A Morva mentén Morvaországban (3. rész)

Magyarhradisból a közeli, de már nem a Morva, hanem annak mellékfolyója az Olsava mellett fekvő Uhersky Brod (Magyarbrod) felé tartó vonatra ültem fel. A lankák között kanyargó vágányon húsz perc múlva értem a Fehér-Kárpátok közeli 16 ezer lakosú városkába. Az itteni állomást is népi motívumokkal díszítik. 

 A dombra épült belvárosát lépcsőkön és gyalogos hídon lehet elérni.

Néhány száz méteren még megvan a városfal, amely mellett ösvény vezet. A fő terének közepét egy barokk templom uralja. 

Az óratornyos városháza mellett és egy másik - kéttornyú barokk - templom irányában a város legmagasabb részére jutni.

A vár itteni megmaradt részében a magyar ősökkel is rendelkező Comeinusnak állítottak múzeumot a parkban pedig szobrot.

Comenius tekinthető az első modern pedagógusnak. Egyik őse (apai részről) Magyarországról, a Felvidékről származott és Szegesnek hívták. A Szeges név Uhersky Brodban 1492-ben már dokumentált. Comenius nagyapja, Jan Szeges, Komnaban, Uherský Brod közelében, egy grófi birtok tiszttartója volt és már teljesen meghonosodott. A XVI. század derekán két kiskorú gyermekével, Martinnal és Zuzanaval, Uhersky Brodba költözött és nevét Komenskyre változtatta. Martin Komensky, Comenius apja, Magyarbród jó nevű polgára lett. Neve 1572 után többször is olvasható a város évkönyveiben. Felesége Anna Chmelová, a közeli Hradčoviceből származott. A XVII. század első éveiben mindketten hirtelen meghaltak.

Szerényebb látnivalóival is ajánlom megtekintésre a várost az arra járóknak. A magyar történelemhez is kötődik ez a vidék, mert  Magyarsárvár – Magyarhrádis - Magyarbrod által határolt terület Mátyás király előtt is volt rövidebb ideig magyar befolyás alatt. 

A II. István magyar király és I. Vladisláv cseh fejedelem közötti béketárgyalások a magyar-morva határon az Olsava folyónál folytak, ahová mindkét uralkodó seregeivel vonult fel. A nagyfokú bizalmatlanság miatt nem jött létre megegyezés, hanem 1116. május 13-án véres csata támadt, amelyben II. István székely és besenyő íjászokkal erősített serege vereséget szenvedett. A kortárs krónikás Cosmas Pragensis jegyezte fel – az augsburgi csatára célozva –, hogy annyi magyar „pusztult ott el, amennyi még a Lech folyó mentén sem veszett oda”.

A város első említése 1140-ből származik, ahol átkelőhely volt az Olšava folyón. II. Ottokár cseh uralkodó 1272-ben királyi város rangjára emeli.

A XVII. századot követő időszakban indult fejlődésnek a város a zsidó és a német közösség által, akik azonban a második világháború alatt és után kényszerűen eltűntek.