Morvaország: Opava (Troppau), Krnov (Jägerndorf), Bruntál (Freudenthal), Olmouc (Olmütz), Přerov (Prerau), Vyškov (Wischau)

Mindenkinek megvan a kedvenc kikapcsolódási módja. A helyben ülésre kötelezett horgászat és a partizás távol áll tőlem. A mozgás és a mindig más látni valók iránti vágyás leküzdhetetlen bennem. A vonatok által legjobban beutazható ország egyike Csehország, ahol a vasútvonalak sűrűsége ezt lehetővé teszi. Ott minden párezres településnek van történelmi hangulata, amelyet a gazdag múlt és a német kultúrához kötődés teremtett meg. Nálunk viszont olyan városok is vannak szép számmal, amik semmilyen vagy épphogy arra érdemes jellemzővel rendelkeznek. Ilyenek környékünkön Zalakaros, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, Lengyeltóti, Nagybajom, Zamárdi, Polgárdi, Balatonkenese, Balatonalmádi, Badacsonytomaj stb.. Megdöbbenést okozva most pályázik Gyenesdiás is a városi címre.

A szokásomhoz híven 2013 nyarán a Metropol EN felárra nem kötelezett éjszakai vonattal indultam a lengyel kocsiba ülve Ostrava – Svinovig. Itt átszálltam a 60 ezer fős Opava - vyhod irányába. Ez a terület Morva – Sziléziának nevezett része Csehországnak, ahol egykoron a sziléziai nyelvet is beszélték a cseh, a lengyel és a német mellett. A vörös téglás templomok is tükrözik a kissé más kultúrát. Opava (Troppau) palotaszépségű városi házai és a várárok virágos parkja csodálatra méltóak. A belváros nincs távol így hamar egy óra alatt bejárható. A várost először 1195-ben említik. Városi rangot 1224-ben kapott. Az osztrákok 1742 és 1918 között tartották uralmuk alatt, ekkor Szilézia tartomány székhelye volt Troppau néven, és a Szent Szövetség is itt tartotta egyik kongresszusát. Német náci megszállás alatt állt 1938 és 1945. április 24 között. Itt működik a Szilézia Egyetem. A város színházát 1805-ben alapították. Az előadások kezdetben német nyelven zajlottak le.

kastély

Szent Adalbert templom a kastélytól ölelve

városháza troli vezetékekkel

Sziléziai Egyetem

Szentlélek templom

Mária Mennybemenetele templom

színház a templom mellett

Innen a lengyel határ mellett húzódó vasúton az ehhez a tájegységhez, de másik kerületéhez tartozó Krnov (Jägerndorf) felé tartottam. Az Opava (Oppa) és az Opavice (Goldoppa) összefolyásánál terül el. Már 1279 óta viseli városi rangját, de csupán 25 ezren lakják. A XVIII. századtól fejlett a lenvászon gyártása és kereskedelme, majd a textil- és a ruhaipara. Az eredetileg reneszánsz kastélyt a XVI. században építteti Georg Hohenzollern, amit 1779-ben barokk stílusban átépítenek. A város központjában emelkedik a kéttornyú XIII. századból való eredetileg bencés Szent Márton templom. Szépsége leírhatatlan, a központban újonnan épült részeket nagyon ízlésesen a környezethez illő módon tervezték.

az egykori német többségű területek Csehországban

egykori Hohenzollern kastély

városháza

a XIII. századi Szent Márton templom

Harmadikként a mesébe illő szépségű fenyveserdők sűrűjében kanyargó vasútvonalon vonatozva az e vidékhez tartozó 17 ezer lakosú Bruntál (Freudenthal) városát néztem meg. A cseh nevéből gondoltam, hogy az még az első német nevéből eredhet ugyanis Brunntal az Kútvölgyre fordítható. Királyi városi rangra 1213-ban emelik. Majd a troppaui hercegség részévé válik 1377-től. Mátyás király seregei 1474-ben ostrommal foglalják el, amely során a várfalainak jó része megsemmisül. Az 1620-as fehérhegyi csata után a császár elkobozza a várost és eladja a német lovagrend számára. Több mint száz évig bányásznak nemesfémeket, ami nagy jelentőséggel bírt a város és a térség életében. A XIX. századi iparosítása főleg a textil- és bőriparban lett erőteljes. A Freudenthal 1919. szeptember 10-től Bruntál néven Csehszlovákia része lett. A Szudéta vidék keretében 1938-ban a Német Birodalomhoz csatolják. Ezt a második világháború után a német többségű város lakóin megtorolják a hirhedt Beneš-dekrétumokkal, ami a vagyonuktól való megfosztást és a kitelepítésüket jelentette. A vasútállomás a belváros közelében áll, így az hamar bejárható. A várfallal övezett jelenleg barokk külsejű kastély egy XIV. században épült gótikus vár helyén épült fel egy sziléziai – morva lovag von Würben által 1560-ban reneszánsz stílusban.

vasútállomás

a XIII. századi 3 hajós Szűz Mária Mennybemenetele templom

alapfokú művészeti iskola

egykori Würben kastély barokk külseje

egykori Würben kastély udvara

egykori Würben kastély belülről

Majd másfél óra utazást követően a német/cseh építészet remek 110 ezres nagyvárosába Olmouc (Olmütz, Alamóc) értem. Méltánytalanul kevés időt töltöttem itt. A morva és cseh múltját követően a város a XIII. századtól fokozatosan elnémetesedik és Olmütz néven egészen a második világháború végéig németek lakta város volt. Ekkor őket a városból, ahogy egész Csehszlovákiából, igen brutálisan kitelepítették. A város német jellege itt is nyomon követhető például a polgármesterek nevéből is. Történelmi magját a Morva folyó határolja. A központ a XI. században kezdett kialakulni, mai formáját a XIX. században nyerte el. A városközpontban a Felső téren (Horní náměstí) található a városháza a XV. századi olmützi orlojjal (óra) található. Ugyanitt áll a Herkules- és Caesar-díszkút, valamint a Szentháromság-oszlop, amelyet 1740-ben emeltek. Jellegzetes műemléke az olmützi érseki székesegyház, a Szent Vencel-dóm, ahol 1469-ben a cseh és morva nemesség egy része Mátyás királyt cseh királlyá kiáltotta ki. A székesegyházban nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit 1306-ban Olmützben gyilkoltak meg, ezzel kihalt a cseh Přemysl-ház. A városközpont másik oldalán látható a Palacký Egyetem (korábban Ferenc Császár Egyetem), amelyet 1573-ban alapítottak, 1860-ban megszüntettek, majd új néven, 1946-ban újraalapították. Mátyás királyunk 547 évvel ezelőtt a fejére kapott cseh koronát, de engem ilyen megtiszteltetés nem ért, így koronámat nem a fejemen, hanem a zsebemben pénzként hordva jártam a turistáktól zsúfolt utcáit. A várfala alatt húzódó patakparton a parkjának szépséges fái között a botanikus kert szélén kanyarodva, futkosó rigókkal kísérve tettem egy félkilométeres élvezetes sétát. Innen a városháza felé vettem az irányt. Előtte magasodva a szentháromság szobor is meghatározó szépsége a térnek. Meglepő, de a belsejébe be lehetett menni. Háromtornyú gótikus katedrálisa egy másik dombon ékesítette a várost. Meglepetésemre egy orosz ortodox templom is az utamba került, amikor igyekeztem a városon kívülre a Morava (March, Morva) partját ékesítő hercegi palota szépségű kolostorba Klaster Hradisko (Kloster Hradisch).

jezsuita templom

a jezsuita templom kapuja

a jezsuita templom belülről

a Terézia kapu

a Szentháromság szobor

városháza

olmützi orloj

Caesar-díszkút

Szent Vencel Dóm

a dóm belseje

orosz ortodox templom

Klaster Hradisko (Kloster Hradisch)

Alaposan elfáradva a vonaton pihenve Přerov (Prerau) felé robogtam. Fontos vasúti csomópont Csehországban. A gyönyörű állomás szomorú események színhelye volt 1945. június 18-án, amikor a csehszlovák hadsereg részeg katonái 265, a kitelepítés után visszatérni szándékozó főként német és magyar nemzetiségű ártatlan dobsinai lakost lemészároltak. A 44 ezres hangulatos város magja nem az állomás mellett fekszik közvetlen, hanem a Felső tér (Horní náměstí) környékén. Itt találhatóak a XV. századból származó árkádos házai és az egykori vár helyén épült kastélya is. A Podeibrad elleni háború tartama alatt több ízben Mátyás királynak volt lakóhelye. Az egykori városfalak részlegesen megmaradtak. Az első írásos említése Preraunak 1141-ből származik. Királyi városi rangra 1256-ban emelték. A második világháború vége felé 1945. május 1-én itt robbant ki a náci ellenes přerovi felkelés, amelyet elfojtottak. Helikopteres katasztrófát élethűen ábrázoló dekoráció hívta fel a figyelmemet egy ház tűzfalán. Ezt azóta már eltávolították. A cseh légierő helikopteres alakulata és a katonaság egyik kiképzőközpontja a város. A Morava (March, Morva) és a Bečva (Betschwa) erőteljes árvíze 1997-ben elöntötte a várost.

vasútállomás

Estébe hajlóan utolsó célként a Keszthely nagyságú 21 ezres Vyškov (Wischau) érkeztem. Lepusztult állomásépülete miatt senki ne gondolja, hogy a város is ilyen lenne. Az ízlésesen felújított főtere - mint a többi cseh/morva város -, példát mutathatott volna a Balaton parti Keszthely vezetőinek és akkor nem építenek drága pénzért förtelmes vibrátorokra emlékeztető dolgokat a Fő térre a templom elé, ami megbotránkoztatja a helyieket és a turistákat egyaránt.

Keszthely, Fő tér (Vibrátorok tere)

Wischaut először 1141-ben említik meg. Ettől fogva egészen a XVIII. századig az olmützi püspökség birtoka. A XIII. századtól német nyelvszigetnek számított. Lakói a XVIII. század végéig fokozatosan elnémetesednek. A második világháborúban ezért csaknem teljesen elűzik őket.

városháza