Csehország: Karlstein/Karlštejn, Beraun/Beroun, Příbram/Pribram, Bresnitz/Březnice, Pisek, Strakonitz/Strakonice

A Metropol EN vonat hajnalban pontosan gurult be velem Prága főpályaudvarára, így a 4:20-as csatlakozó emeletes vonattal Karlstein/Karlstejn felé vehettem az irányt. A fővárost átszelő Moldau/Moldva/Vltava folyójába torkolló Mies/Berounka völgyében kanyarodott a vasútvonal. Hajnalodva az ablakon keresztül a tenyerem fedésében igyekeztem az utastér erős világítását eltakarni és kifelé kémlelni.  Festői szépségű sziklák magasodtak egyes partszakaszon. Az utastájékoztató 40 perc után egy plusz „o” betűt becsempészve „Károlstejn”-t mondott. Az állomáson körültekintve a láthatáron sehol nem tornyosult IV. Károly német – római császár gótikus vára. A forgalmistától kevés cseh tudásomat bevetve érdeklődtem, aki visszafelé a Mies/Berounka hídja felé mutatott. A sárszínű folyón átmenve a tájékoztató táblát figyelve a Budnansky patak egyutcás szurdokába kanyarodtam. A korai órában egyedüliként jártam az apró házak előtt. A falucska közepén a sziklafal tövében a várcsárda mellett kanyarodtam a cseh-német építészet remeke felé. Innentől macskaköves gyalogút vezetett a bejárati kapuig. Bemenni ekkor még nem lehetett, így csak külső szemlélője lehettem. A fal mellett húzódó kiépített ösvényen madárének kíséretében a völgyig sétáltam, ahol a bitumenes úton a csobogó patak mellett visszaértem a falucska centrumába.

Másfél óra után 6:31 órakor ismét vonaton ültem a zászlaján medvét ábrázoló Beraun/Beroun kisváros felé tartva. Kilenc perc után egy szocialista városi építészet nem szép jegyeit mutató állomásra értem. Az autópályát tartó magas és csövestanya maradékától szemetes oszlopai alatt egy romos kultúrház mellett és a Mies/Berounka gyaloghídján jutottam a várfallal részben ölelt belvároskába. A kispolgári házak, a két kapubástya és a várfalhoz szorosan épült szűk házak figyelemre méltóak. Beraun helyén álló egykori első települést 1088-ból említik. Erődített városnak számít már 1295-től. Lakói között sok német kereskedő élt. Komotau városának meghódítása után 15 nappal 1421. április 1-én Jan Žižka kegyetlen huszita serege Beraun városát is elfoglalta. Attól fogva teljesen elcsehesedett. Miután a város árukészletét 1547-ben elkobozzák hanyatlani kezd, majd jelentősége tovább csökken a harmincéves háború után.

Bő másfél órát időzve 8:22 órakor Zdice-n átszállva 8:58 órakor jutottam Příbram/Pribram 35,5 ezer lakosú városba. Az arany, vas, ólom, ezüst, cink, urán kaolin bányászata tette gazdaggá. Városfalainak nyomát alig látni, de a múltromboló szoci építészet néhol hivalkodó. Négyszögletes alaprajzú központi kastélya nem kirívó szépségű, de a város felett emelkedő parkkal övezett gazdagon díszített Svata Hora (Szenthegy) kolostor annál inkább. Az egyik tölgyfán mókusok kergették egymást a törzset spirál alakban kerülgetve. Hangos nevetésem zavarta meg a fogócskájukat. Pribram első említése 1216-ból való, mint a prágai egyházmegye tulajdonáról írnak. Kis városnak számít 1289-tól. Királyi bányavárosi rangra emeli II. Rudolf császár 1579-től. A nemesfémérc bányászata a harmincéves háború után fejeződött be. Politikai foglyokkal 1949-től az egyik legnagyobb munkaszolgálatos tábor lakóival uránércet bányásztattak.

Pribram vasútállomás

Az állomásra visszaérve literes Kozel sörömet kortyolgattam, hogy csehországi kirándulásom más élvezettel is bővüljön. Ezt folytattam 23 percig a 11:50 órakor a 3,5 ezres Bresnitz/Březnice városka felé tartó vonaton, amelyet élénksárga repceföldek és vegyes lombozatú erdős dombok panorámája kísért óriási napelem farmokkal. Egykoron Ferenc Jóska által is kedvelt tetszetős kastélya és annak tavas parkja kellemes sétára invitálja a kapun betérőket. A Kalitz/Skalice folyó túlpartján a négy szoborral díszített kőhídon átmenve közelítettem meg a templomot övező belvárost, amit éppen akkor térköveztek.

Negyed háromig maradtam, mert utána egy kalauz nélküli motorvonaton 50 percet üldögélve a majd 30 ezres piszok szép Pisek felé döcögtem. A monarchiabeli állomásépülettől kacifántosan körforgalmon, alüljáron, hídon érhető el a centrum. A pazar szépségű házai közé környezetidegen módon ide is beerőszakoltak ízléstelen szocialista építményeket, mint a Budai Várnegyedbe. Az árkád sor egyik oszlopa mögül egy jópofa lópofa meredt felém vesszőből fonott testével. A Moldau/Moldva/Vltava partjáig a templomos főtéren és a várbástyák tövében kanyarodtam le. A kőhíd túlsó végénél az ártérben homokszobrok sorakoztak. Az első településnél a folyónál aranymosóhely működött. A helyén II. Přemysl Ottokár király alapította meg a várost a XIII. század közepén, várral, templommal és kőhíddal. A város különösen a harmincéves háború kezdetét szenvedte meg. Az osztrák örökösödési háború során, Mária Terézia uralkodása kezdetén a franciák és a bajorok foglalták el. A XIX. században ismételten gazdasági és kulturális virágzását éli a város. A XX. században népszerű nyári pihenőhellyé és ismert kulturális és oktatási központtá vált.

Látogatásra utolsóként 16:26 órakor indulva Protivin faluban átszállva a 24 percre lévő Strakonitz/Strakonice 23 ezres városát választottam. Tekintélyt parancsoló várkastélyát körbejártam. A vizesárok helyén kecskék, szamarak gyomtalanítottak. A Wolinka/Volynka folyó másik oldalán terült el a történelmi belváros. Sétálóutcájában a mészárszék épülete számított a legkülönösebbnek, a lakótelep közeli ártéren pedig egy Stonehenge utánzat. A települést a XII. század második felében hozták létre. Ekkoriban kezdődött el a vár építése. Városi rangot 1367-ben kapott. A strakonicei várat a befolyásos Bavor család építtette a XIII. század elején. A család lakhelye a várban volt. Később a vár egy részét a Szent János Rend lovagjainak adományozták. A XV. század kezdetére az egész vár és az azt körülvevő birtok a Szent János Rend lovagjainak tulajdonába került. A XVI. században a várat teljesen felújították, ekkor a rend vezetőinek reprezentatív lakhelye lett.

mészárszék Strakonitz/Strakonice

A bolti bevásárlásom után 18:52 órakor Pilsenen keresztül robogtam Prága felé. Itt a 21:44 - 00:01 óra közötti időben a Metropol EN vonat érkezéséig bementem a pazar éjszakai világítású belvárost megcsodálni. A fényképezőgépem akkumulátorának lemerülése okán 3 kattintásra jutott csak. Sajnos a falfirkák megjelentek sok helyen és egyre több nem turista néger áll csoportosan a tereken. Régebben a főpályaudvaron be nem engedték a csöves féléket, de most már ott is lődörögnek. Ez enyhe hanyatlásnak tűnik. (2013)