Badacsony a hegy 1. rész
Badacsony egyik legismertebb és legszebb tájaink egyike.
Ezt a vulkanikus hegyet 2014 elején négyszer látogattam meg amire teljesen végigjártam és lefényképeztem a csodás népi építészetünk itteni emlékeit, annak romjait vagy abban a stílusban épült
új pincéit és nyaralóit. Szerencsére többségében csak tájba illő
építményeket engednek a hatóságok és a sufniszerű tákolmányok tiltva vannak. A
településhatárok pontos földrajzi elhelyezkedésével, mint látogató nem voltam
teljesen tisztában, így lehet, hogy egyes képeket máshová kellett volna
besorolnom. Badacsonytördemic, Badacsonytomaj és kis részben Nemesgulács
osztozik a hegyen.
Badacsony nevének eredetéről nincs biztos forrás, de az én
véleményem szerint honfoglalás kori vagy még korábbi esetleg avar lehet. A
környéken több földrajzi név is a szlávok egykori ittlétéről tanúskodik, de
mégsem tőlük származik. A székelyeknél a régebbi szavaink jobban megőrződtek,
ezek egy része még a besenyőktől vagy más sztyeppei türk népektől ered.
Tájszólásukban BODACS jelent apró szarvasmarhát, tinókat, borjukat. Alkalmasint
az apró éretlen gyümölcsöt jelentő BODOCS szónak az átvitt értelmű változata,
t. i. a tinók, borjuk is a maguk nemében még apró éretlen, fejletlen állapotban
vannak. Az apró éretlen gyümölcsre utalás akár a Dunántúlt elfoglaló őseink
évszakára, hónapjára is utalhat, amikor még a szőlő éretlen volt a hegy
lankáin. Amennyiben a borjakra utalás lenne a név eredetében a megfelelő, akkor
érdemes megemlíteni, hogy a Badacsony ikertestvérének tekinthető szomszédos
Szent György – hegy és Csobánc fennsíkján is az ’50-es években még folyt
legeltetés. Egyébként Csobánc nevének eredetét is az állattartással kapcsolatosnak
vélhető. A fátlan fennsíkról kiválóan be lehet látni a környéket. Egy ácsolt
toronyból a végvári rendszerben jó segítség lehetett a riasztási lánc
hatékonyságában. A környék lakói ide is felmenekülhettek a hadaktól, ha a
várakat már nem érték volna el. A felvezető utat kellett csupán eltorlaszolni
vagy megvédeni. A fennsíki legelőről a kérődzőket jóval nehezebb lett volna
elterelni a rablóknak, de az őrzésük is kevesebb embert igényelt a természetes
akadály miatt.
A Badacsony környéki régészeti leletek nagyon sok mindenről
árulkodnak annak ellenére, hogy nagy részét megsemmisítette a szőlőkultúra,
amely feldúlta a hegyoldal őskori sírmezőit. A Nyugatról hódító kelták Kr.e. a
IV. században a Dunántúlt megszállva a Balaton vidékén kb. Kr.e. 380-ban
jelentek meg. Csontvázas temetőt is találtak tőlük. Szőlőműveléssel már ők is
foglalkoztak. A rómaiak a kelták itteni csoportjáról Pannonia tartományként
nevezték el a Dunántúlt. Az Aquincumhoz vezető út nyomvonala Római út néven még
ma is megtalálható. Ókori módra sorra épültek köré a villák, uradalmak. A
hagyomány Probus római császár nevéhez fűzi a pannóniai, s így a badacsonyi
szőlőkultúra megteremtését. Domitianus császár betiltotta az újabb
szőlőtelepítést és elrendelte a meglévők felének kiirtását, mert a pannoniai
borok rontották az itáliai borok versenyképességét. Az V. századtól a népek
országútjává vált a térség, ami a magyar honfoglalással zárult le. A Balaton
vidékét a hunok elől menekülő germán törzsek özönlötték el, majd megjelentek a
maguk a hunok is. A Hun Birodalom bukása után rövid ideig a germán keleti
gótoké volt a Balaton környéke, majd a rokonaiké a longobárdoké lett a hatalom.
Nagy részük innen Itáliába vonult, átengedve a területet az ázsiai eredetű avar
hódítóknak. A szláv törzsek a VI. század végén az avarok segédnépeiként
özönlötték el a közép-európai területeket. Az avarok szövetségeseiként számos
hadjáratban vettek részt. Őket két és fél század után a germán eredetű frankok
győzték le. Pannoniában a népvándorlás viharos időszakában sem hagytak fel a
szőlőtermesztéssel. Az egymást követő hódítók pedig mivel maguk is kedvelték a
bort, nem pusztították el a korábbról örökölt szőlőkultúrákat. Végül a
Kárpát-medencébe 896 táján megérkeztek Árpád fejedelem vezetésével a
törzsszövetségben élő magyarok. A frankok és morvák megosztásában álló Dunántúlt
pár évvel később 902-ben hódították meg. A legelőkelőbb vezérek nemzetségei
szereztek hatalmas birtokokat e vidéken. Erről tanúskodnak a Lád, a Kál, a
Keszi összetételű helynevek. Badacsonytomaj névadója a Tomaj Nemzetség,
Tanuzoba besenyő vezértől származtatja magát, aki még Taksony fejedelem korában
költözött hazánk területére. Az első írásos emlékek a hegy nevének említésével
1344-ből valók. Országos hírűvé azonban csak a XVIII. és a XIX. században vált,
főleg Kisfaludi Sándor költészete révén. Badacsonyt és az itteni szüreteket
nemes birtokosaink hozták divatba a XVIII. század végétől. Szőlőikben díszes
présházakat építettek és fényes mulatságos szüreteket rendeztek. A település
létalapja évszázadokon át a szőlő volt, valamilyen formában szinte mindenki
ebből élt. A gyakorlat az volt, hogy a földesúr a tulajdonában lévő szőlőt
haszonbérbe adta jobbágyainak, amelyek után a tulajdonjog elismeréséül
hegyvámot fizettek. A badacsonyi szőlőhegyen az urasági és adóköteles jobbágyi
szőlők mellett voltak szabad illetve nemesi szőlők is.
 |
| Badacsony hajókikötője |
 |
| Szent György - hegy az ikertestvér |
Badacsonytördemic
Területe már a bronzkorban és római korban is lakott volt Az
innen előkerült régészeti leletek a keszthelyi Balaton Múzeumban találhatók.
Tördemic Tordaméc szláv személynévből származhat. Első okleveles említése
1219-ből való, Terra Turdemiz néven. A középkorban egytelkes nemesek lakták,
erre utalt korábbi neve, a Nemestördemic is, amit 1950 előtt viselt. A török
időszak alatt teljesen elpusztult 1574-től az összeírók szerint teljesen
elpusztított és elhagyott helyként szerepel. Egészen 1696-ig meg sem említik a
települést, ekkor 17 nemes portáját jegyzik fel. A nemestóti nemes Szabó család
birtokolja 1764-ben. A II. József császár-féle térkép szerint 1784-ben a
Cságoly malom már áll. A gróf Eszterházy család 1836-tól uralja Tördemicet.
Eredetileg Zala vármegyéhez tartozott. Nemesi falu jellege 1848-ban szűnt meg.
A hatalmas méretű filoxera járvány nagy pusztítást okoz 1891-ben, 1896-ban
pedig pusztító jégeső veri el a termést. Új virágkora az 1908-ban Budapest –
Tapolca vasútvonal megépülésével kezdődik. A Badacsonyon nyitott bazaltbánya
hatására a településen megindult a fejlődés, de máig megőrizte falusias
jellegét és a hegyen okozott sebet. A település igazi fejlődése az 1920-as
években indul, amikor Debrecenyi Gyula volt a plébános, ekkor alakul ki a mai
főutca, a környékben elsőként bazalt kővel kirakva, megépül a nagyiskola,
lecsapolják az Eger patak vizét, megalakul a Lábdi Főrdő Egyesület és a Hitel
és Hangya Szövetkezet. A hálás utókor utcát nevezett el róla. Az első
kultúrotthona 1941-ben épült meg. A Rákosi korszakra esik önállóságának
elvesztése, amikor a szomszédos Badacsonytomajhoz csatolják, ez az állapot
egészen a rendszerváltásig fennállt, sokat késleltetve a település fejlődését.
A település a badacsonyi borvidék része. Lakói a szőlőtermesztés és bortermelés
mellett főként idegenforgalomból élnek.
Badacsonytördemic része Badacsonylábdihegy a krónikák
1297-től említik Laad, Kapolnaklad, Laddy, Lábody hegy néven. Az elsődleges
névváltozat a magyar Lád személy illetve nemzetségnévből ered, amely a magyar
„láb” domborzati köznév beleértésével lett Lábdi. Kiegészülve a hegy, magaslat
szóval és a Badacsony jelzős előtaggal nyerte el mai nevét. Birtokosai a Lád
vagy Vérbulcsú nemzetség, a Rátóti Gyulaffy család, a Csóri majd egyes részeit
a királyi birtokadományként a Csoron család. Egy időben a karthauzi
szerzeteseknek is volt birtokuk a területen. Végeláthatatlan birtokperek után
Devecser vára birtokolja, majd utolsó ura 1945-ig az Eszterházy család. Lád
nemesi falu, lakói taksát nem fizettek. Jobbágyok a török pusztítás után alig
maradtak, 1545-től pusztának minősítik, de 1594-ismét lakott viszont a töröknek
adózik. A XVIII. századtól az Eszterházyak bormérést, mészárszéket és vámházat
tartanak fenn a szőlőhegyen. Az újratelepült falu lakóinak fő megélhetési
forrása a szőlő, ez erősíti a település hegyközség jellegét. Egy 1299-es
oklevél említi, hogy a Lábdi templom Szent István első vértanú tiszteletére van
emelve. A jelenlegi kápolnát 1847-50 között építette gr. Eszterházy Károly
pápai földesúr a szőlőbirtokosok hozzájárulásával. Felszentelése 1850. július
31-én történt Szent Ignác tiszteletére. A szűk kápolnát 1900-ban kibővítették.
Sekrestyét építettek hozzá, emeletén oratóriummal. A kibővített kápolna
megáldása 1900. július 29.-én történt a szomszédos plébánosok és hívek
részvételével. A kápolna tatarozása 1986-ban történt a nyaralók és a helybeli
hívek hozzájárulásával.
 |
| Szent Mihály templom |
 |
| kőoroszlán másolata |
 |
| Szent György - hegy és Badacsonytördemic |
 |
| Badacsonytördemic |
 |
| általános iskola |
 |
| Szent Ignác kápolna Badacsonylábdihegy |
 |
| buszmegálló Badacsonylábdihegyen |
Badacsonytomaj
Badacsonytomaj területe már az ókorban is lakott volt, az
ásatások felszínre hozták egy kelta település maradványait. A rómaiak egész
biztosan termesztettek itt szőlőt, a Badacsony oldalán akkoriban is számos
ültetvény volt. Névadója állítólag egy besenyő vitéz, Urkund fia Tomaj volt,
aki I. István korában birtokolta a területet. A középkortól nem egyházi birtok
lévén kevés feljegyzés maradt fenn. Első okleveles említése 1313-ból származik,
Thomay formában. Mindenesetre 1263-ban már pálos rendház állt itt, ennek
nyomait a XIX. század során tárták fel. A török hódoltság idején lakossága
megfogyatkozott, 1550-ben plébániája is elhagyatva állt, de a források szerint
a település folyamatosan lakott maradt. A szőlő és gyümölcstermesztés mellett
fokozatosan pihenőhellyé vált a XVIII. századtól. Bora kedvelt lett és sorra
épültek itt a pincék és a borházak. Ismert a város hegykönyve és hegytörvényei.
Fejlődése a bazaltbánya 1903-as megnyitásával új irányt vett, a lakosság száma
megkétszereződött. Utcáin 1909-től lóvasút is járt. A kőkitermelést a Rákosi
diktatúrában politikai foglyok is végezték. A hegy csúfítását 1965-ben fejezték
be. A félévszázados bányászatot sajnos nagyon megsínylette a hegy látványa és élővilága.
A további károkat megelőzendő a térséget hamarosan tájvédelmi körzetté
nyilvánították. Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala
vármegyéhez tartozott. A 2100 lakosú Veszprém megyei falusias település
2004-ben kapott városi rangot Badacsony és Badacsonyőrs (korábban Kisőrs) összevonásával.
A Balaton északi partján áll a szemmel aligha kikerülhető
természeti csoda, a Badacsony. Mintha Isten lecsapta volna a vulkán csúcsát,
így koporsót formált belőle. Oldalában szőlőtőkék ezrei sorjáznak, felettük,
pedig néhol lávaoszlopok úgynevezett „bazaltorgonák” emelkednek ki a lombok
közül. BADACSONY a Balaton parti hegyek fejedelme. Valóban méltó e névre, mert
nem csak legnagyobb, legszebb, de a leghíresebb is valamennyi hegytárs között.
Hírneve messze túlröpül az ország határain is, mindenüvé, ahol azt a gyöngyöző
tüzes nedűt ismerik, amelynek a neve: „Badacsonyi bor”.
A Badacsony a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegye, a
Balaton két öble közé ékelődve magasodik. A csaknem kerek hegy kerülete 11 km,
észak-déli irányban kissé megnyúlt tetőrégiójának átmérője 1–1,5 km,
legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 437,4 m. Oldalát 280
méteres magasságig – szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas – különféle laza
üledékek borítják, efelett szürke bazaltsziklák és kőfolyások bukkannak elő az
erdő sűrűjéből. A hegyről a déli parton fekvő Fonyódra, illetve
Fonyód–Alsóbélatelepre látunk rá. A
Badacsony kialakulásának története – a Tapolcai-medence többi tanúhegyével
együtt – régmúlt időkbe nyúlik vissza. Mintegy 260 millió éve, a földtörténeti
óidő, a paleozoikum vége felé, szertekalandozó folyóvizek teregették el a
kavicsos-homokos üledéküket. Ennek összecementálódott anyaga építi fel a
szomszédos Örsi-hegy tömegét. A rákövetkező triász időszakban a Tethys-óceán
öntötte el a vidéket, agyagos, meszes és dolomitos iszapot hagyva hátra,
amelyek az idők folyamán márgává, mészkővé és dolomittá szilárdultak. Az
ezutáni 190 millió évről csak elképzeléseink vannak, mivel egy szárazföldi lepusztulás
eltüntette a fiatalabb kőzeteket, csupán a miocén kortól ismerjük megint a
földtörténeti eseményeket. Ekkor - mintegy 20 millió éve - a megélénkülő
földszerkezeti mozgások hatására süllyedni kezdett a Tapolcai-medence,
ugyanakkor a Keszthelyi-fennsík és a Balaton-felvidék megkezdte emelkedését. A
medencét elöntő, félig sós vizű miocén tengert hozzávetőlegesen 11 millió éve
„felváltotta” a Pannon-tenger, amely a világtengerektől elzáródva fokozatosan
kiédesedett, majd beltóvá alakult. Homokos-agyagos üledékeinek lerakódásával
egy időben, nagyjából 4,5 millió éve kezdődött meg a táj mai arculatát
meghatározó bazaltvulkanizmus és kb. 3 millió éve csendesedett el. A
hordalékokkal feltöltődött Pannóniai-beltó medencéje addigra szárazulattá vált
és fokozatosan tovább emelkedett, aminek következtében megindult rajta a
lepusztulás. A laza, cementálatlan üledékeket lemosta a víz, elfújta a szél,
kialakult a tanúhegy jellegű táj. A jégkor idején, az élénkebb mozgás hatására
fokozódott az erózió, majd mintegy 20 ezer évvel ezelőtt, többszöri beszakadás
után létrejött a Balaton.
Badacsony a szőlő és bor városa
A kelták, rómaiak és a népvándorlás időszakában is folyt
szőlőtermesztés a Badacsonyon. A kelták K.e. a IV. században a Dunántúlt
megszállva szőlőműveléssel is foglalkoztak. A magyarság a XI. században szőlőt
művelt a Balaton-felvidéken. Erről a tihanyi alapítólevélben esik szó. Több
századon keresztül a borkezelés ókori nyomon haladt. A szőlőt szüret után
taposták, erjesztették és cserépedényekben tárolták, bőrtömlőkben szállították.
Az anyagedényeket később felváltották a fahordók és a bor szállítása is ezekben
történt. A török háborúk végvári harcai idején sem hagytak fel ezen a vidéken a
szőlőtermesztéssel, pedig állandóan változott a megművelt földterület nagysága.
A XVIII. századig írásban foglalt feljegyzést a Badacsonyi szőlőkről nem
találunk, csak a közvetett bizonyítékok igazolják a szőlőművelést. Ettől az
időtől kezdve viszont sokféle feljegyzés készült. Például: ebben az időben a
szőlőtőkéket még nem sorba rendezve ültették a hegyoldalra, pedig sokkal
jelentéktelenebb vidékeken már soros művelés folyt, itt a leggyakoribb fajta a
kéknyelű a megtermelt badacsonyi borok közül a leghíresebb a fehér ürmös.
Készítése szüretkor kezdődött, a mustot lassú forralással felére főzték,
kiforrás céljából hordóba tették, több év érlelés után kapta meg azt a
fűszerdús zamatot, amelytől sajátságos, édes bor keletkezett.
 |
| Rózsakő Borpince Vendéglő |
Badacsony – Tomaj hegykönyvében törvények (articulusok)
szabályozták a szőlővidék életét: Szent György napkor a szőlősgazdák hegybírót
és 12 esküdtet választottak, feladatuk egész éven át a szőlőhegy kár nélküli
megőrzése volt. Szőlőpásztorokat fogadtak fel, akik nyáron a szőlő, télen a
hajlékok megőrzéséért feleltek. Hites notariust neveztek ki, a hegybíróság
ügyeinek intézése. A hegybíróság büntetést szabott ki, ha nem művelték rendesen
a szőlőt és környékét, ha káromkodtak a szőlőben, tüzet raktak, vagy verekedés
támadt, illetve lopást észleltek. A büntetés botütés, pénzbírság, vagy a
megbízatás megvonása volt. A szüret kezdetét mindig a földesúr határozta meg. Szüret
után legelőször a hegyvámot kellett rendezni (kilenced, tized). Szőlőterület
adás-vétele csak a hegybíró és az esküdtek tudomásával történhetett. A hegy
igazán jól kezelt, minőségi termést adó szőlői a világi és egyházi
nagybirtokosok tulajdonában voltak. Ilyen neves földbirtokosok voltak: Ranolder
János veszprémi püspök, gróf és herceg Esterházyak, Hertelendyek, Tarányiak,
Szegedyek, Skublitsok, Békássyak. Később, a XVIII. század vége felé polgár
családok is vásároltak nagy szőlőbirtokokat, mint Sümeg nagy fia, Ramasetter,
vagy a tapolcai kereskedő család, Lesznerék. Az Ibos család volt az utolsó
tulajdonosa a Ramasetter birtoknak, akik világhírnevet szerzett a Badacsonyi
bornak. Új lendületet adott az itteni szőlő – és bortermelésnek a XIX. század
végén herceg Esterházy utolsó tiszttartója, Krassay Vilmos. Évente növelte a
szőlőterületeket, telepítésnél ügyelt, hogy fajtiszta borokat nyerjenek. A
hordókba olaszrizling, szürkebarát, zöldszilváni, kéknyelű, ottonel, musköt
lünnel borok kerültek. Az értékesítés palackozva eredményesebb volt, ezért
1930-tól az egész termést így hozták forgalomba. A borok nagyobb tételekben
kerültek külföldre, Bécsbe, Londonba és más országokba (Svédország, Amerika...). Az igazi nagy hírnevet Badacsonynak az itt
termő fajták közül a kéknyelű szerezte. A földreform során 1945-ben új
tulajdonosok vették birtokba a szőlőket. Nagyobb területekhez a Badacsonyi
Állami Gazdaság, a Szőlészeti Kutató Intézet és később a Badacsonyi
Szőlősgazdák Hegyközség Szakszövetkezete jutott. Mára ez a kép teljesen
megváltozott. A szőlőterületek ismét magántulajdonba kerültek. Családi
vállalkozás keretén belül történik a gazdálkodás, borkészítés, értékesítés. Badacsony
neve országos hírűvé a XVIII. és a XIX. században vált, főleg Kisfaludy Sándor
költészete révén. A költő sok szállal kötődött a tájhoz, művészetéből vég
nélkül lehetne idézni Badacsony dicséretét. Gondoljunk csak a mindmáig
Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza nevétől elválaszthatatlan 1795-ös badacsonyi
szüretről írt költeményre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése