Puchberg am Schneeberg

Azt terveztük 2012 nyarán, hogy a hétvégét a távoli Sátoraljaújhelytől északra Fűzéren és környékén töltjük. Az időjárás előrejelzés vasárnapra esőt jósolt oda, így viszont szombatra menni rövid lett volna. Mindenképpen kirándulni akartunk. Egynapos kis költségű túrára alkalmas helyet kerestünk. Kiötlöttem, hogy Soprontól (= Ödenburgtól) 63 km-re Puchberg lesz jó nekünk, ami fele olyan távolságra van tőlünk, mint Fűzér. Autónkkal Sopronig (= Ödenburgig) gurultunk, ahol a vasútállomás előtt a hétvégén ingyenes parkolóban álltunk le. A vonat családunkat ingyen, a barátunk leányát 13,4 euróért (14 év alatti kedvezmény) vitte oda és vissza. Bécsújhelyen (Wiener Neustadtban) kell átszállni az egyik tiszta és kényelmes vonatról a másik hasonló állapotúra. Puchbergbe 8:23 órakor érkeztünk. A szalamandra színezetű fogaskerekű vonat 9 órakor indult araszolva a 9,6 km-es távra a hegycsúcs felé, de nélkülünk, mert mi túrázni jöttünk. A tarifák a különböző kedvezményekkel sem barátságosak a mi bukszánknak.

Az állomáson magyar nyelvű prospektust is találtunk, így egyet magunkhoz véve azt jól tudtuk hasznosítani. Csodálatos kaszálók, legelők, kérődző tehenek mellett sétáltunk Schneebergdörfl falucska felé. Tipikus alpesi házainak ablakaiból, balkonjairól futómuskátlik lógtak mindenütt.

Az utolsó háza egy tűzoltószertár volt, amely előtt favályúba csurgó kút hűsítő vize oltotta szomjunkat. Felirata helyi dialektusban utalt az ivóvízre Trinkwossa alakban. Ez abból adódik, hogy valamikor még szlávok lakták ezt a térséget és a nyelvükön a voda (víz) német hatásra Wossa lett a Wasser (víz) helyett.

Balra a sárga turistajelzésen a hegyek felé indultunk. A terep egyre meredekebb lett. A csobogó patak mentén apró vízesések habosították a medret. Az apró erdei málnák és szamócák nem túl ízletes bogyóit mackó módjára kóstolgattuk. Vigyáztunk, hogy talpunk alatt nehogy meginduljon a kavicsos talaj. Többszöri pihenőt tartva felértünk az 1394 m magasan lévő Baumgarten fogaskerekű vasúti megállóhoz. A menedékház mellett leheveredtünk és élveztük az erdő csendjét.

Erőnket összeszedve folytattuk menetünket az Erzsébet - templomocskáig (Elisabethkirchleinig).

A magas fenyős erdőkből az apró fenyős részt követően értünk fel ide.

A fogaskerekű Schneebergbahn végállomása is pár száz méterre van innen.

Időnk hiányában és fáradságunk okán nem mentünk feljebb erről az 1800 méteres magasságról. A kilátó korlátjáról gyönyörködtünk a hegyek tarajos szikláinak szépségében és az alattunk elterülő völgyben.

Ötórás zsírégető kapaszkodásunkat követően itt egy órát töltöttük el pihenővel. Lefelé három és negyed óra alatt épp elértük a 18:38 órakor induló vonatot.