt se feledjük, hogy már azzal elkezdődött a tragédia, amikor a vagyonelkobzás mellett saját házukból akaratuk ellenére elhurcolták a szerencsétleneket anélkül, hogy bármi törvénytelent is tettek volna! Azt se feledjük, hogy nemcsak a zsidók, hanem ártatlan németek, ártatlan magyarok, örmények stb. is hasonló tragédiák részesei voltak! Azt se feledjük, hogy a nácizmus 12 évig tombolt, míg a kommunizmus hosszabb ideig, nagyobb területen sokkal több áldozattal! A háború utáni németek és magyarok elleni náci jellegű Beneš-dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti még most is. Ezek összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, mégis a szlovák parlament 2007-ben megerősítette azok sérthetetlenségét. 

A hullaégető teremben egy öreg zsidó volt a múzeum felügyelője. Németül szóltam hozzá, aki ezt nem érezte sértésnek, de tudása pár szóra korlátozódott, így alig tudtam meg valamit a családját érintő háborús időszakról.