Sajnos a második napunk az előre jelzetteknek megfelelően esős lett. A reggelink után a 25 km-re lévő Ahr folyó völgyében elterülő ötezres kisváros Sand in Taufers várának megnézését szántuk első programunknak. A XIII. században épült sziklára, amely az Alpok csúcsai felé vezető völgy szűkülő bejáratának elején áll.
Ideérkezésünkig az ablaktörlőt nem kellett bekapcsolni. Az Ahr folyó vár alatti fedett hídjának fotózásával kezdtem, majd a neves építményt miközben azt félig megkerültem.
A kapu nyitása előtt a mögöttes fenyveserdőbe is bepillantottunk pár lépésnyire.
Az egykor megcsonkult torony helyreállítva több szinten a kiállításanyagával látogatható. Alul egy kis vetítőteremben németül majd olaszul a vár egykori életével kapcsolatos remek filmet játszanak le. Mi mindkettőt megnéztük, miután végigjártuk a termeket, mert eleredt az eső és itt fedett helyen voltunk.
A hangulatos kávézóba is beültünk, mert az előző napi hegyi túrától némi fáradságot még éreztünk magunkban. Kortyolgatáskor örömmel vettük észre, hogy a Nap sugarai a várudvar kövét érik.
Felkeltünk és a Suzukimmal lekanyarodtunk a városkába, ahol a Neumelans-kastélyt megkerestük külső fotó készítésére.
Reneszánsz stílusban épült 1584-ben. Négy sarkán jellegzetes torony található. Ablakait osztrák színezésű fapanellek takarják. Az épület magántulajdonban van, ezért számunkra csak kívülről volt megtekinthető.
Innen a Reinbach három nevezetes vízesését néztük meg egyre magasabbra haladva a patak mentén. Az utolsót akkora pára vette körül, hogy nem mertem a fényképezőgépemet használni, így azt a túratársam rögzítette a telefonjával.
Az eső megkímélt minket, de az eleredésére bármikor számíthattunk. Természetes üregek is vannak az ösvény menti sziklákban, így akár oda is behúzódhattunk volna.
Egyes sziklákra emberalakos szobrokat is odaművészkedtek. A szétrepedt tömbre két alak összeérő keze a további szétesést meggátolni igyekvést imitálta.
Kosárnyi gombát is gyűjthettünk volna, ha az lett volna a szándékunk.
A parkolóba visszaérve a felhőkkel borított csúcsok irányába indultunk az SP48-as úton. Egyre meredekebb és tekergősebb lett az út a Reinbach felsőbb medencéjébe érve, ahol Rein in Taufers falucskában ért véget az aszfaltos út.
Sajnos túrázni nem volt módunk, mivel eleredt az eső, pedig tervbe volt felsétálni a csodás Kasseler Hüttéhez.
Gais falu körforgalmában felettébb szépnek találtuk a Wonga szállót, így a fotóalbumom szép házainak számát vele is gyarapítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése