Második napomon a Dobsina feletti hegyekben kanyargó 67-es főút parkolójában már virradatra kipihenve ébredtem egyedi szálláshelyemen az autómban. Áthajtottam az imrikfalvai (Dedinky) víztározóhoz, amely északi és keleti partján üdülőházak is vannak a nyugatin pedig vasútvonal.
A lepukkadt megállóban bevártam a reggeli késett személyvonatot, amely a nálunk is jól ismert öreg csehszlovák motorvonat típus volt.
Imrikfalva (Dedinky)
Visszakanyarodtam a 67-es főútra és onnan néhány km-re a vasúti felüljáró alatt a nemzeti parkba vezető keskeny útra fordultam be rövid nézelődésre.
A Hnilec patak mentén idébb-odébb egy-egy szikla magasodik és néhány erdei házikó is rejtőzik a víztározóig.
A kis kitérőből igyekeztem a Dobsinai - jégbarlanghoz (Dobšinská ľadová jaskyňa), hogy a 9 órai nyitásakor az első látogatók között legyek. A fizetős parkolótól még kb. 15 perc erdei sétába került feljutnom a bejáratig. A pénztáros alapszinten értette a magyart. Az idegenvezetős szlovák diákcsapat után lépkedtem a fémlépcsőkön, fémpadlózaton fél órát a fagypont alatti hőmérsékletben 515 méteren át. A helyiek régóta ismerték a Ducsa-hegy lejtőjén levő „Jéglyukat”, mint egy szikla tövében rejlő, jéggel töltött hasadékot. Látogathatóvá 1871- ben tette Ruffinyi Jenő dobsinai királyi bányamérnök és csapata.
Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa)
A 67-es főút a motorosok kedvenc pihenőjénél nem álltam meg, hanem a szászok földjére térve először Csütörtökhelyen (Spišský Štvrtok, németül Donnersmarkt). Vásárait csütörtökön tartotta, így kapta a nevét. A mára már szlovák lakosú 2600 lelkes falu elődje a Szentlászló nevű magyar település, ami a tatárjáráskor elpusztult. Szepességi lándzsás nemesek alapították újra, megőrizve I. László tiszteletének hagyományát. Gazdagságuk alapja az aranybányászat volt. Sajnos a pazar templombelsőt a kapu zártsága miatt nem láthattam, így arról máshonnan vannak a képek. Érdekességként megemlítve Csütörtökhelyen született Szlovákia 4. miniszterelnöke.
Igló (Spišská Nová Ves, németül Zipser Neudorf) anyai nagyapám német nyelvű felmenőinek származási helye. A magyar turisták a körútjukból érdemtelenül többnyire kihagyják. A 34 ezres város mára teljesen szlovákká vált. Német bányászok alapították a XIII. században. Vas- és rézércet bányásztak amihez feldolgozóipar is települt. Igló a tatárjárásban elpusztult, de IV. Béla királyunk újra telepítette szászokkal. Zsigmond király 1412-ben elzálogosította Lengyelországnak, ami csak 1778-ban szűnt meg.
Igló (Spišská Nová Ves)
Legjelentősebb vallási épülete a főtéren álló XIV. században épült Szűz Mária Mennybemenetele plébániatemplom a neogótikus tornyával. Tűz és földrengés is rongálta, illetve tornyát 1849-ben leágyúzták, amelyet 1870-ben újítottak fel.
A bejárata felett 2 toronyóra is van 5 perc eltéréssel mutatják az időt. Szerencsémre a déli mise miatt nyitva volt a kapuja, így a hívőket nem zavarva az oltárt le tudtam fotózni a hátsó padsortól. Sajnos a gyönyörű orgonája kimaradt a képi megörökítésből, mert a pap a mise végén azonnal lekapcsolta a világítást és elsietett, de így már a gyenge fény kevés volt nekem.
A tér további részén áll az egyházi gimnázium, majd a torony nélküli copf stílusú evangélikus kék templom 1796 óta.
A főtér másik felén az iglói színház egy lenyűgöző szecessziós épület, amelyet 1899 és 1902 között emeltek. A létesítmény a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb megmaradt színházépülete.
Az iglói Szepességi Múzeum a XV. század nyomait rejti, de ez már külsejében nem látszik. Jelenlegi arculatával a legszebb iglói épületek egyike. Egykoron városháza is volt, de most két szinten helytörténeti témájú a kiállítás anyaga. Idegenvezetés nélkül járhattam végig a szépen berendezett termeit. A szlovák és angol feliratokból csak sejtettem, hogy mit akarnak közölni, amit a pénztárnál kapott magyar szövegű füzettel segítettem megfejteni.
Újra autóba ültem és 11 km-re a Szepesség fővárosában Lőcsén (Levoča, németül Leutschau) parkoltam le. A városfalnál a bútorzatának színéről Fekete templomnak is mondott Szent László templom melletti emelkedőn jöttem fel a város dombjára.
Lőcse Szent László (fekete) templom
A szász hatás itt is erősen érződött az óváros épületein. Elsősorban kereskedő városnak minősült, ellentétben a többi szász bányavárossal. A kétsoros városfal jelentős része megmaradt továbbá még két kapuja és négy bástyája is.
A főteret négy nagy épület uralja. A legújabb az 1825 és 1837 között készült, görög kereszt alaprajzú nem ide illő klasszicista evangélikus templom. A leglátványosabb a régi gótikus városháza. Valószínű 1415 után épült, ami 1550-ben a város tűzvészében égett le a benne lévő levéltárral együtt. Reneszánsz stílusban építették újjá, miközben kétszintes árkádokat kapott. Az 1599. évi tűzvészt követően bővítették. Közelében a tornyát 1661-ben építették, ami a különállóságát 1768-ban vesztette el, mivel akkor egy folyosóval kötötték össze a városházával. Végleges formáját 1895-ben nyerte el. Három szerényen berendezett termébe két másik kíváncsiskodóval együtt beengedtek.
A történelmi környezet hátterével a lefényképezésemre 4 embert kértem meg, de egyiküknek sem sikerült jó érzékkel jó beállítással exponálni. Néhány lépésre a Szent Jakab templom áll, amelynek 2015 -ben Ferenc pápa a látogatásakor basilica minor rangot adományozott. Még Károly Róbert királyunk uralkodása idején kezdték el építeni egy régebbi templom helyén, de csak sok évvel később Mátyás királyunk látogatásakor fejezték be végleg. A nyolcszög alaprajzú, már neogót stílusú tornya a villámcsapásban megrongálódott középkori helyére épült 1858-ban.
A főtért szegélyező házak szépen felújítva szemet gyönyörködtetik a tarkaságukkal. Az eléjük ültetett fák lombjai miatt több szépet közülük nem tudtam lefényképezni.
Következő cél Görgő kihagyásával a szepesi vár (Spišský hrad, németül Zipser Burg) lett. Meglepetésemre a nyitvatartás 18 óráig volt, ami nekem nagyon jól jött 17 óra körül. A pénztárban itt is, mint másutt diákmunkások, egyetemisták lehettek a korukat illetően gondolva. A vár szikláját már évezredekkel ezelőtt a kőkorban is lakták. A kelták később erődöt építettek ide. A magyar történelemben a pusztító tatárjárás után nőtt meg a hely szerepe, mivel IV. Béla királyunk szorgalmazta a várépítéseket. Ezt a területet 1249-ben a szepesi püspöknek ajándékozta, ahol a saját költségén felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. A vár Szepes vármegye központjává vált és egyre bővült a harcos évszázadok alatt. Felújítási munkák miatt minden része nem volt látogatható.
szepesi vár (Spišský hrad)
A szepesi vár alatti várost Szepesváralját (Spišské Podhradie németül Kirchdrauf) ki kellett aznap hagynom, hogy még sötétedésig Eperjest végig járhassam. Eperjest (Prešov) II. (Vak) Béla alapította 1132-ben a környéken jellemző eperről elnevezve. A tatárjárás előtt flamandok, majd 1242 után németek betelepülése gyarapította Eperjest, akik felgyorsították a városiasodását és így 1299-ben III. András alatt kapott már városi rangot. Károly Róbert idején 1312-ben fallal veszik körül a gazdag kereskedő és iparos várost. Számos háború, tűzvész és járvány sújtotta. Virágkorát a XVI. században élte. A XVI. század közepén a reformáció egyik központjává vált. I. Lipót 1673-ban megfosztotta városi jogaitól, falait majdnem teljesen leromboltatta. Ennél a rövid bástyás szakasznál kezdtem meg az óvárosi sétámat.
Eperjes (Prešov)
A főtérre kijutva a katolikus Szent Miklós kegytemplom magas tornyával uralja a környezetét. Építését 1347-ben kezdték el, háromhajóssá 1505-ben bővítették és a tornyát 1515-ben emelték. Rövid ideig evangélikus templom is volt. Hatszor égett le. A legutóbbi felújításakor 1903-ban kapta a toronysisak a jelenlegi gazdagabb formáját. Sajnos csak a zápor elállása után tudtam odajutni, hogy a mise alatt legalább sikerüljön a hátsó sorokból fotózni. Az égi áldás megszűntével a kapu már zárva lett és a gyönyörű templombelsőt nem volt módom megcsodálni, viszont másoktól kaptam fényképeket.
Szemben a XVII. században épült reneszánsz Rákóczi-palota van. Az egyik legrégebbről fennmaradt korabeli épület. Díszítései (jellegzetes pártázata és homlokzata, valamint a kiugró erkélyei) a belváros legszebb építménye. Falai között I. Rákóczi György 1633-ban itt kötötte meg a császár követeivel az eperjesi egyezményt. Fejedelmünk, II. Rákóczi Ferencet pedig egy rövid ideig itt őrizték 1703-ban, miután elfogatásakor idehozták, és mielőtt a bécsújhelyi börtönbe vitték volna. A kuruc szabadságharc történelmi múltjához tartozik az is, hogy gróf Bercsényi Miklósnak itt született meg a fia, Bercsényi László 1689-ben, akiből később a fejedelem testőrkapitánya lett, majd pedig francia tábornagy, a Bercsényi huszárszázad névadója. A palota oromzatának sgraffitóját 1903-ban a budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatói újították fel. Később a városi múzeum költözött ide, ahol állandó történeti és regionális kiállítások voltak megtekinthetők. Felújítási munkálatok miatt zárva találtam.
Eperjes (Prešov)
A főtért övező házak feltűnő építészeti keveredésének oka az 1887-es városi tűzvész, amely Eperjes nagy részét elpusztította. A később visszaépített polgárházak már modern homlokzattal, de mégis vegyes díszítéssel épültek meg.
A Habsburg-ház uralkodása alatt a város nevével óhatatlanul összefonódott az olasz származású kegyetlen zsoldos tábornok, Antonio Caraffa neve. Az eperjesi vésztörvényszéket 1687-ben ő állíttatta fel, amelynek célja Thököly híveinek megbüntetése és a lakosság megfélemlítése volt. Koholt vádakkal és kínzással kicsikart vallomások alapján 1687-ben huszonnégy módos eperjesi polgárt és környékbeli nemest végeztetett ki. A vérpad helyén, az 1751-ben készített Mária-szobor állít emléket a hírhedt kegyetlenségről.
Eperjes (Prešov) Mária-szobor
Eperjes nagyáruházában feltöltöttem fogyatkozó élelmiszerkészletemet és vissza a szepesi vár felé vettem az utamat, hogy annak parkolójában az autómban hajtsam le a fejemet a demizsonos mosakodás után. Frics (Fričovce ) faluban az 1623 után épült Bertóthy kastélyt, a mostani szállót a kerítéstől lencsevégre tudtam kapni, mert annyi fény még volt 21 óra után. A reneszánsz kastély egykor 3 toronnyal rendelkezett, várfal és vizesárok is körbevette. A falán kétszínű, figurális és növényi sgrafitto faliképek díszítik. A romos kastélyt 1840-ben építették át a mai alakjára. A harmadik tornyot és külső várfalat akkor lebontották, a várárkot feltöltötték. A kastély földszinti falába ekkor vágtak ablakokat.
Frics (Fričovce )
2026. június 26., péntek
Szlovákiában / Felvidéken a szászok földjén
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése