A Morva mentén Morvaországban (4. rész)

A magyar nevet őrző (Uher) városok építészeti értékeit megtekintve a Morva felsőbb szakaszán található 1997-ben Csehország legszebb történelmi városává választott Kromerizbe (Kremsier) utaztam. Hulinban (Hullein) átszállva vasúti mellékvonalon modern motorvonattal jutottam ide. Egy Németországból hazatérő vendégmunkás férfi volt az útitársam.

Az este közeledtével még egy óra hosszat maradt megfelelő fényviszony a fotózáshoz. Legalább három kellett volna ahhoz, hogy e morva gyöngyszemet alaposabban megismerjem. Ebből adódóan a mellékelt képek csak ízelítőt nyújtanak a 29 ezres szépséges Kromerizról.

Aznap hat várost megjártam és már kissé fáradt voltam amire sietve végigfotóztam a belvárost. Közepén téglalap alakú főterét körülvevő polgárházai előtt kulturális szabadtéri programokat is kínál.

Gondoltam ide még érdemes lenne visszatérni, hisz a püspöki palota belsejét, a díszkerteket, a templom belsőket és más nevezetességeket nem láttam.

A mellékelt utcai fotókból így is következtethető, hogy utam egyik, ha nem a legszebb városában jártam.

jogtudományi főiskola

Szent Móric templom

Szent Móric templom

Keresztelő Szent János templom

Boldogságos Szűz Mária templom

A vasútállomás vietnámi fickó által bérelt restijében egy ősi cseh energiaitalt kortyolva pihentem meg. Kojetin (Kogetein) irányában Brünnön keresztül értem másnap reggel Budapestre.  

Kromeriz (Kremsier) múltja a nagymorva birodalomba nyúlik vissza. Első írásos említése 1110-ből való, amikor az olmützi püspök faluként megszerezte. Kereskedelmi utak kereszteződésébe esett, így rohamosan fejlődött. Előbb várat építenek 1266-ban, majd városi rangra emelik 1290-ben. A város alapítása Schauenburk Brúnó olmützi püspök nevéhez fűződik, akinek a hivatali utódai itt építtették fel nyári rezidenciájukat, részben ide helyezve át az egyházmegye irányítását.

A püspök döntése a város felvirágzását hozta magával. Megépült a város történelmi központja, vagyis a Főter (Velké náměstí), és a mellette álló Püspöki palota (Arcibiskupský zámek), ami eredetileg egy gótikus vár volt, amit később reneszánsz kastéllyá alakítottak, majd XVIII. században kapta barokk formáját. 1949-ig az olomouci püspök és érsek székhelye volt. A palota belső berendezése rendkívül gazdag. Mellette két csodálatos park, a Virágoskert (Květná zahrada) és a Kastélykert (Podzámecká zahrada) találhatóak. Ezeket 1998-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A város nemcsak Csehország viszonylatában büszkélkedhet a történelmi parképítészettel, hanem Európában is egyedülálló.

A harmincéves háború idején két egymást követő alkalommal (1643 és 1645) szenvedte el a város a svéd csapatok átvonulását és az azt követő dögvészt. Ugyanazon évszázad hatvanas éveiben II. Károly olmützi püspök elrendelte a város teljes felújítását. Kroměříž-ben 1848-ban tartotta ülését az alkotmányozó országgyűlés. Óriási kulturális jelentősége miatt kapta a Hanácké Athény (Hana vidék Áthénja) nevet, mivel a város a XVII. század óta Hané és egész Közép-Morvaország kulturális centruma.

Kroměříž-ben három történelmi jelentőségű templom található: a Szent Móric templom (kostel sv. Mořice), a Keresztelő Szent János templom (kostel sv. Jana Křtitele), és a Boldogságos Szűz Mária templom (kostel Blahoslavené Panny Marie), ezen kívül érdekes a Szent Kereszt kápolna (kaple svatého Kříže), a püspöki pénzverde, a bíborosi borpincék, a Kroměříž Múzeum, a Galerie Artuš stb.

A Morva mentén Morvaországban (3. rész)

Magyarhradisból a közeli, de már nem a Morva, hanem annak mellékfolyója az Olsava mellett fekvő Uhersky Brod (Magyarbrod) felé tartó vonatra ültem fel. A lankák között kanyargó vágányon húsz perc múlva értem a Fehér-Kárpátok közeli 16 ezer lakosú városkába. Az itteni állomást is népi motívumokkal díszítik. 

 A dombra épült belvárosát lépcsőkön és gyalogos hídon lehet elérni.

Néhány száz méteren még megvan a városfal, amely mellett ösvény vezet. A fő terének közepét egy barokk templom uralja. 

Az óratornyos városháza mellett és egy másik - kéttornyú barokk - templom irányában a város legmagasabb részére jutni.

A vár itteni megmaradt részében a magyar ősökkel is rendelkező Comeinusnak állítottak múzeumot a parkban pedig szobrot.

Comenius tekinthető az első modern pedagógusnak. Egyik őse (apai részről) Magyarországról, a Felvidékről származott és Szegesnek hívták. A Szeges név Uhersky Brodban 1492-ben már dokumentált. Comenius nagyapja, Jan Szeges, Komnaban, Uherský Brod közelében, egy grófi birtok tiszttartója volt és már teljesen meghonosodott. A XVI. század derekán két kiskorú gyermekével, Martinnal és Zuzanaval, Uhersky Brodba költözött és nevét Komenskyre változtatta. Martin Komensky, Comenius apja, Magyarbród jó nevű polgára lett. Neve 1572 után többször is olvasható a város évkönyveiben. Felesége Anna Chmelová, a közeli Hradčoviceből származott. A XVII. század első éveiben mindketten hirtelen meghaltak.

Szerényebb látnivalóival is ajánlom megtekintésre a várost az arra járóknak. A magyar történelemhez is kötődik ez a vidék, mert  Magyarsárvár – Magyarhrádis - Magyarbrod által határolt terület Mátyás király előtt is volt rövidebb ideig magyar befolyás alatt. 

A II. István magyar király és I. Vladisláv cseh fejedelem közötti béketárgyalások a magyar-morva határon az Olsava folyónál folytak, ahová mindkét uralkodó seregeivel vonult fel. A nagyfokú bizalmatlanság miatt nem jött létre megegyezés, hanem 1116. május 13-án véres csata támadt, amelyben II. István székely és besenyő íjászokkal erősített serege vereséget szenvedett. A kortárs krónikás Cosmas Pragensis jegyezte fel – az augsburgi csatára célozva –, hogy annyi magyar „pusztult ott el, amennyi még a Lech folyó mentén sem veszett oda”.

A város első említése 1140-ből származik, ahol átkelőhely volt az Olšava folyón. II. Ottokár cseh uralkodó 1272-ben királyi város rangjára emeli.

A XVII. századot követő időszakban indult fejlődésnek a város a zsidó és a német közösség által, akik azonban a második világháború alatt és után kényszerűen eltűntek. 

A Morva mentén Morvaországban (2. rész)

Uhersky Ostroh (Magyarsárvár) a kanyargó Morva szigetére a XIII. században épült királyi várból és a köréje alakult településből áll. A cseh határt biztosította Magyarország felől. Cseh neve a „sarkantyú” vagy a „sziget” szóból alakult ki.

A falfirkás állomástól kb. 700 méternyire a Morva fölött ívelő robusztus vasbeton hídhoz érni. 

Azon átjutva a macskaköves burkolaton haladva az óváros szélén 1570 óta őrködő négyszögletű várkastély tűnik fel. Hófehér falai egykoron a Liechtenstein hercegeket, most pedig önkormányzati és kulturális központként szolgálja a várost.

Főterének közepén az 1634-ben épült Szent András templom áll. 

A körülötte lévő pár polgári ház a négyezres városka nagyságához illeszkedik.

Innen negyedórás menetidővel a szomszédos Uherske Hradisba (Magyarhradis) vonatoztam. A jelenleg 26 ezer lakosú várost II. Ottokár cseh király alapította 1257-ben Novy Velehrad néven, de 1294-től Hradiste, majd Uherske Hradiste-ként (Magyarhradis) említik. Mátyás király Morvaország elfoglalásakor új címert ad a városnak. 

Kétkörös vizesárkával jól védhető helynek számított a középkorban, de mára szinte semmi sincs a városfalból.

Vasútállomása a morva népi építészet remeke. 

A szemközti park mellett sétálva jutni a nyüzsgő főtérre. 

Keleties ruhába öltözött fiatalok reklámozták a hindu zene monoton taktusaival kísérve az ázsiai vallást. 

A közeli Xavéri Szent Ferenc templomának nyitott kapuján is behallatszott. 

A műemlékvédelmesek és restaurátorok munkájának nagyszerű eredményeként az egykoron szürke városból ismét látványos turistaközpont vált. 

zsinagóga

A Morván átívelő vasúti hídon a kerékpárosok és gyalogosok sávjában átsétáltam Magyarhradis másik vasútállomására.

Neve nagyon megtévesztő a tudatlan turistának, mert lefordítva „Magyarhradis óváros” jelentéssel bír (Stare Mesto u Uherského Hradiste). Semmilyen régi építményt nem találni ebben az ipari negyedben, viszont érdekességként egy fregatt, egy világítótorony és egy oszlopokra emelt leselejtezett utasszállító repülő kelti fel a figyelmet. 

A várótermet kimelegedve értem el, így hűsítő sörrel enyhítettem a folyadékveszteségemet, miközben a gyengülő akkumulátoromat tölteni dugtam be a konnektorba.
(folyt. köv.)