A szentgotthárdi határtól
50 km-re a Feistritz folyó kanyarulata által ölelt sziklára épült Herberstein
várkastélyt vettük úti célul. Az egykori Magyarország most Burgenland határán
átgurulva Fürstenfeld (Fölöstöm) belvárosa szélén haladtunk el. A
helységnévtáblán utalnak a mellékutcákon a 30 km/h- val való közlekedés
sebességére. Azon magyarok, akik nem értik a kiegészítő szöveget hajlamosak
ezzel a tempóval cammogni 50 km/h helyett a főúton. Innen a második falunál
Grosswilfersdorfnál az L403-as útra fordultunk, amelyen a kívánt célunkhoz jutottuk
el.
 |
| Grosswilfsdorf |
A megáradt Feistritz folyó
hídján értünk St. Johann bei Herberstein falucska 421 méter magasan álló
templomához, amely a szurdok végi dombra épült.
A számos római kori
kőemlékből tudható, hogy a kereszténység előtt ez a kúp a környék temetkezési
helye volt. A templom bejárata felett és a támpillérében láthatók a leginkább,
hogy a régi sírköveket a templom 1170-es építése során felhasználták.
A pazar barokk belső
az egyházi építészet remeke. Az orgona alatt zárt fülkéből kísérhette egykoron
a misét a nemes Herberstein család.
A kolostor részen
éppen külső tatarozás folyt. A belsejét a templomgondnok készséggel megmutatta
a sekrestyével együtt, amely bútorai és freskói is ámulatba ejtők.
A templomkertben
megismerkedtünk egy népviseletes osztrák családdal, akik örömünkre megengedték
a megörökítésüket.
Az állatkerthez
autónkkal volt célszerű eljutni. A vasárnapi látogatók sokasága a parkolóban a
helyek számát szűkössé tette. A 15 eurós belépőkhöz térképeket is adtak, sőt a
kastély termeibe is beengednek vele. A kapun belépve egy gumikerekű álvonat
parkolt, amely külön tarifáért vitte utasait a kastélyig.
Mi oda inkább a sétát
választottuk. Az idő alatt a félmillió négyzetméteres állatkertben betekintést
nyertünk az öt kontinensről származó több tucatnyi állatfaj életébe. Háziállatokból
is akadnak kecskék, malacok és nyulak. Szomorúan tapasztaltuk, hogy csak
nehezen, kellő türelemmel és sokszor csak távolról láthattuk az állatok
többségét, mivel azoknak bőséges életteret biztosítottak. Itt nem kiállítási
tárgyként, hanem élőlényként kezelik őket, amivel igyekeznek a lehető legjobban
visszaadni a természetes élőhelyeik jellegét.
A Herberstein család
már 21. generáció óta 720 éve lakja a várkastélyt. A XIII. században emeltette
itt az első várat Herwig, Stubenberg grófja. Az 1290-ben került a Herberstein
família kezébe. Egyik részében a leszármazottak jelenleg is mindennapi életüket
élik. Olyan gazdag család volt, hogy egy időben Stájerország negyede az ő
uralmuk alatt volt. A dicsőség viszont nem örök, a vár mostani urát
börtönbüntetésre ítélték, mert az állatkerthez adott állami támogatást nem
szabályszerűen használták fel.
Keleten nyílik a kastély
pompás bejárata, két négyszögletű torony között. A tágas udvart toszkán
oszlopokkal tagolt csodás árkádok keretezik. Innen közelítve hozzá úgy tűnik,
mintha völgyben lenne, viszont a Feistritz folyó felől nézve sziklaormon állónak
látszik. A mai pompáját sok száz év építése és átépítése után nyerte el.
Az eredeti
berendezések megtekintése az óránkénti német nyelvű idegenvezetéssel lehetséges.
Minket egy szlovén származású erős akcentusú férfi kísért. Van itt az ősök
hagyatékából korabeli konyha korabeli edényekkel, megterített hatalmas étkező, hálószoba
hitvesi ággyal, gyerekszoba játékokkal, nyereg- és porcelángyűjtemény meg még
sok minden.
A kastélyt sose
foglalta el és nem dúlta fel ellenség, így a berendezéseket csak a használat
koptatta meg. Még a hírhedt szovjetek is megkímélték, mert a család egyik őse
írta a nagy becsben tartott első hiteles útleírást Oroszországról.
Ahogy haladunk előre a
termekben, időnként le tudtunk tekinteni a Feistritz folyóra.
A látogatást követően
lementünk a partra sétálni ahonnan jól látszik, amint a szurdok feletti
sziklanyelven a kastély északi oldala függőlegesen mered a mélybe, amelyet
három oldalról vesz körbe a kanyargó víz. A hídon és az emelkedő erdei ösvényen
át az állatkertbe, majd a parkolóba jutottunk vissza.
A szomszédos 2,5 km-re
lévő - strandjáról is ismert - Stubenberg am See kicsiny központjában is körülnéztünk
mielőtt hazaindultunk volna. Hálóval védett gyümölcsösök mellet értünk a XIII.
században épült masszív várkastélyhoz. Nagyvázsonyhoz hasonlóan ez is a domb
oldalába épült. Nevét az első tulajdonosáról gróf Stubenbergről kapta. Később a
Draschler család tulajdona lett, akik reneszánsz stílusban alakíttatják
át. Ötven évig 1925-1975 között ferences
rendi kolostorként működött, majd 1980-ban vásárlás útján magántulajdonba
került és szállodává alakították át.
Innen pár lépésre az 1758-ban
épült barokk templom közelében már 1113-ban állt egy régebbi. Csupasz falai
között gazdag díszítésű oltárak és szószék található. A paplakban a helyiek
elbeszélése szerint itt is, mint másutt migráns család van befogadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése