Lovosice (Lobositz)

Lovosice (németül Lobositz) az Elba bal partján fekvő 8500 lakosú ipari város, amely szomszédos Terezin (Theresienstadt) erődvárossal. Annak ellenére, hogy a csehek nem ajánlották megnézésre - mert szerintük nincs semmi különös látnivaló itt - mégis szántam rá egy órát, hisz tellett rá. Az ő értékrendjük más, hisz a jelentéktelennek mondott városaikban is talál a magyar néhány szép épületet. Lovosice (Lobositz) lett aznap az ötödik egyben az utolsó városa barangolásomnak.

A központjában található a Schwarzenberg várkastély, ami a XVI. században épült.

Lovosice (Lobositz) Schwarzenberg kastély

Lovosice (Lobositz) Schwarzenberg kastély

Vele szemben áll a sokkal díszesebb és tornyos városháza, ami 1907-ben készült el.

Lovosice (Lobositz) városháza

Lovosice (Lobositz) városháza homlokzata

Lovosice (Lobositz) utcakép

A tér másik végén viszont a Szent Vencel templom magasodik 1745 óta.

Polgárházainak szép sora két utcában található. Az értékromboló szocializmus itt is kitett magáért.

Lovosice (Lobositz) utcakép

Az első emberek már évezredekkel ezelőtt megtelepszenek ezen a területen. Az ásatásokból előkerültek nyomaik a Krisztus előtti 3800-2000 közötti időből, a bronzkorból és az azt követő vaskorból is. A Krisztus utáni első században markomann törzsek telepednek le az Elba mellé, majd az V. és VI. században fokozatosan kiszorítják őket a szlávok. Lobositz első okleveles említése 1143-ból való, amikor a falut átruházzák a II. Vladislav (Ulászló) cseh fejedelem által újonnan alapított Strahov kolostorra. Egy leitmeritzi család vásárolja meg 1248-ban, és hamarosan átadja azt a Meissen közeli Altzella kolostornak. A kolostor 1348-ban megszerzi a falu számára a jövedelmező révjogot. Elzálogosítják 1415-ben először a kladnoi kastély lovagjainak, majd 1511-ben a szász udvari marsall Heinrich von Schleinitznek, de eközben Altzelle még sokáig nem mond le a település feletti jogai érvényesítéséről.

A huszita háborúk során Lobositz jelentős pusztításokat szenved el a császárhoz hű, környékbeli Hasenburg és Košťálvárakért folyó csaták következtében. Georg Schleinitz 1545-ben megépítteti a reneszánsz várkastélyt a korábbi erődítmény helyén. A XV. század végén kerül Lobnitz a Waldstein uraságok birtokába, akik 1600-ban II. Rudolf császártól városi jogokat kapnak a település számára. A szomszédos Leitmeritz város sikertelenül pereskedik ez ellen. A Baden Őrgrófsághoz tartozik 1653-tól, majd 1783-tól a Schwarzenberg hercegeké. Itt zajlott a hétéves porosz-osztrák háború első csatája 1756-ban, amely a város súlyos pusztulását eredményezte. Tűzvészek 1787, 1796 és 1809 években okoztak további károkat. A XIX. század a városnak nagy gazdasági fellendülést hozott miután a Prag-Aussig (Usti nad Labem) vasútvonalat megépítették. A lakosság létszáma is erős növekedésnek indult. A XIX. század végén Lobositz a Habsburg Birodalom részeként a cseh Leitmertizi Járás egyik területi bíróságának székhelye volt.  Csehszlovákia megalakulása után a földreform során 1926-ban a Schwarzenberg hercegség birtokának egy részét kisajátították kizárólag cseh cselédeknek. A náci zsidóüldözésig Lobositzban élénk zsidó élet folyt. A várost és környékét 1938. szeptember 30-án a Szudétavidékkel együtt a Harmadik Birodalomhoz csatolták. A második világháború után a csehek náci törvényei - a Beneš-dekretumok - alapján a német lakosságot vagyonelkobzás mellett kitelepítik. A szomszédos falu Prosmyky nagy részét 1950-ben lebontják, hogy egy nagy szénkikötőt építsenek.

Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy a brüxi (Most) körzetből vasúton érkező szenet hajóval nem kifizetődőbb továbbszállítani, mint vasúttal, mivel visszafelé a teherhajók rakomány nélkül érkeztek. A szénkikötő megszüntetése után az 1970-es években létrejött itt egy ipari park az immár beolvadt Prosmyky településrész számára, amelynek régi építményeit teljesen lebontották.