Halberstadt

Miután a Harz hegységben Wernigerodét és a már sík vidéken található Derenburgot is megnéztem a szomszédos negyvenezer lakosú Halberstadtba utaztam. (2016. ősz) Nekem először róla az itt gyártott vasúti személykocsik jutnak eszembe, amelyek egy részét, de használtan a magyar vasút felvásárolt és 2006-ban átfestve forgalomba helyezett. Az üzemcsarnoknak már csak a helyét látni, mivel azt lebontották. Az állomásra érve migránsokat kergető rendőröket láttam, akik igyekeztek őket megakadályozni a város elhagyásában, mivel azoknak arra nem volt engedélyük. 

A tégladíszes állomásépülettől a városközpontig a világháború utolsó hónapjában elpusztult utcák helyében emelt többnyire szocialista ízlésű tömbházsorok szegélyezik a Wagner utcát. 

az autósiskola még a régebbi házakból való

a bíróság épülete

ízléses épület, amely helyébe szerencse nem épült betonház

Breiter Weg az óvárosban szocialista ízléssel épült házai a háborúban lebombázottak helyén

A történelmi központ félének elpusztultával Halberstadt Halbstadt vagyis Félváros lett. A legértékesebb történelmi értékei fennmaradtak. Már messziről feltűnik a három templom nyolc tornya, amelyek egymást takarva, mint erdőben a bükkfák úgy csúcsosodnak. A város legfőbb egyházi nevezetességei az 1186-ban emelt Szent Márton templom, a kisebb templomok helyén 1179-ben emelt Szent István és Szent Szixtusz dóm illetve az 1005-ben épült Boldogasszony templom. A bazilika azon ritka észak-európai templomok közé tartozik, amelyek megőrizték teljes középköri kincseiket. Itt található Európa legrégibb kárpitja, ami a XII. szádból származik. Az egyházi témájú gyűjtemény megtekintését nemcsak az időm rövidsége miatt kellett kihagynom, hanem mert a borsos belépő mellett tilos lett volna fényképeznem. 

A kéttornyú Szent Márton templom kívülről és belülről az alábbi 10 képen:

A Szent István és Szent Szixtusz dóm az alábbi 23 képen:

a dóm kerengője

a dóm udvarából a Szent Márton templom tornyai

A lebombázott dóm és környéke a második világháborúban:

A többtornyú Boldogasszony templom az alábbi 2 képen a Domplatz nyugati oldalán:

A Domplatz másik irányokban:

a szent István és Szent Szixtusz dóm

a halberstadti dóm

a Domplatz északi oldala

Domprobstei / prépostság épülete

A városháza is a háborús pusztítás áldozata lett. Az eredetihez hasonlóan, de nem teljesen úgy építették vissza. Ez még elfogadhatóan illeszkedik az óváros hangulatába, de a környék modern házai förtelmesen ízlésrombolóak.

a háború előtti Halberstadt Holzmarkt

A villámlátogatásom során a favázas házak utcáiba fordultam egyet, majd a vasútállomásra siettem, ahol ismét migráns kergetőzés jeleneteinek lettem tanúja.

Halberstadt múltjából néhány mondatban:

Nagy Károly 804-ben püspökségi székhellyé tette a korábbi misszióközpontot. 

Hildeward püspök (968-996) alatt 989-ben III. Ottó királytól Halberstadt vásártartási, pénzverési és vámszedési jogokat nyert.

Továbbá megkapta a pallosjogot és a toborozási jogot a Harz hegységi tartományokban, és ezzel együtt Halberstadt lakosai feletti rendelkezés jogát.

Elkezdődik 1005-ben a Boldogasszony templom építése.

Oroszlán Henrich 1179-ben elpusztítja a várost, a dómot és az azt védő falakat. Az újjáépítés 1236-ban kezdődik el és végül a dómot 1491-ben sikerül felszentelni.

Három város Aschersleben és Quedlinburg 1326-ban szövetségbe lépett Halberstadttal, amely több, mint 150 évig 1477-ig tartott.

A Hanza-szövetséghez 1387-ben csatlakozik Halberstadt.

A Roland szobrot 1433-ban állítják fel.
A középkorban 24 áldozata volt a boszorkányégetéseknek.

Az első protestáns halberstadti püspök Heinrich Julius vezette be 1591-ben a dómban a protestáns tanítást. Ezt a harmincéves háború következtében annak végéig leállítja a vegyes felekezeti egyházigazgatási testületi szerv a káptalan.

Halberstadt második megszállása Wallenstein csapatai által 1629-ben történt. A császári főparancsnok segítségével a dómot és a Boldogasszony apátságot rövid ideig újra katolikussá tette. Wallenstein 1630. január 18-án Halberstadtban tartózkodik.

A Halberstadi Püspökség 1648-tól a Brandenburgi Választófejedelemség részévé lett.

Pestis járvány dúlt 1681/82-ben a városban, amely során 2197 ember halt meg.

A dóm titkára Johann Wilhelm Ludwig Gleim 1750 körül a házát a német felvilágosodás kommunikációs központjává tette. (A Gleimhaus ma a legnagyobb eredeti könyvtára és gyűjteménye a felvilágosodás kori leveleknek és egyben Németország második irodalmi múzeuma.)

Ernst Ludwig Christoph von Spiegel (földbirtokos és kanonok) 1761-ben megvásárolt egy parkos területet, amelyet átalakítás után Spigelbergnek nevezett el.

Friedrich Eberhard von Rochow 1778-ban megalapítja az első németországi vidéki tanítóképzőt.

Halberstadt 1807-ben a Napóleon által létrehozott Westphaleni Királyság része lett és azon belül székhelye Saaledepartementnek. A várost 1809. július 29-én megrohamozta Braunschweig herceg szabadcsapatával a Fekete Seregével és 1500 foglyot ejtett.

A vasútvonalat Magdeburg felé 1843-ban avatták fel, amellyel Halberstadt csatlakozott az egyre bővülő vasúthálózatba.

Szász tartományhoz csatlakozott 1815-ben, amely székhelye Magdeburg lett.

Friedrich Heine 1883-ban megalapítja a Halberstadti Kolbászgyárat. A közfürdő 1890-ben létesül. Villamosközlekedése 1903-ban kezdődik meg. A városi színházat és a városi múzeumot 1905-ben nyitják meg.

A Bristol Művek 1912-ben repülőgépgyárat létesít. Az első világháború idején az átnevezett Halberstadti Repülőgépgyár a korábbi német-brit vegyesvállalat a német légierő számára gyártott repülőket.

Az első világháború végén 1918. novemberében a versailles-i béke kényszeréből azonnal teljesen le kellett állítani a repülőgépgyártást a weimari köztársaság területén. A bezárt üzem egyik telephelyét újranyitják és 1935-ben elkezdik a Ju 88-as repülőkhöz a szárnyakat gyártani. A második világháborúban ez többször célpontja volt az amerikai bombázóknak.

A zsinagógát 1938-ban elpusztíttatják a nemzetiszocialisták. A zsinagóga szorosan kapcsolódott a mellette álló favázas házakhoz ezért nem gyújtják fel. Az 1938-as novemberi progromok során elkerülték a zsidók a fosztogatást viszont arra kényszerítették őket, hogy zsinagógájukat saját kezükkel maguk bontsák le. A zsidó közösség még megmaradt tagjait 1942. november 23-án deportálják. A második világháború alatt az SS több koncentrációs tábort létesít a város területén, akik közül 400-900 rabot dolgoztatnak a repülőgyártásban, de másutt is százakat.

A város legpusztítóbb bombázása 1945. április 8-án következett be, amikor 218 amerikai bombázó 595 tonna bombát szórt le. Ennek következtében a belváros 82 százaléka rommá vált és 2500 ember halt meg. Április 11-én pedig az amerikai gyalogság szállta meg Halberstadtot, akik május 18-tól - a Vörös Hadsereg júliusi bevonulásáig - átadták az angoloknak a katonai biztosítás feladatát.