Dél-Tirol (Südtirol) Rodenegg, Brixen Hütte

.

Érkezésünk után a kényelmes lakosztályainkban jól kipihenve keltünk fel másnap. A Künigl várkastély alatti élelmiszeráruházba indultunk bevásárolni, hogy több napra való élelemmel feltölthessük a hűtőszekrényeinket.

Ehrenburg

Künigl grófi várkastély Ehrengburgban

Reggeli után az SS49-es főútnál megtankoltam és úti célként a GPS-be programoztuk a 20 km-re lévő Rodenegg várat. Tavaly nem sikerült a nyitvatartási idejében odaérnünk, de az idén úgy alakítottuk a napi kirándulásunkat, hogy abba most beleférjen. Sárga járgányommal a Landhotel Gasthof Zum Löwen előtti parkolóban álltam le. Sarkában a turisták kulturált mosdókat használhatnak.

Rodeneck Landhotel Gasthof Zum Löwen
 
A sétányról először az 1498-ban a szikla fennsíkra épült gótikus templomba léptünk be. A tornyát 1687-ben villámcsapás érte a következő évben pedig a temetőjének egy része a Rienz folyó szurdokába omlott le.

Rodeneck

Rodeneck

Rodeneck
A várhoz a fahídon át jutottunk. A nagy kapunak csak a gyalogos átjáró részén léphettünk be. Csupán tízen jöttünk össze a múzeum látogatására. Bőbeszédű, lelkes idegenvezetőnket ez nem fogta vissza.

Rodenegg

Rodenegg


A várat (Rőtszakállú) I. Frigyes a XII. században építtette. Négy évszázaddal később Oswald von Wolkenstein felújíttatta, bővíttette. Jelenleg is a tulajdonosok az ő leszármazottai. A vár hírneve – amit fényképezni nem engednek - az 1972-ben felfedett XIII. századi freskók, amely Artúr király Kerekasztal lovagjainak egyikének Iwein legendáját ábrázolja. Ez a német nyelvterület legrégebbi világi falfestménye. (Ehhez hasonlítható jelentősége van a magyar történelemben a Szent László legendának, amely középkori templomaink freskótémája.) A vár második bukórácsos kapuja mellett van a „levesevő lyuka” , ami egy gödör, ahol a levest kedvelő Matthias Pergert tartották fogva a XVII. században, mert boszorkánysággal vádolták. Majd innen vitték máglyahalálra. A vár további említésre méltó részei a Szent Mihály kápolna, az ősi konyha, a fegyvertár.

Rodenegg 

Rodenegg

Rodenegg

Rodenegg

Rodenegg

Rodenegg

Rodenegg

Rodenegg
Az udvaron a kútház, amely vizét a vár tetejéről kapja. A belső terek a késő reneszánsz stílust tükrözik.

Rodenegg
Végül a vár déli kapuján kimentünk és a fahídon lépkedve a fallal védett gyümölcsös sziklafennsíkra értünk át egy körsétát téve. Innen láttuk jól, hogy milyen félelmetes mélységben kanyarog alattunk a Rienz folyó.

Rodenegg
A napunk másik részében a Rodenegg vártól 19 km-re lévő 1739 m magasan lévő rusztikus Fane Alm körül túráztunk. Ez a képeslapra illő hegyi tanya a lenyűgöző Pfunderer hegység ölelésében fekszik a Vals-völgy felső részén. A Fane Alm zsindelytetős lakókunyhókból, szénapajtákból, istállókból, egy kis 1898-ban épült kápolnából, valamint három, buja zöld réten álló alpesi fogadóból áll. Eredetileg a középkorban pestises és kolerás betegek ellátására szolgáló tábori kórházként létesült, de ma már kedvelt családi úti cél.

Fane Alm

Fane Alm

Fane Alm

Fane Alm

Fane Alm
Autóval érkezve a Valsertal-völgy végéig hajtottunk. Itt találtuk a „Berg am Boden” fizetős parkolót, amibe jelzőlámpás rendszer szabályozta a behajtásunkat. Az alpesi tanyára a turistáknak már csak gyalogosan vezet a kavicsos sétaút a környék legmagasabb csúcsa felé, a 3134 méter magas Wilde Kreuzspitze irányába. Ennek árnyékában a Brixner Hüttéig 2282 méter magasra mentünk fel sok km-es lassú sétával.



Szomjunkat sziklából fakadó forrásból csillapítottuk a muskátlis korpusz alatt.


A vízesésnél a fenyveserdő végénél szűkebbé és meredekebbé vált a völgy, de feljebb megint kiszélesedett.


Sok legelésző tehén rövidítette erre is a füvet és ebbe a füttyentő mormoták is besegítettek. A fenyvesek magassági szintjét elhagyva a legelők zöldjében csak a szelíd tehenek tarkálottak. Némelyiket simogatással vettünk rá, hogy lépkedjen arrébb az utunkból.








A csúcs közelében a hegyi fogadóban sört rendelve pihentük ki magunkat valamennyire miközben a rendkívüli táj lenyűgözött minket.

Brixner Hütte


Az otthoni sziklakertembe szánva egy kékesszürke kő megtetszett, amit egy darabig tudtam vinni. A térdem pár száz méter múlva megérezte a plusz súlyt. Eldobni szándékoztam, de túratársaim felajánlották, hogy felváltva leviszik az autómhoz. Így is lett, mert segítségüket elfogadtam. Szállásunkra érve a gazdagon feltöltött hűtőnkből remek vacsorát készítettünk. A fáradságunkat kényelmes ágyunkban pihentük ki.