A második autóban alvásom is nyugodtan telt. Egy lengyel család társult éjjel az ő autójukkal a Suzukim mellé. A szepesi vár parkolójából Szepesváraljára (Spišské Podhradie, Kirchdrauf) a hegy alatti városkába legurultam. Az előző esti eső miatt köd burkolta a tájat, de hamar felszállt. Szepesváralja a szepesi vár szolgálófalujaként keletkezett a XII. században. II. Géza szászokat telepített ide, majd a tatárjárás után újból szászok érkeztek. Városi kiváltságokat 1271-ben V. Istvántól kapott akkor már a vártól függetlenné vált. Az éppen kinyitott pékségben az első vevő én lettem. A köd sajnálatomra annyira még nem szállt fel, hogy az óváros tetői felett a szepesi vár felbukkanjon.
Szepesváraljára (Spišské Podhradie, Kirchdrauf)
Tíz percnyi nézelődés után a város másik részébe Szepeshelyre (Spišská Kapitula, Zipser Kapitel) gurultam át, ami Magyarországon egyedülálló egyházi városa volt. Egyetlen utcája a kanonoksor van.Szepeshely (Spišská Kapitula, Zipser Kapitel)
Mellette áll a püspöki palota és a székesegyház. A település a XI. században keletkezett egy megerősített bencés kolostor szomszédságában. A XII. századtól a szepesi prépostság székhelye. Jezsuitákat telepítettek ide 1647-ben, akik kolostort és gimnáziumot építettek. Rendkívül gazdag levéltára van. Védőfalai 1665-re épültek meg ötszögű tornyokkal erősítve, amik ma is teljes épségben állnak.
Szepeshely (Spišská Kapitula, Zipser Kapitel)
A püspöki székesegyháza helyén 1140-ben már állott egy román templom. A jelenlegi kéttornyú Szent Márton bazilika 1275-re készült el. Kápolnával bővítették 1382-ben, ahol a Zápolya (Szapolyai) család síremlékei láthatók. A templomnak XV. századi freskói táblaképei vannak. Károly Róbert megkoronázását ábrázoló freskója XIV. századi. A csodálatos templombelső itt is ámulatba ejtő.
A szemközti kálvária dombra mentem fel, hogy távolabbról is gyönyörködhessek a székesegyházban a 9 órai nyitásáig. Mindenütt törpe ürgék futkostak előlem, amelyek nem füttyentettek riadót és nem szaladtak be a lyukjaikba csupán a 10 méteres védelmi sávot igyekeztek megtartani tőlem. Már megszokhatták az embereket.
A következő település a Görgey család ősi fészke Görgő (Spišský Hrhov) falu lett. Jóformán be se melegedett a motorom odáig. A Görgey család elődjének IV. László királyunk 1278-ban örökhaszonbér szerinti kiváltságokkal adta oda a fél falut. A XIV. században már a falu németek lakta része is az övüké 1848-ig. A XIX. század második felében a Görgeyek maradék birtokát is a Csákyak vették meg, akik szeszgyárat létesítettek a faluban. A mostani, tatarozást igénylő kastélyt valószínűleg a régi Görgey kastély felhasználásával építtették a Csákyak a XIX. század elején. Körülötte 17 hektáros park található.
Mentem tovább nyugatra a Magas – Tátra és az Alacsony – Tátra között Poprádra. A város a tatárjárás után indult lassú fejlődésnek, amikor IV. Béla német ajkúakat telepített ide. Főként mezőgazdasági jellegű település volt akkor, amely lentermesztésével, lenvásznaival és kitűnő káposztájával szerzett magának hírnevet. Később rézércet is találtak a határában. A második világháború után lakossága megtízszereződött, részben a hozzácsatolt 4 település lakosságának köszönhetően és az iparfejlesztések eredményeként a nagy lakótelepek felépítésével. Most fogyatkozóan 48 ezren lakják. Belvárosában a Poprád folyó jobb partján a Szent Egyed tér körül nincsenek középkori házak, csupán a nem túl látványos XX. századiak, amik a legutóbbi tűzvész utáni stílust tükrözik. Markológépes munkálatok folytak ottjártamkor, amik gátolták a nézelődésemet.
A még fel nem túrt szakaszon ecsetével alkotta újabb festményét egy művész. A Tátraaljai Múzeum egy poprádi vendéglős ajándék területén épült fel. A helyi közélet neves szereplője a XX. század második felében a tátrai turizmus fellendítéséért sokat tett. Érdemeiért 1913-ban emlékművet állítottak.
A tér közepén a névadó Szent Egyed templom áll, ami a XIII. század második felében épülhetett, de a rá vonatkozó dokumentációk megsemmisültek. Bútorzata nem olyan gazdag, mint a szepességi templomoké, viszont a freskói - köztük Szent Lászlót ábrázoló - még sérülten is annál inkább. Reneszánsz tornyot építettek 1592-ben külön a templom mellé. A reformáció idején, 1575-1671 között a templom a protestánsokat szolgálta. A sokszor károsodott templom pár évtizede átfogó felújításon esett át, így istentiszteletre újra alkalmas.
A csatolt városrész Sepesszombathely (Spišská Sobota, Georgenberg) felettébb gyönyörű, ami szintén a szászok öröksége. A várost a tatárjárás után német nyelvűekkel telepítették be, ettől kezdve a leggazdagabb szepesi város volt. V. István király 1271-ben kiváltságokkal ruházta fel. Hetipiacokat 1380-tól szombatokon tarthatott. Zsigmond király 1412-ben 15 szepesi várossal együtt Szepesszombatot is zálogba adta Lengyelországnak így 360 évig odaadózott. A védelmi rendszere négy városkapuval erősödött a XVII. században, amelynek nyoma sem maradt mára. A város a XVII.-XVIII. században élte virágkorát, miután a jómódú kézművesei céhekbe tömörültek. Árnyékos útszéli parkolót az óváros szélén találtam. A hangulatos reneszánsz – barokk ovális főterét 4 nyugdíjas szlovákkal körbejártam. A XV. - XVII. századi meseszép polgárházak szegélyezték.
Sepesszombathely (Spišská Sobota, Georgenberg)Sepesszombathely (Spišská Sobota, Georgenberg)
Sepesszombathely (Spišská Sobota, Georgenberg)
Középen a XIII. század közepén épült gótikus Szent György templom áll gótikus oltárokkal. Csak a belső rácsos zárt kapujáig jutottunk. Nagyon megakartuk nézni belülről is. A szemben lévő házaknál megkerestem a parókiát. Az egyik öreg szlovákkal becsengettem és megkértük a plébánost a Szent György templom kinyitására. Barátságosan viszonyult hozzánk és tízpercnyi ismertetőt is elmondott a templomról. A templom északi oldalán álló reneszánsz harangláb 1598-ban épült, majd barokkizálták.
A főterén a park előtt áll egy obeliszk, amelynek magyar felirata a következő: „1848 Magyar szabadságharcz emlékére emelte Szepes-szombat XVI Szep. város közadakozásból 1899-ben Édes magyar hazánk iránti szeretetből”.
Kirándulásomat folytatva a D1-es autópálya mentén a 18 -as főúton gurultam, amikor az egyik domb tetején meg kellett állnom, mert a bal első gumim defektes lett. Szerencsémre jól látható hely volt a vészvillogós Suzukim a mögöttem és az előttem lévő gyér forgalom számára. Mellényben virítva a leállástól az újraindulásig hamar 8 perc alatt kicseréltem a kereket. Nem mertem 60 km/h-nál gyorsabban haladni, mert a pótkerék keménysége nem volt megfelelő. A Vág folyó jobb partján fekvő Liptóújvár (Liptovský Hrádok) váránál parkoltam le. Alacsonyabb sziklán áll, amelyet a XIII. században Dancs mester a Balassák őse építtetett. Eredetileg a Vágmente kereskedelmi útvonal védelmére szolgált.
Liptóújvár (Liptovský Hrádok)
A Balassák pedig 1631-ben reneszánsz várkastélyt emeltettek a vár alatt. Aztán sok tulajdonos adta, vette, örökölte az évszázadok során. A korábban teljesen lepusztult, romos épületet 2001-ben vásárolta meg egy magánbefektető, aki az egykori kastélyt fényűző szállodává és konferenciaközponttá alakította, miközben a gótikus várrom állagmegóvását és fokozott restaurálását is folyamatosan végzi.
A hétezer lelkes város elődje a XIII. századi Belszko nevű falu volt. A mostanit a kuruc időket követően, a liptóújvári uradalom királyi alkalmazottai alapozták meg az itteni só- és rézlerakat körül. A század végére már rézhámor és vasolvasztó is állt a településen, amely a vági tutajozás kiindulópontja és faipari központ lett. Itt született 1856-ban Strobl Alajos szobrászművész. Liptóújvárról a Bela patak mentén a második falu skanzenjébe igyekeztem. A Liptói Falumúzeum Pribylina mellett, meseszép környezetben őrzi a falvak rég letűnt világát. A többségében a Liptói-víztározó létrehozásakor elárasztott falvak legértékesebb építészeti emlékeiből létrehozott skanzen, ami 1991-ben nyitotta meg a kapuját.
Séta közben jutott eszembe, hogy az autóm lecserélt gumiját megfelelő nyomásra fel kell pumpálni. A biztonsági őr autójában volt pumpa, aki segítőkészen megoldotta a gondomat. A közeli Liptószentandráson (Liptovský Ondrej) néztem körül, mert apai felmenőm Habsburg Mária Terézia idején innen költözött le az Alföldre. A családnevem alapján érdeklődtem, hogy él-e ilyen család az apró 670 lakosú faluban. A helybéliek biztosra állították, hogy nem. Szent András tiszteletére szentelt római katolikus temploma a XIII. században épült. Tornyát 1647-ben építették. Freskói köztük Szent Lászlóé a XIII. - XV. századból valók. Rácsos belső kapuján át tudtam csak fotózni.
Liptószentandrás (Liptovský Ondrej)
Az Andreánszky család XVI. századi parányi kastélya a templom szomszédságában áll.
Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) nem középkori belvárosát nem néztem meg, bár ezt utólag megbántam.
pihenő a 18-as út mentén
Inkább a 26 ezer lakosú Rózsahegyet (Ružomberok, Rosenberg) választottam, de az szerényebb látni valóval fogadott. Szász bányászok alapították a fontos kereskedelmi utak kereszteződésénél fekvő, vadrózsával benőtt Horka nevű dombon a XIII. században. Városi jogokat 1318-ban kap. Határában ezüstöt és rezet bányásztak. Belvárosa nem kiemelkedően turistalátványosság.
Rózsahegy (Ružomberok, Rosenberg)
Szent András-plébániatemploma a XIV. században épült, amely több átalakításon esett át. Mellette fennmaradt az egykori városfal egy része. A lépcsősornál van Andrej Hlinka római katolikus pap, író, politikus, magyar ellenes agitátor, a szlovák nemzeti mozgalom aktív tagjának a mauzóleuma.
A templomhoz közel az 1900-ban épült városháza a szépségével díszíti a teret.
Rózsahegy (Ružomberok, Rosenberg)
A hosszú júniusi nap végén még a sötétedés előtt Rózsahegytől északra Likava várromját megnézni tettem záróprogramomnak. Építését a Vágmentét Árvával összekötő és Lengyelországba vezető jelentős kereskedelmi útvonal őrzése miatt kezdték el. Először 1315-ben van említés róla. A Hunyadi család a XV. század második felében fokozatosan átalakította és kiszélesítette az eredeti vármagot és felépítette az alsó várat. A XVII. század második felében a Thököly család végeztetett további erősítést. Rákóczi visszavonuló seregei a várat 1707-ben lerombolták. A pod Hradom (Váralja) utcából nyíló ösvénynél parkoltam le az ott lakók engedélyével, majd az autópálya alatt igyekeztem fel a hegyre, az erdőben. Rekonstrukciós munkálatok végzése okán csak a zárt várkapuig jutottam. A várfalat övező szűk ösvényen a bokrok ágait félretolva tudtam tenni egy félkört.
Rózsahegyre visszatérve bevásároltam és még nem voltam a sok séta ellenére fáradt, így vacsora után elindultam Zólyom felé Besztercebányán keresztül. Sok évvel ezelőtt már jártam ezekben a városokban, így csak átutazásként tartottam arra. Révkomárom előtt Újgyallán álmosodtam el, ahol a bolt előtti parkolóban aludtam pár órát a virradatig.2026. június 29., hétfő
Szlovákiában / Felvidéken (3. rész: A Tátra alatt)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése