Sokféle okból mondhatom szerencsés térségben lakónak magam
itt a Zala torkolatánál. Három ország határának közelségét kihasználva, időm és
forintjaim mértékében a szomszéd országok műemlékeit megcsodálhatom. Szeretek
világot járni a lehető legolcsóbb módon. Asszonykámtól engedélyt kaptam, hogy
kollégámmal 3 szeptemberi napon Sógorországban kastélyokat fotózhassak. A
fényképezőgépem akkumulátorának lemerülését elkerülve csak korlátozott számban
használtam.
A hajnali indulásunk miatt már reggel a rábafüzesi határon
átjutva a minőségi osztrák 57. számú úton gurultunk. Első kastélyként az erdők
rejtette Bertholdsteint választottuk. A liánnal benőtt hatalmas falak poros
ablakai az elhagyottságra utaltak. Kettőn mégis lógott függöny, ami egy szolgálati
lakásé volt. Egykoron öregotthonként üzemelt.
Leitersdorfnál vettük észre a második úri lakot egy mocsaras
részen. A reggeli nedves fű a zokninkat megnedvesítette, amint kellő távolságra
csökkentve közeledtünk a fényképezéshez. A hatalmas szürke építmény rossz
állapota miatt nem volt látogatható. A zárt kerítés és vizesárok akadályozta a
belső udvarba jutást.
Néhány perc további autózás után az ötezres Rába-parti
Feldbach főterén örökítettük meg a régi városházát és a modern mozaikdíszes
tornyú templomot.
Egy mellékúton Kirchberg falucskába értünk, ahol a gótikus
temploma szomszédságában a felújított, de üres élénksárga nemesi lakot
pillantottuk meg.
A Rába-völgytől eltávolodva a dombok közti tanyaszerűen
elszórt házak között Pirkwiesen rejtett villaszerű kis tornyú kastélya bukkant
fel.
Majd a változatos dombvidéken Ragnitz felújítás alatt álló
erődkastély kapujánál akartunk leparkolni, de mérges tulajdonosa éppen akkor
hajtott ki méregdrága Audi R8 -asával és intett, hogy nem engedi meg a
bámészkodást. Mi távozást színlelve a másik oldalról belestünk az udvarra, hogy
miként zajlik a műemlék megőrzés.
A Mura és az autópálya feletti hídon elegánsan bekanyarodtunk
a nyolcezres Leibnitz belvárosába. A leparkolást követően a régi házak
füzérében, a déli harangjáték dallamával kísérve lépkedtünk a szépnevű Seggau
kastély irányába, amely egykor erődként is vigyázta a lakosság nyugalmát.
Néhány hazai szendvics elfogyasztása jelentette az ebédünket egy parki padon.
Negyed óra után újra gurultunk a veterán Mercivel a 74. számú
úton egy apró falucska Ottersbach tuják rejtette kastélykája irányába.
A közeli Wies lakói sem szerénykedtek az útbaigazításkor,
amikor a községük nevezetessége után érdeklődtünk.
A napot a 76. számú út melletti Schwanberg kettőezres
városkájában nézelődve fejeztük be. A kálvária - dombra felmászva a piciny
főtér festői képe és a környék hegyekkel szegélyezett panorámája tárult elénk.
Alvásunk helyszíneként Hollenegg parkjának szélén egy bokros
részt választottunk, ahol némiképp az utcai fényből is jutott a Mercimre.
Elővettem a csomagtartóból a régi ágybetétből itthon előre kiszabott kiegészítő
elemeket és az ülések elé a fekvőfelület növelése céljából beraktam az
utastérbe. Az egyszerűsített, flakonos mosakodás után kellemes vacokká
alakítottam az első két ülést magamnak, a hátsókat pedig kollégámnak. Reggeli
ébresztőnket az erdőben dübörgő traktorok zaja adta. Rövid nyújtózkodás,
ágyazás s falatozás. Az egykori grófi lakba nem voltunk meghívva, de kívülről
körbesétálva gyönyörködhettünk, ahogy a keleti falon az árnyékot terelve
kúszott fel a napsugár.
Innen a nyolcezres festői Deutschlandsbergbe kanyarodtunk le,
amely tragikus színhelye volt egy magyar buszos osztálykirándulásnak. Fura neve
ellenére szintén Steiermarkban fekszik. A parányi óvárosa szélén a
szőlőteraszok felett szürkén magaslik középkori kővára, amelyben szálloda is
üzemel. Visszaútban a hátsó lépcsősoron egy árnyas bükkösben lépkedtünk le a
csörgedező patak medréhez.
A városka határában Frauenthal négyzetalapú kastélya
smaragdzöld pázsitján elegáns testtartással ütötték a golflabdát. Klubtagok nem
lévén e drága szórakozást kihagytuk és Stainz kisvárosba folytattuk utunkat.
Stainz régi kétszintes házacskái fölött egykori kolostor és
templom együttese uralta a dombot.
Innen északnyugatra a hegyek rejtett falvai felé vettük
irányunkat. Ligist temploma köré épült tarka házak és romos vára vált
célpontunkká. Természetismereti tudás növelésére az egyik bástya tövében
időtálló anyagól készült automatán madárhangokat és madárképeket lehet
párosítani.
A 7 km-re lévő Krems bei Voitsberg impozáns várromját már
részben felújították. Fekete tornya és bástyái árnyékában fél órát sétáltunk.
A szomszédos Voitsbergben a névtáblához közel eső nagy áruház
parkolójában hagytuk a Mercit. A szemközti oldalon égnek meredő repülő állt
szoborként a benzinkút előtt. A szintén hangulatos városkát körbesétáltuk.
Nem hagytuk ki a társközség Barnbach különös Hundertwasser
által tervezett szökőkútjának és templomának megörökítését sem.
A nap utolsó helyeként az ötpercnyire található Piberbe
gurultunk. A kastély tövében óriási parkoló található, ahová éjszakára aludni
álltunk le. Előbb még a lebukó Nap fényében az öreg falak és a román kori
templom szépségét vettük szemügyre. Szerencsénkre mosdót is találtunk benne,
ahol tisztálkodásunkat zavartalanul elvégezhettük.
Utolsó napunk első települése a szomszédos szénbányász múltú
Köflach volt, ami megint egy tipikus rendezett osztrák városka. A házai nem bírnak
szenzációs műemlékjelleggel, de a hangulata akkor is vonzó.
Délutáni hazatérést tervezve menetirányt váltottunk. A Graz
alatt délre található Preding dombok rejtette kissé kopottas kastélya mellett
tehenészet állt.
A Murához visszakanyarodva Lebring öregek otthonává alakított
élénksárga kastélya előtt tartottunk 10 perc pihenőt.
A szomszédos Rohr község nem dísze a lehangoló állapotú
nemesi építménye, de a másik település vöröskeresztes központként üzemelő
Laubeggé igen.
Utolsóként az ezer lakosú Weinburg am Sassbach egykori
templomához és kertjéhez mentünk fel a lépcsősoron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése