Erdély: 5. Torda

Torockótól 28 km-re fekszik Torda a nagy múltú ötvenezres város. Az már Kolozs megyében van és emiatt buszjáratok nincsenek innen, sőt még vasútja is megszűnt. Mindennapi szokás erre a stoppolás. Mi is így tettünk. A nyakamban lévő fényképezőgéppel növeltem a sikerünk esélyét. Két autó segítségével háromnegyed óra alatt az újtordai református erődített templom elé jutottunk. Toronykapuján bejutva a templomgondnok kislánya engedett be minket az orgonát és a templombelsőt fényképezni.

Ezt követően a fél kilométerre lévő nagy hírű sóbányához sétáltunk. Ezek a tárnák a XVII. századtól 1932-ig működtek. A második világháborúban légvédelmi búvóhelyként használták, később pedig sajtot érleltek a járatokban. Az 1990-es évek eleje óta látogatható a turistáknak. Levegője jótékony hatású a légúti betegségekben szenvedők számára. Több gyógytermet alakítottak ki a számukra. A boltíves bejáraton 20 lei-es belépőjegy megvételével léphettünk a hosszú folyosóra.

Jobbra több sóakna is található volt, de kettőt nyitottak meg a látogatók számára.

Az óriási koporsó formájúban játszóterek és óriáskerék van,  a szomszédos kemence formájú aljában pedig csónakázótó. Közepén egy mesterséges cölöpsziget, ahonnan a csónakokba lehet ülni. Ezekbe mind falépcsőkön értünk le, mert a liftre kígyózó sor várt.

A lovak erejével egykoron működtetett sókiemelő faszerkezetet is láthattunk. A közlekedőfolyosó másik végén is van bejárat, amit mi kijáratnak használtunk. Miután az itteni parkolóban az árusok portékáit végignéztük a jegyünkkel ráfizetés nélkül visszaengedtek és az eredeti kapun jöttünk ki. 

Innen a díszkőburkolatos belváros régi házait néztük meg.

A gótikus, barokk katolikus templom zárt rácsozatán át az oltárig láttunk be, de az orgonára nem volt rálátásunk, hisz az a fejünk felett volt.

A magyarok mészárlásáért felelős Avram Iancu fő téri szobrának látványa undort váltott ki belőlem.

A református templom gótikus kapuzatán a harangozó engedett be minket és néhány mondatban ismertette a múltját.

A torony külön áll, amit a múlt század elején hozzáillő historizáló stílusban építettek. 

A sarkon a XVI. századi Fejedelmek Háza áll, amelyben egykoron a tordai országgyűlésekre érkező erdélyi fejedelmek szálltak meg. Az épület restaurálása után helytörténeti múzeummá alakították, de a város ezeregyszázéves magyar múltját megalázóan mellőzve. Udvarán sok római követ tároltak.

A közeli utca egyikében hatalmas cigánypalota törte meg az építészeti harmóniát.

Torockóra ismét stoppal jutottunk. A román és a magyar anyanyelvű sofőrök egyaránt kedvesek voltak. Semmilyen ajándékot nem fogadtak el, pedig régebben szokás volt meghálálni a fuvart. Tordaszentmihály egykoron magyar többségű falun is átrobogtunk. A nevét a párhónapig Erdélyt rablásaival uralma alatt tartó havasalföldi fejedelemről Mihai Vitezaul-ra keresztelték. Szobor vagy név formában országszerte mindenütt megtalálni az alakját, amit az erdélyi magyarok nemtetszéssel viselnek.

Ki volt Avram Iancu valójában?

1848-ban a magyar szabadságharc idején a 2. balázsfalvi gyűlés után megindult a román csapatok felfegyverezése. Avram Iancu, mint a felkelő románok vezetője 1848 októberében az erdélyi magyar lakosság megfélemlítésére hadjáratokba kezdett, amiből irtóhadjárat lett a katonailag védtelen magyar települések ellen. Az egyik legnagyobb visszhangot keltő román akció a zalatnai mészárlás volt. Avram Iancu egyik felkelő társa, Petru Dobra vezette a román csapatokat, akik 700 fegyvertelen nemzetőrt, asszonyt és gyereket, miközben aludtak, a preszákai mezőn legyilkoltak. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le a felkelő románok. 1849. január 8-án Ioan Axente Sever, aki Avram Iancu prefektusa volt, bevonult a védtelen Nagyenyedre és a kb. 8000-9000 főnyi felkelő csapata feldúlta a várost és mintegy 900 embert válogatott kegyetlenségek közepette lemészárolt. Néhány nap leforgása alatt Haribán, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán újabb magyarellenes tömeggyilkosságokat végeztek. A román felkelők azonban 1849 tavaszán visszaszorultak a hegyekbe Bem József győzelmeinek eredményeképpen, a mészárlások abbamaradtak, kisebb hadjáratokat azonban továbbra is vezettek, egy ilyen román–magyar összecsapásban esett el a márciusi ifjak egyike is, Vasvári Pál.

1848. októberében, novemberében a magyar települések elpusztítása hasonló forgatókönyv alapján zajlott le: a felkelők előbb fenyegetésekkel, majd ígéretekkel fegyverletételre bírták a lakosokat, majd legyilkolták őket. A magyarok a városokban semmilyen fegyveres erővel nem rendelkeztek, legyilkolásukat nem magyarázhatták biztonsági szempontok. Népirtásról kell beszélnünk ezekben az esetekben. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelősségre a mészárlások vezetése, szervezése miatt.