Villach Ausztria

Egynapos kirándulásra Olaszország északi részére is érdemes elindulni. Így tettem október elején, mert az idő kegyes volt hozzám. Családtagjaim a hajnal 2 órás keléstől megkímélve inkább otthon maradtak. Autóval a legcélszerűbb a Szentgotthárd közeli osztrák Fehring vasútállomása mögött hagyni az autót. Innen Grácba (Graz) a második vonattal (5:11), majd az ÖBB IC buszával (6:30 – 8:30) Klagenfurtig az autópályán kell utazni, ahol ismét vonatra (8:42) lépve Villachban átszállva (9:45) jutni az Alpok lábánál lévő Venzone városkába (11:02). Múltkori udinei utam során a vonat ablakából kitekintve találtam alkalmasnak egy következő úti célként ide eljönni.

A hajnali szentgotthárdi határátkelésemnél álmos osztrák katonák zseblámpájukkal egy pillantásnyira megállítva kíváncsiskodtak, hogy viszek-e migránsokat utasokként az autómban.  Persze, hogy nem. Egyébként, ha vinnék, akkor csak Szerbia felé és ingyenesen, hogy minél kevesebb legyen belőlük felénk. J Fehring állomási parkolójában rajtam kívül más magyar és szlovén rendszámú autó is érkezett, de azok vezetői munkába jöttek, nem úgy, mint én. Grácig (Graz) megtellett az elővárosi vonat, de utasai közül senki sem tartott velem a klagenfurti ÖBB IC buszra. Virradatkor indulva a várost és fényeit elhagyva már az autópályán az Alpok szépségeiben gyönyörködhettem. Alagutak, völgyhidak és néhol ködfoltok váltakoztak.

osztrák A2-es autópálya

A Wörthi-tó mellett Villachig vonattal jutottam tovább, ahol (9:13 – 9:45) félórányi időm volt az újabb átszállásig.

Wörthersee/Wörthi-tó a vonat ablakából

Az Alpokon keresztül átvezető itteni kereskedelmi út mindig fontosnak számított. A legrégebbi emberi nyomok az i.e. 3500-ig nyúlnak vissza. Oklevél említi már 878-ban a Dráva és a Gail folyók összefolyásánál álló hidat. Mezővárosi státuszáról 1060-ból van említés.  Házainak többségét 1348. január 25-én egy földrengés megsemmisítette, amit 1690-ben követett egy másik. Ekkor több tűzeset is pusztította épületeit. Várost ölelő védőfalaiból mára elenyésző szakasz maradt csak fenn.

Villach jelentőségét tovább növelte a Südbahn vasút 1864-es megépülése. A belváros a vasútállomás közvetlen közelében található, így rövid időm alatt villámtempóban sikerült néhány jellegzetességét lefotóznom. Először az 1893-ban épült St. Nikolai neogótikus templomba néztem be, majd a Dráva hídján mentem át.

Villach a vasúti felüljáróról

Villach a vonat ablakán keresztül

Az óváros a túlpartról kezdődik. Sétálóutcán lehet tovább lépkedni a gótikus Szent Jakab templom irányába. A helyén álló első templom 1136-ban épül, de azt az 1348-as földrengés dönti le, majd közel száz évig építik a másodikat, de azt meg az 1690-es földrengés és tűzvész rongálja meg. A mellette álló városháza modern, jellegtelen. Ennek oka, hogy a második világháború során a várost 37-szer bombázták le, ami által 300 ember halt meg és az épületek 85%-a elpusztult. Újjáépítését gyorsan elkezdték.

Szent Jakab templom

Főpályaudvara a háború utáni építészeti stílust viseli magán. Csarnokának falait freskók díszítik.

Udinebe tartó vonatomat épphogy elértem, amelyen Tarvisioig tucatnyi olasz és osztrák rendőr pásztázta az utasokat. A Dráván átívelő közúti és kétvágányú vasúti hídjai egymás mellett biztosítják a közlekedést Itália felé. Villach fürdőjének faszerkezetes vasúti megállóját és a határon álló Thörl – Maglern szép épületét a vonat ablakán keresztül állandó digitális kísérőmmel megörökíthettem. Én Venzonaban szálltam le, amelyről majd egy másik részben írok.

Thörl - Maglern vasúti megálló Ausztriában a vonat ablakából