Bulgária - Lom (4. rész)

A második Vidinben eltöltött éjszaka után kipihenten 8 óra körül keltem. A Magyarországra tartó vonatom csak 17:30 órakor indult. Addig egy másik, de kisebb 24 ezer lakosú Duna parti várost Lomot akartam megnézni. Sajnos ahhoz hajnalban kellett volna kelnem. A vasútállomásra lesétáltam, ahol szerencsémre egy bolgár vasutas kolléga és ismerőse autóval odatartott és barátsággal elvittek. A vezetési stílus nagyon merésznek volt mondható, sőt ezt a jelzőt káromkodással kísérve fokoztam, amikor a sofőr a vidini Duna híd környékén a négysávos útra szemből felhajtott. Egy kamion előtt épphogy meg tudott állni, majd az éktelen kürtélés hatására a helyes irányba megfordult. Lom belvárosában meglepő, de száraz nadrággal szálltam ki az autóból. A Dunára vezető sétálóutcájának szerény látványán kívül nincs különösebben semmi, ami turistacsalogató lenne.

helytörténeti múzeum

Török kori és ókori múltjából sem volt mit nézni. Két óra séta után a vasútállomásra gyalogoltam, ahol Lom limlom várótermi bútorai csúfoskodtak.

váróterem

Vidinbe egy átszállással jutottam vissza.

Vidin felé

Drenovec

Vidin

Onnan tovább a Serdika nemzetközi gyorssal Magyarországra. Sötétedésig újraláttam Olténia szegényes vidékét. Másnap reggel értem vele Budapest Keletibe.

Lomról:

A római korban a város és az erődítmény neve Almus volt. Moesia része lett 271-ben.

Az első bolgár birodalomban is fontos volt az erődítmény. Ivan Alexander cár alatt 1356-ban már szlávok éltek itt. Az Oszmán Birodalomba 1500 -ban került. Az osztrákok 1683-ban foglalták el a várost, de Kara Mustafa 1695-ben visszafoglalta.

Mai neve először 1704-ben bukkan fel Lom Palanka néven. A török-orosz háború után 1878-ban lett Bulgária része.

Bulgária - Vrácá (3. rész)

Orásec vasútállomásáról 11:45 órakor vonattal indultam tovább a kb. 110 km-re lévő 63 ezer lakosú Vrácába. A szófiai fővonalon két óra alatt értem oda. A monumentalista márványburkolatú új vasútállomás kijárata előtt szemétgödörként használják a gazzal benőtt omladozó régóta lezárt aluljárót.

A régebbi vasútállomás épületét meghagyták.

Mellette mindenki számára látható pár négyzetméteres vitrinbe zárt vasúttörténeti kiállítás.

Az óvárosba megkopott tömbházak között vezet az út.

Néhol felbukkan egy - egy kíméletből meghagyott fagerendás, kőpalás ház.

A főtéren és a közeli utcákban felerészben maradtak meg a régi korok építményei.

Várfalaiból semmi, és tornyaiból is csupán kettő található.

A dzsámiból átalakított Szent Miklós ortodox templomban megengedték a fotózást, de egy másikban nem.

A Levá patak szorosa a közeli dzsámitól kezdődik. Előterében idegenforgalmi irodát rendeztek be.

Épülő szálloda és néhány társasházat követően erdővel folytatódik az út.

Úgy félóra szirtek alatti séta után az útelágazásnál a számtalan barlang egyikénél visszafordultam.

A patak jobb partján az új bicikliúton jöttem vissza a városba, ami egy kissé magasabb szinten van. A hegyvidéken több órányi túrázásra van mód, de időm hiányában nem mentem tovább.

A vasútállomáson a vonatom indulásáig egy márkás sört ittam, mert a bolgár az nagyon vacak. A hamburgerrel sem büszkélkedhetnek, mert a megmelegített zsemlébe hidegen párizsihez hasonló valamit tesznek.

Több állomást is sikerült a fülke ablakából lencsevégre kapni. Vidini szállásomra éjjel értem vissza.

Metkovetz

Gabrovnitscha

Murtsevo

Krivodol

Vrácáról:

A település már Krisztus előtt a IV. – III. század létezett. Egy trák hercegnő aranyékszerét 1969-ben találták meg. Az ókorban Valve a VI. – XIII. század között pedig erődítményét Vratica néven említik. A szoros bejáratára, kapujára utal mindkét elnevezése. Az Oszmán Birodalomban gazdasági és közigazgatási központ.