Venzone Olaszország

A Balatontól hajnalban elindulva egy ausztriai röpke városnézést beiktattam. Villachból a vonat az osztrák-olasz határ után Tarvisioig alagútban robogott. Majd az állomást elhagyva ismét a hegyek gyomrában száguldott. Még párszor bújócskázott amire (11:02) Venzone megállójába értem a magas hegyek és a kőhordalékos folyómedrek váltakozta táj után.

A Siemens mozdonyos vonat az Alpok hátterével jól mutatott. A kalauz azt hitte, hogy csak egy fotó erejéig léptem le, de intettem neki, hogy ne várjanak, mert a városkába jöttem.

Kavicsos ösvényen pár száz métert gyalogolva majd a főúton és a vizesárkon átmenve jutni az óvárosba.

A várost ölelő kettős védőfalából sok megmaradt. Frissen falazottnak tűnt. Gondoltam, hogy a háborúban keményen megbombázhatták, de kiderült, hogy más katasztrófa történt. Egy 7-8-as erősségű 47 halálos áldozattal járó földrengés sújtotta 1976. május 6-án este. Ekkor még nem pusztult el teljesen az óváros. A megsemmisülését a dómmal együtt az újabb rengés okozta szeptember 15-én. Azt követően - két templomocska kivételével - 2007-ig újjáépítették a várost. Gratulálni lehet minden résztvevőjének, mert szép munkát végeztek. A városkapun belépve néhány háznyira áll a Szent András dóm. A tornya és falainak nagy része negyven éve teljesen összeomlott, de nem hagyták úgy.

Szent András dóm

a templom romja az 1976-os földrengés után

Mellette áll a román kori Szent Mihály körkápolna. 

Szent Mihály körkápolna Venzone

Belépni csak az ajándékboltban váltott érmével lehet. Különös vitrinben fekvő ókori múmiák láthatóak. Az elsőt 1647 ben fedezték fel Venzone temetőjében. A talaj egyfajta gombát tartalmaz, ami tartósítja az emberek holttestét és múmiákká vállnak. A földrengésig 40 volt belőlük, amiből mára csak 15 maradt.

A képen látható emberek évente egyszer a hagyományok szerint kivitték levegőzni és sétálni a halottakat miközben kommunikáltak velük. Ez egy régi hagyomány volt a múmiák fellelése óta. Szerencsére felhagytak ezzel a tradícióval és nem kellett ilyen csapattal szembetalálkoznom.

múmia sétáltatás szokása

Pár háznyira található a velencei oroszlános saroktornyos városháza és díszkutas tere, amely kicsiny, de hangulatos. Az oszlopok rejtekében freskótöredékek is megmaradtak.

városháza Venzone

Szemben a kávézó közelében áll Keresztelő Szent János templom romja, ami mementója a földrengésnek.

Keresztelő Szent János templom romja

Az óváros sikátorait bejárva kiértem a városfal másik oldalához.

levendula bolt

az 1976-os földrengés Venzoneban

ilyen lett helyreállítva a földrengés után

Az egyetlen városkapu a San Genesio maradt meg csupán.

San Genesio kaputorony

A külföldi turisták mellett magyar munkásokkal is találkoztam egy építkezésen. Alaposan nem ismerték a környéket, így inkább egy helyi olasz házaspárt kérdeztem. A hegyekbe akartam felsétálni a 11 km-re lévő Malga Confin menedékházhoz. Szerintük nem járható, mert az útba eső alagút beomlott és még nem tisztították ki. Gondoltam elmegyek addig, amíg lehet. A városka határában a Venzonassa patak 1878-ban épült hídján túl jobbra fordultam.

Venzonassa patak 

A lassan emelkedő kanyargós hegyi út alaposan megizzasztott. Egy erdőt művelő család terepjárójára kéredzkedtem fel, akik talán két kilométernyit vihettek tovább.

Venzone a hegyekből nézve

Az alagút örömömre mégis átjárható volt.

Az időm fogytával még egy fél óra sétát tehettem, de anélkül, hogy a kívánt célt elértem volna.

Malga Confin

Venzonassapatak

Venzonaba visszaérve az óvároson áthaladva a Tagliamento folyó hídján időztem egy keveset. Rengeteg kavics ült a medrében.

összetört kövekből újra rakva

Tagliamento folyó

A vonatom Ausztria felé 17:48 órakor indult. 

Venzone aluljárója a vasútnál

Carnia állomásán is készítettem az Alpok hátterével fényképet. 

Carnia vasútállomás

Ugovizza állomásról az Alpok

Tarvisoban, mind oda és mind vissza utamban elfogott migránsokra vigyáztak a rendőrök. Átszállásokkal 23:26 órakor értem Fehringbe, ahol a bepárásodott autómba ülhettem.

   

Az Alpok bejáratának számító kedvező földrajzi hely i.e. 500-ban a kelták idején már fontos határmenti településnek számított. A rómaiak idején Venzona mellett haladt el a Iulia Augusta út, amely pihenőpontja volt az Aquileia felől északra vezető kereskedelmi útnak. Különböző régészeti leletekből beigazolódott a dóm helyreállítása során, hogy annak helyén egy római kori épület állott. A következő évszázadokban ezen a területen átvonultak markomannok, vizigótok, hunok, ostrogótok, bizánciak, longobárdok és karolingok. A Karolingok uralkodása alatt (776 – 952) alakul ki városi jellege Venzonenak. Első hivatalos említése 923-ból való. Aquileiai egyházmegye fennhatósága alatt ált 1077-től. Attól fogva a legfontosabb feladata a térség kereskedelmének ellenőrzése lett. Az aquileiai egyházmegye 1200-ban bérbeadta a Mels családnak Venzonet. A Mels családnak köszönhető, hogy 1252-ben heti vásár megtartására kap jogot Venzone. Glizolio di Mels 1258-ban mély árokkal kísért kettős városfalat építtet. Az 1348-as földrengésről súlyos károkat említenek a hiteles jelentések. Végül 1420-ban Venzone a Velencei Köztársaság része lett. Ezzel a település gazdasága hanyatlani kezd, mivel az egyetlen jelentős jövedelem forrása évszázadokon át a kereskedelem forgalmából származott, ami más útvonalra helyeződött át. Napóleon francia csapatai 1797-ben elfoglalják. A Campo Formio-i béke után osztrák uralom alá kerül 1866-ig. Udine tartomány részeként 1965-ben műemlékvárossá nyilvánítják Venzonet.