Pásztó és Tar

Szécsényi nyaralás (4. rész)

A két határszéli várromtól délután Pásztóra tartottunk volna, de a nejem a Salgóról lejövet a sáros ösvényen megcsúszott és a nadrágja olyannyira koszos lett, hogy előbb vissza kellett mennünk a szécsényi szállásunkra. A Karancs jelentős cigány lakossággal bíró falvain ismét áthaladva néhány fotóra kiugrottam az autónkból. Először Karancslapujtőn a falu közepén emelkedő cipó alakú dombon álló - középkori alapokra épült - katolikus neogótikus templomépület került lencsevégre.

Ennél látványosabb volt a fél kilométerre lévő Karancskeszi, ahol még néhány tájjellegű házra is rábukkantam a faluközpontban.

Polo - motoros Trabink Karancskesziben

Karancskeszi

Karancskeszi

Szécsényben a szállásunkon a szükséges nadrágcsere után már indultunk is a Cserhát kanyargós útján Pásztóra.

Neve valószínűleg az iráni eredetű (valószínű jász) nyelvből ered, amely tábort jelent. Ha igaz, akkor a jászok idetelepítésével a szláv nyelvhatár északabbra tolását akarták egykoron elérni. A palóc városka emlékeit a román és gótikus stílusjegyeket is magán viselő barokk Szent Lőrinc vértanú plébániatemplom körül fedeztük fel.

Először a XII. század végén épült itt egy román stílusú kápolna, amelynek kis ablaka ma is látható a hajó déli, tér felőli, falában. A XIII. századi bővítés eredménye a torony nyers kőből épült alsó szintje és a templom oldalában álló hatszögletű temetőkápolna. A XV. században gótikus stílusban bővült a templom, ekkor készült a gyönyörű, csúcsíves ablakú oldalkápolna. A torony, a szentély és a mellékhajó az 1700-as évek akkoriban divatos, barokk stílusában készültek el.

Pásztó

A Pásztói Múzeumba igyekeztünk először, hogy azt még a 16 órai zárás előtt megnézhessük. Az idegenvezetést felvállaló igazgató rendkívül élvezetes módon ismertette a parkosított Múzeum tér látnivalóit. A múzeum az egykori cisztercita kolostorban rendezkedett be. A teret dél felől lezáró egyemeletes cisztercita kolostor 1717-ben épült az előzőleg itt álló XIII. századi kolostor és templom köveiből. Az itt élő szerzetesi közösségre emlékezik a földszinten kialakított kiállítás. Az apátságról már 1138-ban történt az első említés, akkor még a bencések tulajdonában volt, majd 1190-ben III. Béla adta a cisztercitáknak. Az épület többi helyiségében helytörténeti- és természettudományi kiállítások láthatók.

Az Oskolamester háza a tér közepén álló fehérre meszelt falú, egyszerű kinézetű épület a mai Magyarország egyetlen fennmaradt középkori mezővárosi polgárháza.

Pásztó oskolamester háza

A XV. századi gótikus épületet a helyiek kántorházként ismerik, mivel itt lakott egészen 1968-ig a mindenkori kántortanító. Csupán az 1970-es években elvégzett régészeti feltárások alkalmával derült ki, hogy a jelentéktelen külsejű ház az ország legrégibb lakóházai közé tartozik. A feltárás során a padló alól előkerültek azok a használati és vagyontárgyak, amelyeket a tulajdonos 1551-ben a törökök elől rejtett el. Az itt talált tárgyakat a házban ki is állították. A falusi házakhoz hasonlóan három helyiségből álló házban jelenleg kiállításokat láthatunk. Korabeli metszetek, oltárképek ábrázolásai alapján rekonstruálták a ház berendezését. Az egykori konyhában egy rekonstruált középkori tűzhelyet, ill. konyhai tárgyakat, a szobában berendezési tárgyakat és egy szép régi kályhát, a kamrában pedig középkori háztartási eszközöket állítottak ki. A ház alatti eredeti állapotában megmaradt gótikus borospincében Pásztó középkori szőlőművességét bemutató kiállítás látható.

oskolamester háza Pásztón

Az Oskolamester házától délre álló üveghuta páratlan ipartörténeti emlék. Az üveggyártáshoz szükséges kemencéket a XI. század végén bencés szerzetesek építették, és az 1190-ben idetelepített ciszterciek is használták a XIII. század közepéig. Ekkor valószínűleg a tatárjáráskor elpusztult. Az 1984-ben feltárt üveghuta a leletek tanúsága szerint az ablakszemeken kívül üvegtárgyakat is készítettek az itt dolgozó szerzetesek. A tér egy nagy területét foglalja el a romkert, a XII-XIII. században épült bencés kolostor és templom alapjai kerültek feltárásra.

Pásztón kevés régi polgárházat találni, ami növelhetné a városias rangját.

A vasútállomás téglaépülete a monarchia kort tükrözi.

A hangulatos Ózon Étteremben a SZÉP kártyánkat felhasználva vacsoráztunk.

Innen a szomszédos Tar községbe ruccantunk át, hogy az Árpád-kori templomot megnézhessük. Az ajtaján a gondnok telefonszáma található, aki sajnos akkor otthon nem lévén nem tudott kijönni bemutatni. A Zagyva parti falu legmagasabb pontján álló, erődszerű fallal körbevett Szent Mihály-templom három építészeti kor, a román, a gótikus és a barokk nagyszerű harmonikus kombinációja, amelynek festői hátterét a kéklő Mátra hegyei adják.

A legszebb rálátás a mellette lévő magaslatról kínálkozik, ahol Tari Lőrinc egykori udvarházának egyetlen megmaradt falmaradványa tornyosul.

A török időkben romossá lett templomot a XVII. század végén építették újjá, majd a XVIII. században teljesen átalakították. Sekrestyét építettek hozzá és ekkor emelték barokk tornyát is. A legutolsó hozzátoldás 1845-ben történt, amikor a torony homlokzata elé egy klasszicista stílusú timpanonos előcsarnokot építettek.

nógrádi táj

nógrádi táj

nógrádi táj

nógrádi táj

nógrádi táj