2017. március 29., szerda

Peschiera del Garda, Sirmione

Sirmione volt az úti cél
Október közepi szabadságomra kellemes őszi kirándulóidőt jósoltak. Ebből Észak-Olaszországba akartam néhány napot vonatozni, de végül csupán egyre volt lehetőségem, mert az ottani közelgő sztrájk fenyegetettsége miatt nem mertem tovább maradni. Délután az Agram (=Zágráb római kori neve) nemzetközi gyorsvonattal indultam 16-án és Zágrábon, Ljubljanán (=Laibach) keresztül a szlovén/osztrák határra 01:06 órakor 20 perc késéssel értem Jesenice (Assling) városkába. A tiszta állomás aluljárójában figyelemre méltóak a falfestmények.

vasúti aluljáró Jesenicében



Ebben az acélgyártásáról nevezetes Száva menti alpesi kisvárosban a fűtetlen váróterem hajnali 5 C fokában jól jött a termókardigán, mert innen csak 4:07 órakor egy kívülről förtelmesen összepingált motorvonattal folytathattam tovább az utamat Nova Goriciáig. Ez egy kettévágott város kisebbik szlovén oldala. Az állomásról kilépve az egykori drótakadályokat már régen felszámolták és így szinte nem lehet észrevenni, hogy a főbejárattól 20 m-re a 35 ezer lakosú olasz Goriziában (=Görz) vagyunk. Szlovéniának a schengeni egyezményhez történő 2007-es csatlakozásával a városon áthaladó határ elvesztette országokat elválasztó szerepét. Helyi járatú busszal jutottam el a 4 km-re lévő Gorizia Centrale állomásra, miközben az utcai fényektől megvilágított város szépséges történelmi épületeit csodálhattam. Emeletes vonattal először Venezia Mestre, majd hagyományosakkal Verona és végül Peschiera del Garda utaztam.
Peschiera del Garda vasútállomása

Ez az erődváros Olaszország legnagyobb tava a Garda-tó délkeleti részén fekszik a Mincio folyó ölelésében. A kis óvárost átszelő muskátlikkal szegélyezett vízi útja Velencére emlékeztet. Hídjain és a várkapun bonyolódik le a mindennapi autósforgalom. Kikötőjében a bástyák tövében mediterrán fenyősor ad árnyékot a mólón.

Peschiera del Garda 













Az órányi nézelődést menetrendszerinti autóbuszos utazással folytattam a még csodálatosabb Sirmione felé. Ez a Garda-tó déli partjának közepéből benyúló keskeny néhol 40 m-re szűkülő 2,5 km hosszú félszigeten fekszik. Északi harmadába csak egy víziváron keresztül lehet bejutni, ami vendégmarasztaló gyönyörével ámulatba ejti az idelátogatót.









Pálmafák mindenütt és még néhol az itt nem honos banánfa is megél.
















Az óvárostól ligetes részen rövid sétával egy kénes termálfürdő mellett elérhetjük a szigetvégi magaslatra épült monumentális Grotta di Catullo római villa romjait.





Az Alpok csúcsait enyhe pára takarta, így a panoráma innen nem volt olyan lenyűgöző, mint amilyenre vágytam. Az öbölben a sziklafenék valahol platószerűen látszódott és emelkedett ki. A napozók ezt kihasználták és a néhány centis vízben átlépkedtek a törölközőjüket leteríteni. Ezt és a hajóforgalmat egy padról figyeltem miközben jókat falatoztam.

Visszafelé indulva újra járhattam Sirmione zegzugos sikátorait és rövid buszozás után pedig újra Peschiera del Garda utcáit. Veronai rövid állomási várakozásom során három különböző romániai cigánybanda járta be kéregető körútját. Ausztria felé Dél-Tirolon keresztül jutottam Innsbruckba, ahol átszállva Grazig aludtam át az éjszakát. Steiermark tartomány keleti városkáját a háromezres Fehringet és a kolbászkészítésben világrekordot elért Brunn falut néztem meg mielőtt Magyarországra értem volna Szentgotthárdnál. A parányi vár és főtér állapota bizonyítja, hogy a múltat nagy tiszteletben tartják. Keszthely belvárosának ízléstelen felújítói példát vehettek volna innen. (2013. október)


Fehring óváros





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése