Erdély: 4. Torockószentgyörgy

Torockóról felkapaszkodva a Székelykőre nem volt könnyű, de a lemenetel nehezebbnek tűnt, mert a száraz talaj poros felszíne lavinaszerűen csúszott ki a talpunk alól. A túracipő hiánya most érződött a legjobban. Kapaszkodni sem volt könnyű, mert tüskés bozótok nőttek mindenütt. Poros végtagjainkkal, megpirult arccal és nyakkal tartottunk a patak menti földúton a falu központjába.

A fákkal takart református templom mellett az élelmiszerüzletnél jobbra a Rudnyánszky kúriánál a köves útra kanyarodtunk. A tehénitató csorgó hűs vízénél felfrissítettük magunkat.

Innen balra tartva egy kilométernyire a sziklára épült vár falai alá értünk. Autóval is jól megközelíthető a hely. 

A leomlott kövein óvatos léptekkel jutottunk a várudvarra. A bárányfelhők árnyékfoltossá tették a szemközti ligetes hegyeket, amit a távoli bástyákról percekig figyeltünk, és azon sajnálkoztunk, hogy e szép vidék Erdéllyel együtt milyen könnyedén lett Románia része. (Nem túl nagy költséggel a romokat meg lehetne menteni a további pusztulástól. A román állam a magyar vonatkozású dolgokra viszont sokkal kevesebbet áldoz.)

Torockószentgyörgy

Torockószentgyörgyön kevesebb műemlék jellegű ház van, de megmaradásukra itt is törekednek. Az országút szélén 3 kilométert gyalogolva a megázástól épphogy megmenekülve értünk Torockó legutóbb felújított házának a Duna háznak a kapuboltozata alá. Az eső elálltával bejártuk a falut és szinte minden épületen a népi építészet becses jeleit vettük észre. A református templom melletti tömbház és az ortodox templom teljesen elütő ízlésű. Az estebéd alatt feszített a bőrünk a leégéstől, de a háziak gyógykenőcsei jelentősen enyhítették kínunkat.     

Torockótól 4 km-re Nagyenyed felé található ez a majdnem teljesen magyar 542 lakosú falucska 575 m tengerszint feletti magasságban. Brassai Sámuel Erdély „utolsó híres polihisztorának” szülőfaluja.

A község felett emelkedik az 1250 m magas Ordaskő, amelynek aljában, hegyekkel három oldalról körülvett magaslaton állnak a szentgyörgyi vár tekintélyes romjai, a Toroczkayak vára. Az Észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár, alsó- és felsőrészből áll.

Torockószentgyörgy várának alapjait az Ákos nemből származó Toroczkay Vencel vetette. A fennmaradt oklevelek szerint, 1253-1272 között felépíttette a torockószentgyörgyi vár északi lakótornyát, és védőfallal erősíttette meg. Az alsó vár délkeleti részei 1470-ben épültek, és feltehetően ugyanebben az időben építették össze, az addig különálló déli lakótornyot a tőle délre emelt helyiségekkel. A lakótoronyhoz csatlakozó kétemeletes épületrészt I. Lajos király idejében építették, miután a család tagjai 1370 körül három ágban éltek, és a szokások szerint mindegyik ágnak külön lakrésze lehetett a közös várban. Az 1514. évi Dózsa György vezette parasztfelkelés alkalmával a keresztesek Szentgyörgy várát is hatalmukba kerítették. A Toroczkayak által évszázadokon át, folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották. Ez után a vár elhagyatottan, lakatlanul pusztulásnak indult. Ennek ellenére a szentgyörgyi vár tekintélyes maradványai, több helyen két emelet magasságban, ablak- és ajtó részletekkel ma is állnak. A barátságos, zegzugos várból csodálatos kilátás nyílik a Székelykőre és a Kőköz-sziklaszorosra. A sziklaszoros is lenyűgöző.